Térey János: Lót – Szodomában kövérebb a fű – Örkény Színház

 

Térey János Lót – Szodomában kövérebb a fű című darabját a bemutató napján láttam az Örkény Színházban. 2020. december 20-án este megragadott a Kovalik Balázs rendezte előadás szépsége, pazar látványvilága, a színészgárda teljes összhangja, ami tökéletes környezetet biztosított a végig színen lévő Gálffi László számára, hogy eljátssza a bűntelen bűnös Lót szerepét. Akkor arra gondoltam, hogy a bűnt helyezem beszámolóm középpontjába, különös tekintettel a végre, ahol Lót vérfertőző viszonyba kerül mindkét lányával. A zsidó mítosz vérfertőző hőseinek láttán eszembe jutott a nagyjából hasonló időben született görög vérfertőző mítoszból ismert, anyját szerető fiú története, melynek Freud jóvoltából bérelt helye van a mai pszichológiai közbeszédben.

Szodoma 1

Gálffi László és Kerekes Éva (fotó: Horváth Judit)

 

Lót és Oidipusz történetében azonban csak a vérfertőzés motívuma közös. Lót nem választja, csak elviseli két lánya szexuális rohamát, melynek az egyik lány esetében Moáb, a másik, fiatalabb lány esetében Ben-Amin lett a gyümölcse. A zsidó mítoszban a szexuális bűn tisztító erejű, hiszen Lót eleve bűnös városból menekült, ahol maga bűntelen maradt, de lányaiban ott volt a kísértés, mely a városban maradt szodomaiak Isten által elrendelt végzete lett. Lót passzív volt, lányai aktívak, s bűnükből új élet fogant. Moáb utódai lettek a moabiták, Ben-Amin pedig az ammoniak ősatyja lett. Mindkét népre nagy jövő várt.

Oidipusz története semmilyen mérce szerint sem végződik boldogan. Iokaszté, az anya és feleség öngyilkos lesz, a normasértő király megvakítja magát s elhagyja bűne helyszínét. Oidipusz már eleve bűnös, amikor Thébába érkezik, hiszen útközben megölte apját. A bűnt tetézi, hogy feleségül veszi saját anyját. Aktív elkövető tehát, aki azonban nem tudja, hogy mit tesz. Ő maga az, aki élére áll a nyomozásnak, hogy kiderítse, mi az oka a városát sújtó dögvésznek. S ő maga az, aki saját magát leplezi le mint apja, Laiosz gyilkosát.

A kétféle bűn pszichológiai funkciója gyökeresen eltérő. Lót bűne a közösségi kohéziót erősíti, a bűnt nem követi sem büntetés, sem bűnhődés. Sőt, ami Lót és lányai között megesik, gyermekmese a Szodomában történtek ismeretében. Oidipusz bűne individualizál. Az apagyilkosság és az anyával kötött házasság zordan végződő története azt üzeni, hogy a modern embernek ki kell szakadnia a közösségből, le kell válnia szüleitől, hogy tudja, senki halandó ember e földön nem nevezheti magát boldognak, míg élete tart.

A bemutató után azonnal elhatároztam, hogy az előadást újra megnézem. Az elhatározást követő tett realizálását akadályozta, hogy a nagy siker miatt jegy már nem volt kapható. Legközelebb 2021. március 5-re volt jegy. Pár hónap ide vagy oda – gondoltam – nem különösebben lényeges időeltolódás, az előadás csak tökéletesebb lesz.

Nem csalódtam. A színpadon mindenki és minden éppen olyan, ha nem jobb volt, mint a bemutató napján. Az aranyszínűre festett konzervdobozokból épített díszlet ragyogott, a kórus csodálatosan énekelt, a modern technológiai és kulturális környezetet megidéző ötletek jóvoltából az előadás most is kiválóan egyensúlyozott a komoly és a frivol mezsgyéjén. A szó szoros értelmében véve drámát nem láttunk, de amit láttunk, az szellemesen parafrazálta a mózesi történetet.

Szodoma 2

Zsótér Sándor (fotó: Horváth Judit)

 

A bemutató és az általam újra látott előadás napja között eltelt hónapok eseményei azonban az előadást teljesen más kontextusba helyezték. Térey és Kovalik eredeti elgondolása az lehetett, hogy megmutatják a hajdani Szodoma és a mai Magyarország közötti nem is annyira rejtett párhuzamokat, mintegy figyelmeztetve bennünket, hogy mi vár ránk, ha továbbra is bűnben, szennyben, mocsokban éljük életünket. A bemutató napján egyértelműnek tűnt, hogy nem különösebben invenciózusan kitalált morális tandrámát látunk, amit az író és a rendező ötletei élvezetes színházi élménnyé varázsoltak.

2020 márciusában azonban az előadás másról szólt. Megmaradt a morális tartalom, de a színpadra beszökött a politika. Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke 2020. február 26-án azt nyilatkozta, hogy a parlament mint a vita színpada elveszítette jelentőségét. Spiró Györgytől tudjuk, hogy ha Kelet-Európa társadalmaiban a politika színpada kiürül, akkor a politika a színházi színpadra költözik. Ez történt 2020. március 5-én az Örkény Színházban. Előző nap a miniszterelnök hű vazallusaival a háttérben a koronavírus járvány hazai állásáról tartott sajtótájékoztatót, melyből semmit nem lehetett megtudni. A járvány azóta is zavartalanul terjed tovább, Magyarországon éppúgy, mint a világban.

A sajtótájékoztató abszolút beleillett Térey és Kovalik Szodomájába, ahol lehetett volna egy jelenet, melyben Szodoma polgármestere hű tanácsnokaival a háttérben a végpusztulás előtt egy nappal megnyugtatja a polgárokat, hogy a város vezetése mindent megtett az isteni jóakaratot rossz színben feltüntető fake news okozta negatív társadalomlélektani következmények megelőzése érdekében. Senkiben se legyen kétség, hogy Szodoma jobban teljesít, a kénkő, a tüzes eső fizetett ügynökök kitalálása, mindenki maradjon nyugodt, a város vezetése a helyén van, s kézben tartja a helyzetet.

Az előadást utolérte az élet. A vita, melynek az Ország Házában kellene zajlania, a Madách téri házak egyikében megbúvó kis színházba költözött.

Csepeli György

 

NKA csak logo egyszines

1