Ádámok és Évák ünnepe 2020

A Nemzeti Színház hetedik éve teremti meg a lehetőséget a középiskolás színjátszók számára, hogy az Ádámok és Évák ünnepe alkalmával az iskolai létből átléphessenek egy teljesen más dimenzióba, egy napra nekik adva a színház nagyszínpadát. A kezdeményezés, amely eredetileg a Szolnoki Szigligeti Színháznak köszönhető, mára országos diákszínjátszó mozgalommá fejlődött. Minden évben más téma köré szerveződik az előadás. A feldolgozandó egységek sorsolás útján találnak gazdára. Az idei évben 12 bibliai történetet elevenítettek fel, értelmeztek újra a fiatalok és felkészítő tanáraik. A feladat nagysága, a hely szelleme olyan teljesítményre ösztönözte a gyerekeket, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Tanárként a hétköznapok szépségeit, de gyötrelmeit is megélve, a motiválatlanság vádjával illetett kamaszokat tanítva az ilyen pillanatokat ajándékként éljük meg, ezekből az élményekből töltekezünk.

az iskolapadbol1

Passió – Dózsa György Gimnázium és Táncművészeti Szakgimnázium

 

A program az elhúzódó próbák miatt jelentős csúszással indult, a hozzátartozók türelmesen, elnézően várakoztak, szurkoltak a sikerért. A tizenkét iskola 247 diákjának családtagjai, barátai, tanárai megtöltötték a nézőteret. A rövid megnyitó során a színház igazgatója említette, hogy a rendezvény méltó A Magyar Kultúra Napjának ünneplésére is, az egybeesés nem véletlen. Felment a függöny, és kezdődött a tizenkét bibliai részletet feldolgozó, állandóan forgásban lévő előadás. Forgott a gépezet a teremtéstől a feltámadásig és azon túl is, a színpadi technikai megoldás így vált szimbolikus értelművé, Madách művét is megidézve. A kivetítőn láthattuk, hogy melyik iskola következik és milyen témát dolgoz fel, így a különálló produkciók megszakítás nélkül egységes alkotássá állhattak össze. A hangulatot nem rontotta a vetélkedés szelleme, hiszen ez nem verseny, hanem lehetőség, nincsenek nyertesek és vesztesek, ezt a program végén a szakmai zsűri tagjai is hangsúlyozták. Nem vártunk el tökéletességet, szakmai profizmust, számos pillanatban mégis kaptunk. A drámatanárok munkáját színészmentorok is segítették, a történetekben felmerülő örök emberi témák nagyon változatos formában kerültek színpadra. Az ősidők óta kimeríthetetlen és megfejthetetlen férfi−nő viszony humoros, kritikus, érzelmes és tragikus megvilágításban is megjelent, kezdve a bűnbeeséstől Sámson történetén át Dávid bűnéig. Csábítás és árulás, hit és kétség, bűntudat és megbocsátás hol ősi színekben, hol modern eszközökkel kifejezve jelent meg. A múlt néha szinte észrevétlenül csúszott át a jelenbe, a Sámsont alakító fiú például gördeszkán érkezett a saját történetét feldolgozó bibliaórára. Akár ma is játszódhatnának a jelenetek, amelyek a családról, a szülői szerepről, testvérféltékenységről szóltak. A szerepekkel való cseppet sem érzelemmentes azonosulásnak köszönhetően ezekben a pillanatokban egészen kiváló színészi teljesítményt láthattunk. Érdemes kiemelni ezek közül a modern író−olvasó találkozóba ágyazott József-történetet és a tékozló fiú hazatérését. A legbensőségesebb, legszebb téma az anyaság, mely talán sehol sem hordozza magában olyan mélyen az élet tragikumát, mint a Bibliában. Születés és halál elválaszthatatlan, archaikus világképet tükröző, kerek egységét egy nagyon szép, szimbolikus előadás adta vissza, melyben az Ómagyar Mária-siralom szövege is megszólalt.

Mi lehet fontosabb egy drámatanár számára az önismeret fejlesztésénél? Úgy tűnt, a rendezés tudatosan arra törekedett, hogy nyomon követhető legyen a jellemfejlődés útja: a poklok poklát megjárva, a legmélyebb pontot elérve felemelkedni, megszabadulni gőgtől, előítéletektől, gyarlóságtól. Mindenkiben van egy kicsi Józsefből, Naámánból, Dávidból, Saulból. Több jelenetben, köztük a kenyérszaporítás történetében is hangsúlyt kap a félelmetes erejű, könnyen befolyásolható tömeg, üldözőből pillanatok alatt üldözött, barátból ellenség lesz. A Jézus keresztre feszítését színre vivő előadás nagyon kifejező módon, mozgással, drámai szövegmondással adta át ezt az üzenetet.

az iskolapadbol2

Passió – Dózsa György Gimnázium és Táncművészeti Szakgimnázium

 

Az előadássorozat művészi kifejezőeszközei közül fontos megemlíteni a festészet segítségül hívását. Jézus születése kapcsán megelevenedik M. S. mester műve, a Mária és Erzsébet találkozása, de asszociálhattunk Botticelli művészetére is. Az Utolsó vacsora című előadás állóképpel idézte Leonardo Da Vinci művét. Nagyon igényesnek, odaillőnek éreztem az egyes jelenetekhez kötődő zeneválasztást is. Klasszikus zene, szólóhangszeren majd énekhangon megszólaló archaikus népdal, többszólamú kórus, ógörög nyelven énekelt autentikus dallam is melengette a szívünket. A produkciók bizonyították, hogy kommunikálhatunk klasszikus versekkel – amire szintén volt példa –, zenével, festményeken keresztül is. Mozgás és szövegmondás kifejező összehangolására is kiváló megoldásokat láthattunk az est során, és nem csak a tagozatos középiskolák munkáiban, ahol a drámások képzésének része a kreatív mozgás. A táncosok külön produkciói még sokat hozzátettek a művészi élményhez. Színek, anyagok, leplek rituális cselekedeteket idéztek meg, szimbolikusan szóltak gyászról, fájdalomról, megtérésről, hitről, életerőről. Sokunkban ébresztettek bizakodó gondolatokat a magvető példázatának lámpácskái, a Passió feldolgozását záró, színpadon kívülről érkező lányok kék ruhái és az utolsó produkció földszínei.

Az est végén a négytagú zsűri tagjai felváltva méltatták a produkciókat, értékeket kiemelve, bíztatva, tanácsokat adva. Gondolataik közül a zsűri elnökének zárómondatát emelem ki, miszerint a színházak jövője miatt érzett aggodalmunkat enyhítheti a színpadon álló diáksereg látványa. Tanárként ehhez a gondolathoz és az egyik példázathoz csatlakozva remélem, hogy marad elég magvető is, és még nem olyan köves a talaj.

 

Gelesz Andrea

 

A cikkben említett, 12 előadás: 1. Lónyay utcai Református Gimnázium és Kollégium: Bűneset (felkészítő és mentor: Pintér Szilvia ), 2. Sztehlo Gábor Evangelikus Gimnázium: József és testvérei (felkészítő és mentor: Pintér Szilvia), 3. Váci Piarista Gimnázium: A leprás Naámán története (felkészítő tanár: Bartáné Győrfi Marianna, mentor: Mészáros Martin), 4. Erzsébetvárosi Kéttannyelvű Általános Iskola, Szakiskola és Szakközépiskola: Sámson története (felkészítő tanár: M. Kecskés András, mentor: Rubold Ödön), 5. Deák téri Evangelikus Gimnázium: Dávid, aki új lehetőséget kap (felkészítő tanár: Korompayné Sebestyén Nóra, mentor: Rácz József), 6. Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközépiskola drámatagozat: Jézus születése (felkészítő tanár: Herold Eszter, Varga Kata, Berényi Andrea, Törőcsik Tamás, Zuti Krisztián, mentor: Herczegh Péter), 7. Szentendrei Református Gimnázium: A tékozló fiú (felkészítő tanár: Sipos Dávid, mentor: Söptei Andrea), 8. Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium Budakeszi: Kenyérszaporítás (felkészítő tanár: Jámbor Erzsébet, mentor: Rácz József), 9. Óbudai Waldorf Gimnázium: A magvető példázata (felkészítő tanár: Hegedűs Ágnes, mentor: Szép Domán), 10. Madách Imre Gimnázium: Utolsó vacsora – Gecsemáné kert (felkészítő tanár: Dancs István), 11. Dózsa György Gimnázium és Táncművészeti Szakgimnázium: Jézus kereszthalála és feltámadása (felkészítő tanárok: Szmrecsányi Ildikó koreográfia, Benkovics Sándor, Kocsis Nándor dramaturgia, rendezés), 12. Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközépiskola Tánctagozat: Saul megtérése (felkészítő tanárok: Gera Anita, Asztalos Dóra koreográfia, Szurmik Zoltán szövegkönyv, Szent-Ivány Kinga, Nieselberger Ádám osztályfőnök, mentor: Bakos- Kiss Gábor).

A szakmai zsűri elnöke: Balogh Géza rendező, színháztörténész, bábtörténész, író, dramaturg. Tagjai: Rideg Zsófia, a Nemzeti Színház dramaturgja, Sepsi Enikő, a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán a Művészettudományi és Szabadbölcsészet Intézet alapító vezetője, egyetemi docens, Szabó Sebestyén László színművész, a Nemzeti Színház társulati tagja, 2019-ben Junior Prima-díjas.

 

NKA csak logo egyszines

1