David Seidler: A király beszéde – Kecskeméti Katona József Színház*

Mára már mindenki ismeri a történetet, moziban is, tévében is láthattuk, mégis telt házakkal fut a darab. Aki jegyet vált rá, vásárol egy darabka reményt is. Mások önmaguk felett aratott győzelme is tud lelkesítő lenni, s néha a megküzdés puszta látványa is erőt ad az elesettebbeknek. A küzdelem célja itt a nyilvánosság előtti megszólalás, hatni tudás képességének elérése, mert – amint azt Thomas Mann egyik hőse mondja – „a szóban és nem a kézben van az uralom és áttekintés”. Amikor a fejvadász udvarmester a József és testvérei című regény közepe táján fölfedezi József ezirányú erényeit, menten rá is állítja a főhőst a későbbi karrier első lépcsőfokára. József ügyesen hallgat, de ami fontosabb, jól beszél, márpedig a hatalom körül kell az ilyen ember.

York hercege (Zayzon Zsolt) viszont, noha fenségesen hallgat, kiskora óta kínosan dadog. Ezt mindenki meg is szokta, most azonban helyzet van. Atyja, a jóbeszédű V. György király (Körtvélyessy Zsolt) épp elhalálozott. Könnyű szavú David bátyja (Fazakas Géza), aki nem csupán a németekkel szövögetett kapcsolatai miatt problémás alak, de Anglia nehezen tűrné First Ladyként szerelmét, a szabados életű Wallis Simpsont (Ragcsák Patrícia/Dura Veronika) is, Winston Churchill (Hegedűs Zoltán) hathatós rábeszélésére lemond a trónról. A második fiú, a család által sokat csepült, ám kiváló lelkületű Albert hercegnek, Bertie-nek kell trónra kerülnie. Csakhogy ő – dadog. Megannyi sikertelen próbálkozás után Erzsébet, a yorki hercegné (Bognár Gyöngyvér) fedezi fel és keríti elő az ausztrál származású színészt, Lionel Logue (Kőszegi Ákos) beszédspecialistát.

A kamaszkorában maga is beszédzavarokkal küzdő drámaíró, David Seidler valós dokumentumokból dolgozott. 1981-ben találta meg Logue agysebészként dolgozó fiát, s beszerezvén az adatokat, hozzá is kezdett a munkához, párhuzamosan dolgozva a történet filmes forgatókönyvén és a színházi változaton. De csak I. Erzsébet halála (2002) és saját torokrákjának legyőzése után fejezhette be a műveket. A film a 2011-ben elnyert 4 Oscar-díj mellett számtalan egyéb elismerést is kapott, a darab sorsa azonban kissé döcögve indult. A magyar változat sikerének és népszerűségének egyik titka talán Takácsy Gizella jó ritmusú, remek fordítása is.

Csontfehér itt minden. Fehér a fal, a szék, a heverő, fehér itt tán még a levegő is – díszlet: Horesnyi Balázs. Hogy a lényegében változatlan berendezés mégis ki tudja szolgálni az összes jelenetet, az egyrészt a világításnak (fény: Kovács Ákos), másrészt a hátfal fóliáján kattogva megjelenő, gépelt betűknek köszönhető. A feliratokból olvasható le a mindenkori helyszín, s a fólia színeváltozása jelzi, hol vagyunk. Ha kellemetes zöld, akkor Logue rendelőjében, ha vörös vagy kék, akkor a királyság vagy a parlament felségterületén járunk. (A szépen felépített előadás első perceiben – remélhetőleg csak a vendégjáték térproblémáinak köszönhetően – kis „közlekedési” hiba adódott. Az egyszerűen nem lehetséges, hogy valaki az uralkodónak hátat fordítva, s előtte elhaladva lépjen elénk, márpedig itt mind az érsek, mind a hercegné átsétált V. György előtt, a tér bal oldalára.)

Nem hiányzik ebből a játékból a méltóság, még ha olykor van egy kis ironikus színezete is. Az uralkodói tartást kiválóan érzékelteti a decens királyné. Pilinyi Márta elegáns jelmezeiben Bognár Gyöngyvér úgy jár-kel a színpadon, s olyan finom torokhangot használ, hogy azonnal érződik rajta az önkorlátozására hiú hatalom kényes kaucsukbevonata s enyhe babaszerűsége. Mulatságos és szeretetre méltó egyszerre. Cosmo Lang (Kocsis Pál), az érsek kicsit rámenősebb stílben próbálja befolyásolni az eseményeket, szemben állva Churchill törekvéseivel. Szívvidító látni, ahogy Hegedűs Zoltán voltaképpen egyetlen, jól kitalált, széles terpeszállás segítségével éri el, hogy meglegyen neki a veszedelmes Winston figurája. És megvan.

Kőszegi Ákos Lionel Logue-jának ereje a clown szép szabadságára épül, abból származik. Az első jelenetben rajta lígő-lógó kardigán szürke-fekete rombuszmintája is a hajdani „száz folt” jelmezű bohócot idézi. Lionelnek nem sikerül színésszé lennie, hiába jött Angliába, minden meghallgatáson kudarcot vall. Annyira fontos neki a feladat, hogy leblokkol tőle. Ám a begyakorlott kudarcból születő görcstelen, személyes szabadság már hatni tud a körülötte levőkre, szeretett feleségére, Myrtle-re (Csapó Virág) és majd a felséges tanítványra is. Részvéttel teli figyelme, életismerete és humorérzéke hozza meg gyógyító-nevelő munkája eredményeit. Nem véletlenül nyerte el Kőszegi Ákos e figurával a 2019-es Vidor Fesztiválon a legjobb férfialakítás díját.

Öt évvel ezelőtt, szeptember elején, a Vidéki Színházak Fesztiváljának egyik előadása volt ugyanez a darab. Az akkori, Funtek Frigyes rendezte kaposvári produkció egyik főszereplője, a VI. Györgyöt játszó Hüse Csaba sem véletlenül került a Criticai Lapok címoldalára később. Az általa alakított Bertie, a dadogás gyógyulásának fokozatait szépen érzékeltetve, emlékezetes figurája lett az összességében nem túl nagy erejű előadásnak. A szerep technikai kidolgozottsága átlagon felüli szakmai erőfeszítést mutatott. Akkor arra gondoltam, talán színészi önbizalom kérdése csak, hogy a királyi mivolt jobban kitessék ebből a figurából. Ám az uralkodói arcél megrajzolása egyedül nem megy, sem a színpadon, sem a valóságban, minden esetben bonyolult tükörrendszer hozza létre azt.

A kecskeméti előadásban működik ez a rendszer. Sokat számít, hogy a dramaturg (Ari-Nagy Barbara) arányos és célirányos jelenetsort készített ebből a könnyen széteső történetből, s hogy a rendező (Béres Attila) olyan dinamikával töltötte fel a dialógusokat, éles, tiszta váltópontokkal tagolva a történéseket, hogy ezekre a kiépített pillanatokra színészileg is „rá lehet állni”.

Zayzon Zsolt és Kőszegi Ákos (fotó: Walter Péter)

Zayzon Zsolt Albert hercege és későbbi VI. György figurája mestermunka. A rá váró feladat mérhetetlen komolyan vételétől veszti el az eszét és sérti vérig a hajdani serfőző fiát. És persze, mégis, ez a „senki a gyarmatokról”, ez lesz, aki a trón méltó elfoglalásához hozzá segíti őt. A herceg a csúcspillanatok egyikében félreérti a tanárát, azt gondolván, az kételkedik az ő hátsó gondolatok nélküli becsületességében. Ez a valószínűtlenül magas, vékony férfi szinte sír a fölháborodástól, s a néző lélegzete elakad: te jó ég, ez nem vicc, ez az ember itt maga a felelősségérzet reszkető szobra, és tényleg – királyi minőség. S vele lélegzünk egyre mélyebbeket, amikor a filmvásznon megjelenik az ordítozó német, az ellenfél, akinek a sors megadta a nyíltszíni ágálás karizmatikus erejét, s aki ellen most muszáj lesz kiállania. S mint tudjuk, ki is áll. Rendezőileg és színészileg is bravúrosan kivitelezett az előadást záró nagy beszéd, s jó emlék az egész előadás.

Zayzon Zsolt egyébként, a kecskemétiek képviseletében, 2019 szeptemberében új munkahelyén, a Thália Színházban elnyerte a legjobb férfialakítás díját a Vidéki Színházak Fesztiválján.

Gabnai Katalin

*Az írás a Vidéki Színházak Fesztiválján látott előadás alapján készült.