Matei Vișniec: Napnyugat expressz - Szigligeti Színház, Nagyvárad
Matei Vișniec neve Magyarországon is ismert színházi előadásokból, s kiadták drámáit, vendégjátékok alkalmával is volt hozzá szerencséje a magyar közönségnek. A román származású drámaíró ma világszerte népszerű, sokat játsszák darabjait. Utólagos kárpótlásként, amiért Romániában tiltólistán voltak művei, ma hazájában is ünnepelt szerző. 1987-ben Franciaországba emigrált, ahol politikai menedékjogot kért, azóta főleg ott él. A Lovak az ablakban című drámájával aratta első nemzetközi sikerét, francia nyelvű drámaírói munkája mellett egy időben a Radio France Internationale, illetve a BBC munkatársa is volt. Többször nyert irodalmi, színházi díjat, többek között az Avignoni Fesztiválon is, Romániában is többször kitüntették. Világszerte sikeres drámáit, Franciaországon kívül többek között Németországban, az Egyesült Államokban, Olaszországban adják elő, műveit számos nyelvre lefordították, s kiadták.
Vișniec életébe nagyon beleszólt a politika, mely műveinek fontos témája lett. „Keletet” és „Nyugatot” egyaránt közelről megtapasztalta, s mindkettőnek az árnyoldalait is. Gyakran idézi meg erős szatirikus éllel, s néhol szürreális elemekkel tarkítva a hétköznapok banalitását, mint a Napnyugat expressz című darabjában is, mely a nagyság helyett a pitiánerség felé sodorja groteszk módon kisszerű hőseit. Drámái a társadalmi ellentmondásokra, a válságokra épülnek, ezeket fejezi ki kemény logikával, maró iróniával. Művei címei is igen beszédesek, mint a magyarul is megjelent és játszott A kommunizmus története elmebetegeknek vagy a már említett Lovak az ablakban, amelyet az Aradi Kamaraszínház és a Pécsi Harmadik Színház közös produkciójában adtak elő, az És a csellóval mi legyen? stb. Az Átriumban a Maladype Színház valamint Farkas Gábor Dániel koprodukciójában 2016-ban színre került kitűnő Dada Cabaret is Vișniec nevéhez fűződik, az előadást rendező Balázs Zoltán jó munkakapcsolatot ápol a szerzővel, külföldön is színre vitte darabját. A Migránsoook – avagy túlsúlyban a bárkánk a Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház előadásában szerepelt a POSZT-on és a MITEM fesztiválon is .
A Napnyugat expressz az egykori elegáns Orient expresszre utaló metaforikus cím. A darabot a Nagyváradi Szigligeti Színház mutatta be idén tavasszal, műfaját Zakariás Zalán rendező szociodokumentarista drámaként határozta meg, mely sok iróniával párosul. Az előadás kitűnő díszleteinek és jelmezeinek tervezője a szerző felesége, Andra Bădulescu Vișniec volt.
Firtos Edit és Hajdú Géza
(fotó: Vigh László Miklós)
A Napnyugat expressz epizódjai a kelet-európai világ, emberek és álmaik groteszk pitiánerségének, sztereotípiáinak néhány mozzanatát villantják fel. A darab erős felütéssel kezdődik: a vonatra váró szereplők elmondják nemzetiségüket: románok, magyarok, horvátok, bosnyákok, bolgárok, ukránok, de nem tudják, hogyan káromkodik a szomszédjuk. Mivel Napnyugat felé fordulnak, inkább azt tudják mondani, hogy shit, Scheiße vagy merde. A kelet-európai mindennapok sztereotípiái határozzák meg a „nyugat” felé nézést is, a „nyugatiak” iránti elvárásokat, reményeket. A nyugati áruk imádata még a cigarettás dobozokra, a nylon szatyrokra is kivetítődik. A balkáni pályaudvaron egy rendező filmet forgat: az odaérkező Orient expresszt egy balkáni esküvőnek kell fogadnia, amolyan „kusturicás” cigánylakodalomnak, ennek szereplőit igyekszik beállítani, úgy, ahogy azt szerinte a külföldi turisták elvárják, ez azonban sehogy sem sikerül. Nem feledkeznek meg az erdélyi szenzációról, a Drakuláról sem. A hétköznapok része az a fiatalasszony is, aki miközben az utcán „kuncsaftra” vadászik (s az arra jövő amerikai katonában reméli megtalálni), lebutított angolt magol s mobil telefonján édesanyját próbálja instruálni, hogyan gyógyítsa otthon beteg gyermekét. Tragikomédiaként indul a szürreálisan sötétté váló epizód, amikor a német munkaközvetítőnél munkát kereső asszony (Gajai Ágnes) elmondja, le tudja olvasni a halottak utolsó szavait. Arra járt , ahol tömegesen pusztultak el emberek: bosnyák tömegsírnál, Ukrajnában, Szíriában. Lakcímét nem tudja megadni, mivel maga is halott. Az öreg, tolókocsis katona (Kardos M. Róbert), egykori háborús hős, miután elvesztette látását, szeretné megsimogatni a legendás vonatot. Nagyon is köznapinak látszó, ugyanakkor szimbolikus jelenetek – a humor, a groteszk, az abszurd kisszerű világa mélyén nagy tragédiák. Egy világ levonatai, amelyek számunkra különösen ismerősek. Nagyszerűek a színészek (az említetteken kívül Csatlós Lóránt, Dimény Levente, Dobos Imre, Firtos Edit, Hajdu Géza, Hunyadi István, Kiss Csaba, Kiss Tamás, Román Eszter, Sebestyén Hunor, Tóth Tünde, Tőtős Ádám, Trabalka Cecília és Pitz Melinda), a zene (Boca Hunor-Lehel), a rendezés, a díszletek, a jelmezek, a koreográfia. A Fellner und Helmer cég tervezte szintén ismerős szép nagyváradi színházban eleven, izgalmas előadás született.
Fried Ilona
