Különös dolog a színházi emlékezet. Merthogy a mű a maga fizikai valójában megszűnve – az előadást leveszik a műsorról s nem játsszák többé –, azoknak az emlékeiben él tovább, akik látták, hacsak jelentősége révén nem kerül be a kollektív emlékezetbe, nem kanonizálódik. (Nem jelenti ez azt, hogy a kánonon kívül nem születtek-születnek fontos előadások – a relatíve helyhez és időhöz kötöttségből fakadóan a színház lényegéhez tartozik eme esendőség, a köztudatba épülés lehetőségének esetlegessége. A Stúdió K negyven éve bemutatott legendás, Fodor Tamás rendezte Woyzeckje élénken él még a Szkéné Színház Woyzeckjéről író D. Magyari Imre emlékezetében. Magam csak fotókról és leírásokból ismerem az 1978-as előadást, de mintha csak ott lettem volna, belém ivódtak képek. Hegymegi Máté Szkéné-beli rendezése bennem egy másik Woyzeck-interpretációt idéz meg, Schilling Árpád és a Krétakör W-Munkáscirkuszát. Nemcsak azért, mert abban is Terhes Sándor volt a Kapitány, s a most a Bolond szerepében látható Bánki Gergely játszotta a Doktort, de lényegi rekvizitumok is – mintha csak tisztelgésként – utalnak a majd’ húsz évvel ezelőtti, ugyancsak „a színházi kifejezés új eszközeit” kereső produkcióra: ilyen a koloncként megjelenő közös gyermek vagy a babakád. Mint egy képzeletbeli staféta, úgy ér össze három színházi törekvés, útkeresés, gondolat. S mintegy asszociációként kerül függelékként D. Magyari Imre írásának végére a reflexió a Keresztes Tamás játszotta Egy őrült naplójára, aki egyébként maga is volt Woyzeck Ascher Tamás rendezésében a Katona József Színházban.

A színész számára nehezebb a művészi útkeresés, mint egy rendező esetében. Jól példázza ezt a Széles Lászlóval, Széles Lászlóról készült portréinterjú.

Tizenöt éve néznek szembe pályájuk, életük, színházi sorsuk alakulásával egy-egy nyári alkalmi előadás keretében az AlkalMáté Trupp tagjai, azaz a Máté Gábor osztályában 2003-ban végzett színészek, Stuber Andrea pedig tizenöt éve kíséri figyelemmel vallomásaikat önmagukról és egymásról, s rögzíti reflexióit e lap hasábjain.

Egy „önvallomás”, Sárosdi Lilláé késztetett arra úgy két évvel ezelőtt, 2017 őszén, hogy Almási Miklós tanár úr önként, lelkesedésből írt recenzióját az Összpróba című Marton László-kötetről közös megegyezéssel határozatlan időre félretegyük – helyette született a Színikritika és abúzus, avagy a Marton-ügy kultúrpolitológiai megközelítése című vitairat e sorok írójától s jelent meg a Criticai Lapok 2018/01−02-es számában. Most elővettük a 2017-es írást, s ezzel a recenzióval búcsúzunk Marton Lászlótól – pályájára, életművére a későbbiekben még visszatérünk.

A Me Too-mozgalom ihlette Episodes of Life – Episode 1 című előadásról is beszámol a Bécsi Ünnepi Hetek kapcsán a Fried Ilona−Kálmán Béla szerzőpáros.

Nyomon követni a teátrumok egymásra hatását a magyarországi és az egyetemes színházi áramlatok összefüggésében – ilyesmi is felvetődik V. Gilbert Edit írásában egy másik nagy hagyományú hazai színházi fesztivál, a kisvárdai kapcsán.

A magyarországi színházi találkozók legjelentősebbike eddig a POSZT volt – a vizualitás terén nyújtott kínálatáról Józsa Ágnes évek óta, így most is, beszámol. Hogy lesz-e, marad-e a fesztivál Pécsett, a jövő titka, számot vetni az ideiről lehet…

A POSZT versenyprogramjában is szerepelt az Örkény Színház Secondhand című produkciója, amelyről most TÖBB SZÓLAMBAN című rovatunkban mindjárt három írást is közlünk, a Károli Gáspár Egyetem Színház- és filmművészeti szakíró és kritikus szakirányú továbbképzésének hallgatóitól.

A POSZT-ra szintén beválogatott Jeanne d’Arc-előadásra (amelyet a fentebb már említett Hegymegi Máté rendezett) is érvényes az ugyancsak a Katona József Színház repertoárján szereplő A Platonov alcíme: (Ne csak) nézd, hogy telik ez a kurva élet!, miként a Zsámbéki Gábor rendezte Lorca-előadásra, a Ha elmúlik öt év címűre is – Józsa Ágnes Civil Rádiós ajánlóinak így egybefűzve ez lehet mintegy az eszmei összegzése. A Platonov címszerepét egyébként Széles László is játszotta – hogy tovább bonyolítsuk az e számban fellelhető összefüggéseket.

Szűcs Katalin Ágnes