„Az Isten is komédiásnak teremtette”

 

Manapság inkább a vele kapcsolatos anekdoták, poénok, obszcén és kevésbé obszcén sztorik, hatalmas zabálások, meg kétségbeesett partnereit bosszantó rögtönzései őrzik az emlékét, mintsem hatalmas mennyiségű színházi és filmszerepeinek elemző értékelései. Bár a tudós búvárok bőségesen találhatnak szakszerű leírásokat is szerepformálásairól, nem biztos, hogy ezek a mai olvasó számára megfejtik kivételes adottságainak talányosságát és színpadi jelenlétének különlegességét. Aki pedig a vele való személyes találkozást akarja előnyben részesíteni, az filmjeinek megfakult kópiáival kénytelen beérni.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy színészi életművében sok a selejtes írói munka, csakis az ő kivételes szuggesztivitása képes a giccses és felszínes szerepeket átemelni a feladat eredeti értékeinél jóval magasabb kategóriába. És még egy furcsaság kívánkozik a bevezetőbe: az igazi remekművekkel nem mindig volt szerencséje. A klasszikus nagy szerepek néha elkerülték, néha pedig a csoda elmaradt, a várva várt találkozás nem mindig jött létre szerep és színész között. 

Egész életútja lázadás és hadüzenet. Hadüzenet az írott és íratlan szabályoknak, a társadalmi konvencióknak, a megszokottnak, az elvártnak, az illendőnek. Az elvárások ellen egyre inkább a gőgjébe menekül. A tekintélyt megveti, legyen az apai, főnöki, vagy a társadalom mindenki más számára elfogadott belső parancsa. Ő kívülálló. Rá nem érvényesek a bevett szokások. Mint például a köszönés vagy a visszaköszönés. Néha előre köszön az utcaseprőnek, máskor nem fogadja előkelőségek megtisztelő fejbólintását vagy kalapemelését. Megteheti, mert ő a Csortos. Csortos, a színész, aki legtökéletesebben kidolgozott szerepét nem a színpadon, nem is a filmvásznon játszotta el, hanem a mindennapi életben.

1883. március 3-án született Munkácson. Apja, idősebb Csortos Gyula a monarchia hadseregében továbbszolgáló őrmester, majd a fővárosba költözésük után a Honvédelmi Minisztérium segédhivatalnoka. Gyula ötéves, amikor Budapestre kerülnek. Elemi és középiskoláit már itt járja. Géza nevű egyetlen testvére később szintén a Honvédelmi Minisztérium alkalmazottja lesz.

Ifjabb Gyula gyűlöli az apját. Kackiás bajuszát és bajuszkötőjét, harsány vezényszavait és főleg szadista kirohanásait, amikor a borotvája fenőszíjával vagy bikacsökkel veri a fiait. Tizenöt éves korában el is hagyja a szülői házat. Soltvadkertre megy jegyzőgyakornoknak. Borítékokat címez az ügyfeleknek. Örökre szakít apjával. Még halálos ágyán se látogatja meg, pedig többször üzent érte. Csak a temetésére megy el. Anyját viszont mindig nagy szeretettel emlegeti.

„Hivatalnoki” munkája cseppet sem érdekli. Annál inkább vonzódik főnöke kikapós feleségének kissé elpuhult bájaihoz. Meg a művészetekhez. Verseket ír, fest, szaval. Állítólag a jegyzőné tanácsolja neki egyik heves szeretkezésük után, hogy válassza a színészi pályát. Hogy mi igaz ebben, nem tudni. Mindenesetre másfél évi jegyzőgyakornokság után megfogadja a tanácsot, és jelentkezik az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémiára, amelyet 1904-ben sikeresen elvégez. Az egyik vizsgaelőadáson Horkay Ferit játssza Herczeg Ferenc A Gyurkovics lányok című regényének színpadi változatában, amiben többen felfigyelnek a snájdig fiatalemberre. Nem annyira a fővárosi, mint inkább a vidéki színigazgatók. Vidéken mindig hiány van vonzó, tehetséges és jó külsejű amorózókból. Makó Lajos¹ az a jó szemű direktor, aki 1904-ben leszerződteti a színikerületi rendszer² szerint Debrecenben, Nyíregyházán és Szegeden játszó társulatához. 

Első gázsijának előlegéből zsirardikalapot, ezüstfejű sétapálcát, lakkbőröndöt vásárol és pompás kockás öltönyt csináltat, így jelenik meg debreceni állomáshelyén. Bőröndjét gáláns mozdulattal a színházi portás markába nyomja egy ötkoronás borravaló kíséretében. A portás a meglepetéstől szóhoz se jut, de a társulatban hamarosan híre megy az új jövevény bőkezűségének. A pesti nyomor évei után, amikor az akadémiai évek alatt hol ingyen konyhán ebédelt, hol édesanyja juttatott titkokban, apja tudtán kívül egy-egy tál ételt a koplaló és vészesen sovány amorózónak, színészi pályája első perceiben megkezdi tékozló életmódját, amelyről soha többé nem hajlandó leszokni. Beteges étvágyát és mérhetetlen falánkságát később így indokolta: „pótolok, kérem, pótolok.”

Nemcsak a pénzszórás lett hamarosan a legjellemzőbb tulajdonsága, de a gőgje is megütközést keltett a társulatban. Nem vett részt tivornyákban, még a társulati „csacsenolásoktól” is irtózott. Visszahúzódó, magának való embernek ismerték meg első kollégái. Pedig eleinte kisebb szerepeket kapott, semmi oka nem volt, hogy fenn hordja az orrát. Az igazgató is csak akkor figyelt fel rá igazán, amikor A vasgyáros³ Bligny hercegét próbálta. A kiváló szimatú Makó Lajost annyira magával ragadta Csortos játéka, hogy a premier estéjén száz korona jutalmat utalt ki számára.

További fontosabb szerepei a társulatnál: Az aranyember Krisztyán Tódora, A vörös talár⁴ Mondulleau-ja és a Lili⁵ De la Grange bárója. 

Visszahúzódó gőgjébe hamarosan beleszól egy hirtelen fellobbanó szerelem: Szegeden megismerkedik Mészáros Gizával,⁶ a társulat népszerű hősnőjével. De a színésznő a következő évadban visszaszerződik a fővárosba. Csortos otthagy csapot-papot és habozás nélkül követi. Közös lakást bérelnek Pesten, de azért 1907 tavaszán kétéves szerződést ír alá Krecsányi Ignáccal.⁷ Ez már félig-meddig „fővárosi” szerződésnek számít, hiszen a téli hónapokban Temesváron lép fel a társulat, nyáron pedig a Budai Színkörben. Krecsányi még arra is hajlandó, hogy korábbi szerepeit, Krisztyán Tódort, A vasgyáros Bligny hercegét és több más – ahogy akkoriban mondták –: „lejátszott szerepét” nála is eljátszhassa, sőt, egyik akadémiai sikerét, a Rómeó és Júlia Mercutióját felújíthassa – ám a gáláns direktor figyelmessége nem hatja meg a hálátlan színészt; a pesti fél szezont zokszó nélkül teljesíti, ám Temesvárra esze ágában sincs elmenni. A kétéves megállapodást felrúgva inkább Pesten marad, és a Népszínház-Vígoperához⁸ szerződik. Ezt azonban már Krecsányi sem hajlandó lenyelni. Feljelenti a Színészegyesületnél, amely haladéktalanul kizárja tagjai sorából az ifjú titánt. 

Hyppolit, a lakáj

 

A végnapjait élő Népszínház-Vígoperánál sem időzik sokáig. Október 1-jén bemutatkozik Szemere György⁹ „humoros színjátékának” címszerepében mint Bolond Istók, aztán novemberben már a Magyar Színház tagja. Az 1875 óta működő Népszínház az utolsó évadban profilt váltott, operákat is játszott, de az operettszínházak versenyében alul maradt, és végleg bezárta kapuit. Épületébe 1908 őszén a Nemzeti Színház költözött. De Csortos rövid életű tagságának volt némi hozadéka: Bródy Sándor látta az előadást, majd lelkendezve beszámolt Molnár Ferencnek a daliás fiatalember szerepléséről, aki pedig megemlítette a nevét Beöthy Lászlónak. A „szent családnak” is becézett klán legtehetségesebb tagja egy éve másodszor lett igazgatója – a Nemzeti Színház után és a Király Színház mellett – a Magyar Színháznak. A közvetítő Molnár lelkes szavai nyomán kétszeres gázsival szerződteti a huszonnégy esztendős Csortost az újjáalakuló társulathoz, amelynek mellesleg Mészáros Giza is tagja.

Csortos – egyelőre – két évadon át a Magyar Színház színésze. A Gretchen¹⁰ című gyengécske vígjátékban mutatkozik be, partnere Mészáros Giza. A darab sikert hoz az átszervezett színháznak, ötvenkét előadást ér meg. A pikáns történet arról szól, mi történik, ha egy kokott a tisztességes polgárok világába keveredik. A következő bemutatója Bródy Sándor A dada című színműve, amelyben – ugyancsak Mészáros Giza partnereként – Viktort, a csábítót játssza, aki egy nyári látogatása alkalmával elcsábítja a címszereplő Bolygó Kiss Erzsébetet. A lánynak gyereke születik a pesti fiatalembertől. A Márkus László¹¹ rendezésében bemutatott előadás nem titkolja, hogy versenyre kíván kelni a Vígszínház öt évvel korábbi ősbemutatójával. A Pesti Hírlap kritikusa szerint „a Magyar Színház produkciója a vígszínházi előadással való összevetésben a próbát kiállta.”¹²

Márkus rendezi az évad kiemelkedő eseményét, Földes Imre¹³ A császár katonái című színművét is, amelyben Csortos a becsületes Joász Géza főhadnagyot játssza. A darab kirobbanó siker, ami elsősorban a témaválasztásnak köszönhető. A monarchiaellenes színpadi pamflet a közös osztrák-magyar hadseregről szól. Egy kisvárosi garnizon élete, belterjes világa, tetszetős karikatúra-közössége jelenik meg a színpadon. A történet középpontjában egy rideg K. und K. százados (Törzs Jenő) kézfogója áll a helyi földbirtokos lányával. Csortosé a leghálásabb szerep: Joász főhadnagy jókedvű, tréfás, cinikus fiatalember, aki nem ismer semmiféle tekintélyt, fütyül a katonai rendfokozatokra, az ezredest egy társaságban szemrebbenés nélkül vén hülyének nevezi, majd nyomozást indít az áruló Szilassy százados ellen, és jóformán minden mondatával nyíltszíni tapsot arat. Száznegyvenszer megy az előadás. 

Ezután Csortos még két darabban arat komoly sikert, Drégely Gábor¹⁴ A szerencse fia és Sophus Michaelis¹⁵ Forradalmi nász című művében. Előbbiben Kormos Antal szabólegényt, az antiszociális eszmék ügynökét játssza, aki szerint a munkanélküliség az egyetlen kellemes állapot az ember életében, utóbbiban pedig Marc-Arront, a hódító főnemest, aki a forradalom idején megszökteti halálra ítélt barátját, hogy közben elfoglalhassa helyét annak szép arisztokrata felesége ágyában. 

Még egyetlen estén eljátssza Homonnai Albert¹⁶ Gyges és Tudo című darabjának főszerepét, amely az 1910. február 6-i premieren ugyancsak váratlan sikert arat. Erre Csortos – szokásához híven – sokadik alkalommal előlegért fordul Beöthyhez. Ám Beöthy ezúttal, megelégelve Csortos erőszakos pumpolásait, megmakacsolja magát. A következő előadáson beugrásra kerül sor, Csortos hiába sétál feldúltan a Wesselényi utcában, várva igazgatója kedvező döntését. Másnap – az évad kellős közepén – Mészáros Gizával együtt mindketten a Vígszínházhoz szerződnek.

Leonyid Andrejev: Aki a pofonokat kapja

 

Az újabb szerződésszegést követő döntés azonban csak egyetlen évadra szól. Először találkozik Molnár Ferenccel mint szerzővel, akinek A testőr című vígjátékával aratja addigi legnagyobb diadalát. Kiváló Csortos-portréjában Gyárfás Miklós így idézi fel kettőjük gyümölcsöző kapcsolatának első lépéseit: „Csortos nagy színésszé avatása Molnár Ferenc nevéhez fűződik. Molnár igazi komédiás szerepeket írt. Szerepeket, amelyeket féktelenül lehetett játszani. Mint az atléta a simára gyalult futópályán, úgy száguldhat a színész az ő vígjátékainak helyzetein át. Erre volt szüksége Csortosnak, a komédiázásra. Molnár megírta A farkast,¹⁷ amelyben Csortos öt különböző szerepet alakíthatott egy este, vagy magkapta tőle A testőr férfi főszerepét, a színészt, aki piros hajtású fehér testőr-köpenyében eljátssza a csábító világfit, a férfierények tökélyét, a Testőrt, míg otthon éppen olyan közönséges hajahullató, napról napra szürkülő férj, akárcsak a többi.

Erre a játékos bőségre, elegáns színfalhasogatásra volt szüksége a nyugtalan Csortosnak, aki teli volt sok ismeretlen eredetű szeszéllyel, csapongani vágyó bolondozó kedvvel. Molnár, a modern európai drámaírásnak ez a zseniális főkomornyikja, előkelően szervírozta ezeket az ínyenc lehetőségeket.” ¹⁸ 

Beöthy jól számított. Tudta, hogy Faludiékkal¹⁹ – legalábbis első nekifutásra – nem lesz hosszú életű Csortos kapcsolata. Tartotta magát az anekdotához, amely szerint mikor megkérdezték, haragszik-e még Csortosra, így felelt: „Mi az, hogy! Többé szóba se állok vele!... Kivéve, ha szükségem lesz rá.” És ez az idő máris elérkezett. Hogy némi „tendencia” is érezhető legyen, a sokféle feladat között egy újabb Molnár bemutatóban, A farkasban arat kirobbanó sikert a kissé sápadtabbra sikerült időszakban. 1912 őszén egy tizenegy napos bécsi vendégjátékra is sor kerül, melynek nyomán az osztrák sajtó cikkírói elragadtatva számolnak be a számukra teljesen ismeretlen Csortos játékáról.

Közben a művész magánéletében is fontos események zajlanak. Véget ér kapcsolata Mészáros Gizával, majd 1914 májusában megismerkedik jövendő első feleségével, Bamberger Friderikával, egy gazdag régiségkereskedő tizenöt éves lányával. A lánykérés alkalmával a zord atya nemcsak a korkülönbséget és a kettőjük felekezete közti eltérést kifogásolja, de Csortos foglalkozásával kapcsolatban is vannak fenntartásai. Ám a kérőt nem tudja eltántorítani szándékától. 1914. július 1-jén megtartják az esküvőt. A nászutat Olaszországban töltik, 1915. április 11-én pedig megszületik Mária Éva nevű lányuk.

A két esemény között még két dolog történik: kitör a világháború, Csortos pedig 1915-től ismét a Vígszínház tagja lesz. A hadüzenet 1914. augusztus 3-án kerül nyilvánosságra. Az eseményt a Király Színház Pásztor Árpád²⁰ Ferenc József azt izente című „látványos játékával” ünnepli, melynek főszerepét, Kovács Gyurka parasztlegényt Csortos játssza. A propagandadarab főhőse igazi hazafi, aki lelkesen ugrik fel a frontra induló vonatra. A szerep „eszmei mondanivalója” roppant távol áll Csortostól, akit novemberben besoroztak, és attól kezdve rettegve várta a behívóparancsot. De végül a katonai szolgálatra nem került sor. Helyette hét évadon át egyvégtében a Vígszínház tagja. Ez addigi pályájának leghűségesebb időszaka. 

Földes Imre: A császár katonái

 

1914 őszétől 1921 tavaszáig harminckilenc bemutatója van. Ekkor találkozik először élete legnagyobb színpadi sikerével, a Liliommal. Molnár Ferenc színművét először 1909-ben mutatta be a Vígszínház Hegedűs Gyulával és Varsányi Irén Irénnel. Bár a színháztörténet úgy tartja számon, hogy ekkor a darab megbukott, valójában már a tízes években bejárta a világ színpadait. Tíz évvel később került sor első vígszínházi felújítására Csortos főszereplésével, a szerepet pályája során több mint háromszázszor játszotta. 

A következő, 1929-es reprízről így számol be Kárpáti Aurél: „Ami a Vígszínház szombati előadását illeti: minden elismerésre számot tartó művészi teljesítmény. A kitűnő együttes egybehangolt munkája, amelynek olyan kivételes értékei vannak, mint Varsányi Irén és Csortos Gyula zseniális alakítása, méltó a darabhoz. Mégis a rendezés régi módján – főleg a változások hosszú pauzáin – nem ártott volna segíteni, stilizáltabb, egyszerűbb s könnyebben kezelhető díszletek beállításával. (Ha már egyszer a Nemzeti forgószínpadán nem láthatjuk a darabot, amit joggal felpanaszolhatunk.) Így nemcsak a képek szakadottsága tűnt volna el, hanem a darab meseszerű, legendás, misztérium jellege is élesebben kidomborodott volna. Maga a játék annál bőségesebben kárpótol ezért a hiányért. Varsányi Julikája és Csortos Lilioma a felejthetetlen élmény erejével hat, akár tíz év előtt. Készakarva fogom össze őket, mert egyéni művészetük is szinte szétválaszthatatlan, szerves egységbe illeszkedik az előadás folyamán. Egymás tökéletes kontrasztjai s egymás tökéletes kiegészítői, bár egyiküknek sincs híja semmiben. Elragadó látvány művészi megnyilatkozásuk kölcsönös fényében szemlélni őket. Stílusosan csatlakozik hozzájuk Törzs, az öreg mennyei fogalmazó érdekes szerepében.”²¹

A Liliom kirobbanó sikere után a Ványa bácsi következett. Ez volt a darab első magyarországi bemutatója. A címszerepet Hegedűs Gyula, Szonyát Varsányi, Asztrovot Csortos játszotta. Csortos további fontos szerepei: Szomory Dezső Hermelinjében Pálfy Tibor, Herczeg Ferenc Kék rókájában Sándor, valamint egy újabb Molnár-darab, A hattyú Ági Miklósa.

Közben az országban zajló viharos események, a háború, az őszirózsás forradalom, majd a Tanácsköztársaság 133 napja mintha nem hozna lényeges változásokat a magyar színházak életében. Miután 1919. március 22-én bejelentik, hogy „a színházak magánkezelésből közkezelésbe vétetnek”, vagyis valamennyi színházat államosítják, az igazgatókat pedig elbocsátják, valójában minden vezető a helyén marad. Néhány túlbuzgó intézmény műsorra tűz az új rend szelleméhez igazodó darabokat, vagy irodalmi műsorokat szervez a proletárdiktatúra íróinak műveiből. Művészeti Szaktanács alakul, amelynek tagjai közé – sok más kiválóság mellett – Csortost is beválasztják. A kommün bukása után a legkorábban, már 1919. szeptember 2-án a Vígszínház kezdi meg következő évadját. Felújítják a „hazaárulás” drámáját, az Ocskay brigadérost.²² Az utána következő hetekben azonban visszatérnek a jelentéktelen francia bulvárszerzők darabjaihoz. Talán azért, hogy a közelgő trianoni békeszerződés országos gyászában a nézők némi vigaszra találjanak.

Molnár Ferenc: Liliom

 

A Vígszínház negyedszázados jubileumán, 1921 májusában Csortos még eljátssza egy népszínmű – Csepreghy Ferenc²³ A piros bugyellárisa – egyik főszerepét, Csillag Pál őrmestert, aztán végleg búcsút mond az intézménynek. Hosszú különélés után 1922 januárjában elválik a feleségétől, és leszerződik Bárdos Artúr Renaissance Színházához. A találkozásra Bárdos így emlékezik: „A Renaissance főszínésze Csortos Gyula volt. A színház átvétele után elsőbben is őt kellett megnyerni. Csortosnak akkor nagyon karakán híre volt. Az hallatszott róla, hogy minden reggelire legalább egy igazgatót elfogyaszt. Olyanformán éreztem magam, mint aki az állatkerti sorsjátékon oroszlánt nyer… De nemes vad volt, nagy színész, akit meg szerettem volna szerezni a színháznak. […]

A végén megállapodtunk. És aztán a legjobb barátságban dolgoztunk együtt. Meggyőződtem róla, hogy Csortos nemcsak nagy színész, de alapjában jó barát és jó ember is. Aminthogy nem is lehet másként, mert nagy művész csak jó ember lehet. Kissé furcsa legény, de minden furcsaságában is: igazi egyéniség. És ez a döntő. Egyéniség! 

Dario Niccodemi Tökmag²⁴ című darabjában olyan monumentálisan, olyan falstaffian mulatságos volt, hogy azt nem lehet elfelejteni. És csaknem minden szerepében… ”²⁵

Leonyid Andrejev Aki a pofonokat kapja²⁶ című darabjában Izé urat, a bohócot játssza, akinek szeméből az ütésektől kicsordulnak a könnyek, majd a lisztporos arcon végigfolyva csirizzé válnak. Galsai Pongrác találóan állapítja meg Csortos első „bohócruhás” szerepéről, hogy „módfelett megkedvelte ezt az öltözéket. Mert színes. Mert bő. Mert jól lehet mozogni benne. S mert rikító színeivel, bőségével, lomposságával tökéletesen elfedi az embert. Hamis látszatot kelt, amely mögött frappírozó sikerrel lehet érzékeltetni a valódi érzéseket. Vagy a valódinak megjátszott álérzéseket.”²⁷

A következő évadtól az UNIÓ Színházi Tröszt²⁸ tagja. Öt éven át felváltva játszik a Belvárosi, a Magyar és a Király Színházban, de közben más társulatoknál is vendégszerepel. Fontosabb szerepei: a Szent Johanna Cauchon püspöke, az Eső²⁹ Misszionáriusa és az Oroszország³⁰ I. Pál cárja. 1926. március 2-án másodszor is megnősül. Feleségül veszi Vígh Manci³¹ színésznőt, majd néhány hónap múlva elválnak.

Miután több interjúban kijelentette, hogy szeretne a Nemzeti Színház tagja lenni, Hevesi Sándor 1927-ben leszerződteti. Ekkor is, mint 1870-től szinte folyamatosan, kamaraszínháza is volt a Nemzetinek,³² amely komoly segítséget jelentett a hatalmas létszámú társulat tagjainak foglalkoztatásában. Csortos első bemutatkozása A velencei kalmár Shylockja, amelyről Kárpáti Aurél beszámolójában ez olvasható:

„A Nemzeti Színház Shylock-galériája új portréval gazdagodott. Ujházy,³³ Ivánfi,³⁴ Bartos,³⁵ Gál,³⁶ Bakó³⁷ alakítása után most Csortos Gyula művészetén keresztül elevenedett elénk a nevezetes vígjáték sokat vitatott és magyarázott figurája, »a középkori képzeletnek ez a csodálatos torzszülöttje«. […]

Ami Csortos Shylockját illeti, bizonyos, hogy mindvégig érdekes, helyenként pedig rendkívül tartalmas és értékes alakítása volt a kiváló művésznek: a bensőséges emberábrázolók s a nagy komédiások minden csillogásával ékes produkció. A figura fontosabb karaktervonásait markánsan kiélezte s az átélés meggyőző erejével foglalta egységbe. Shylock tragikus árnyfoltját elég szerencsésen hangolta át az érintkező széleken a vígjáték derűsebb színeibe. A »modern« felfogással sem maradt adósa szerepének. Sőt, e tekintetben kissé túl is ment a megengedett határokon, mikor olyan külsőségekkel ruházta fel Shylockját, amelyek Shakespeare hőséből hiányzanak s többé-kevésbé ellentétben állnak vele. Mindenekelőtt: Csortos szakított az »öreg uzsorás« tradíciójával. Maszkban, mozgásban fiatal volt. (Beszédben már kevésbé.) A tradíció azonban itt a szövegből nőtt, ezért bajos negligálni. Hogy Shylock a költő fantáziájában öregnek született, azt az átíratlan szöveg két helyen is bizonyítja. […] 

Ugyanez áll Csortos Shylockjának »előkelőségére«. […] 

Szó sincs róla: Csortos mindezt éppen olyan kitűnően kihozza, akár azokat a momentumokat, amelyek valóban benne vannak a figurában. Ám igazán örülni csak ott tudunk, ahol intuitív művészete Shakespeare kincseit zománcozza be új ragyogással.”³⁸

A következő évadban a Don Cézar de Bazan³⁹ címszerepe jön Hevesi fordításában, átdolgozásában és rendezésében. A Victor Hugo Ruy Blas-figurájára épülő történet – amelyből Massenet operát írt – népszerű volt még a XX. század elejének színházaiban is. A évad végén Vackort játssza – ugyancsak Hevesi rendezésében – a Szentivánéji álomban. A következő évad elején Herczeg Ferenc bohózatában, A nevadai ezredesben játszik egy tetszetős kettős szerepet, valamint eljátssza Zilahy Lajos A tábornok című újdonságának címszerepét. A másik két csábító feladat A vadkacsa Hjalmarja és A winsori víg asszonyok Falstaffja. Ugyanebben az időszakban eljátssza O’Neill A szőrös majom című komédiájának címszerepét az Új Színházban és Volponét a Magyar Színházban. 

A következő hat évadban kilenc színházban lép fel. 1932-ben kerül sor Hauptmann Naplemente előtt című színművének magyarországi bemutatójára a Vígszínházban. Csortos Clausen tanácsosáról így ír Kárpáti Aurél a Pesti Napló hasábjain: „A vígszínházi együttes játékából egyetlen alakítás emelkedik a költő emberábrázoló művészetével egy rangra: Csortos Gyula Clausen tanácsos szerepében. A kivételes tehetségű, nagy művésznek legteljesebb és legemlékezetesebb diadala ez. A kiformálás és életre keltés remeke. Egyszerűségében monumentális, szuggesztivitásában élményszerűen megrendítő, mint maga a dráma, amely elsősorban rajta keresztül fejeződik ki. Az elismerés és csodálat koszorúja ma este egészen az övé.”⁴⁰ 

A sort – sok egyéb közt – Zilahy Lajos Szibériájának Sárkány Jánosa, Móricz Zsigmond Kerek Ferkójának Kerekegyházyja, Ferdinand Bruckner⁴¹ Angliai Erzsébetjének Fülöpje és Shaw Caesar és Kleopátrájának Caesarja egészíti ki. 1934 nyarán eljátssza a Szegedi Szabadtéri Játékok színpadán Lucifert Az ember tragédiájában. Ez utóbbiról több a legenda, a rögtönzéseiről szóló anekdota, mint a komoly műelemzés. Egy évvel később a Magyar Rádióban találkozik újra a szereppel, ezúttal a Nemzeti Színház élére frissen kinevezett Németh Antal rendezésében. Az 1935. december 2-án elhangzó bemutatón Ádámot Somlay Artúr, Évát Bajor Gizi játszotta.⁴² 

A 32 éves Németh Antal kinevezése hatalmas port ver fel. A morális és művészi szempontból egyaránt válságban levő intézmény megújítására úgy kap szabad kezet a kormánytól, hogy a társulat valamennyi tagjának felmondanak, és az új igazgató maga döntheti el, kivel kíván a jövőben együtt dolgozni és kivel nem. Németh a felkínált lehetőséget úgy használja ki, hogy a főváros számos magánszínházának vezető művészeit szerződteti. A kiszemeltek között van Csortos is, aki boldogan fogadja el a meghívást, és most már haláláig a Nemzeti Színház tagja marad. Németh óvatosan oszt rá szerepeket, de még egy játékmesteri feladattal is megbízza, Török Sándor⁴³ Április című lírai játékát állítja színpadra. (Németh Antal színházvezetői koncepciójában eleinte fontos szerepet játszottak a játékmesterek, akiknek elsősorban pedagógiai feladatot szánt.) 

Az igazgató ügyel arra, hogy Csortos szerepei közt súlyos, tragikus alakok váltakozzanak könnyű hangvételű, vidám feladatokkal. Első szerepe VIII. Henrik Joseph Albrecht⁴⁴ darabjában. Két hónappal később Szellemfit játssza a Liliomfiban. A következő évad nagy vitákat kavaró, monumentális bemutatója O’Neill Amerikai Elektrája, amelyben Ezra Mannont, a szeretetre képtelen családfőt játssza, majd Pejo Javorov⁴⁵ Zivatar című drámájában a sötét jellemű Prokovicsot. Aztán egy Labiche-komédia következik, a Perrichon úr utazása.⁴⁶

1937-ben, a jubileumi évadban ismét eljátssza Lucifert, partnerei ezúttal Lehotay Árpád és Tőkés Anna. Pukánszkyné Kádár Jolán így idézi fel Csortos harmadik találkozását Madáchcsal: „Luciferje az előkelő szenvtelenség megtestesítője, egészen messze vitte az alakot a sablonos, romantikus ördögfigurától.”⁴⁷ 

Bókay János:⁴⁸ Négy asszonyt szeretek vagy Az utód, Eötvös József: Éljen az egyenlőség!, Hermann Bahr:⁴⁹ Josephine és a többi Nemzeti színházi szerep mellett jól elfértek Csortos pályáján az Erzsébetvárosi Színház csacskaságai.

1937-ben a Nemzeti Színház örökös tagjává választják.

1938-ban cukorbetegsége – részben a diéta teljes elhanyagolása miatt – egyre súlyosabb méreteket ölt. Hosszabb gyógykezelésre befekszik a Szieszta szanatóriumba.

1943-ban, huszonnyolc éves korában tüdőgyulladásban meghal a lánya. Csortos a részvétnyilvánításokat durván elutasítja. Beszélni sem akar az őt ért csapásról. Mária Évát hol rajongásig imádta, hogy hónapokig feléje sem nézett.

Attila úti lakását 1944-ben bombatalálat éri. Jóformán minden személyes holmija odavész. Az ostromot egy budai orvos családnál tölti. Állapota a háború után tovább romlik. A villamoson valaki rálép a lábára. Az így keletkezett seb elfertőződik. Kezelőorvosai már-már az amputációt fontolgatják.

A Fasor szanatóriumban kezelik. A lába nem jön rendbe, kerekesszékkel közlekedik. Első felesége, Friderika rendszeresen látogatja. 

1945. május 5-én a Nemzeti Kamaraszínházban – Apáthi Imre rendezésében – két Csehov-művet mutatnak be. A dohányzás ártalmasságáról című monológot az egykori rivális és partner, Törzs Jenő adja elő, A Medve főszerepét, az erőszakos földbirtokost, Szmirnovot Csortos játssza. Mindkettőjüknek ez az utolsó találkozása a közönséggel. Az előadás második részében Madách „Arisztophanész modorában” írt komédiája, A civilizátor kerül színre Rátkai Márton főszereplésével. A származásuk miatt elszenvedett hosszú kényszerszünet után Törzs is és Rátkai is ekkor lép először közönség elé.

Csortos 1945. augusztus 1-jén, hatvankét éves korában meghal.

1912 óta filmezett. Némafilmen is eljátszotta a Liliomot és Moly Tamás⁵⁰ közkedvelt detektívtörténetét, a Vörösbegyet. A második magyar hangosfilm, a Hyppolit, a lakáj címszerepében a filmtörténet egyik remekművét teremtette meg Székely István⁵¹ rendező és Kabos Gyula társaságában. Csortos elnyújtott, lassú beszéde, fensőbbséges modora és Kabos kapkodó, hebegő szófűzése két nagy komédiás örök értékű alkotása, a kivételes szakmai tudás és a ritmusteremtés magasiskolája. 

2020. augusztus 1-jén, Csortos halálának 75. évfordulója alkalmából a Duna Televízió sokadik alkalommal műsorra tűzte a Szerelmi láz című filmet. Az artistamiliőben játszódó dráma tömény giccs, nem is érdemelne különösebb figyelmet, ha a két főszereplő, Csortos és a lányát alakító Dajka Margit nem lépne messze túl a könnyfakasztás jól bevált kliséin. Látható benne Csortos valamennyi manírja, de modorosságain túl kristálytisztán láthatjuk szinte valamennyi mesterfogását. És elámulunk a színészet csodáján: ebben a filmben semmi nem igazi, és mégis… 

Megerősíti azt, amit Kosztolányi írt róla 1928-ban A szőrös majom kapcsán: „Csortos Gyula nem jelent színjátszásunkban semmiféle külön irányt, vagy iskolát. Beszéde, mozgása mindig valószerű. Úgy alkot, ahogy ösztöne, kedélye, egészséges értelme diktálja. Itt se stilizál, noha a szöveg és környezet erősen stilizált. Aki az elméletet tekinti, az ezt esetleg kifogásolhatná. De nincs rá ideje. Mihelyt a színész kilép a színpadra a neandervölgyi ember maszkjában, melyet – úgy hallom – másfél óráig készít, döbbenten figyelünk rá. Taglejtése lenyűgöző. Egy-egy felhördülésére, elbődülésére a hideg lúdbőrzik rajtunk. A szöveget, melyet whiskys matróz-zamatával Harsányi Zsolt fordított remekbe, hiánytalan sugallatossággal lelkesíti át. Kudarcot vall minden okoskodás. Amit játszik, a fegyházban való dühöngése, ami csak látszik, a gorillával való borzasztó testvéresülése, az van. Az Isten kanárit, nyulat, oroszlánt teremt s nyilván nekünk, embereknek is egy-egy szerepet szán, mikor a világra születünk. Csortost az Isten is komédiásnak teremtette, nagy színésznek.”⁵² 

BALOGH GÉZA

Jegyzetek

¹ Makó Lajos (1854−1908) színész, színigazgató. A Népszínházban kardalosként kezdte pályáját. Művelt, nyelveket beszélő, elhivatott művész volt. Operettbuffó, „kedélyes atya” és rezonőr szerepekben aratott sikereket. 1889-től Szegeden, Győrött, Sopronban, Temesváron és Debrecenben volt igazgató. Számos színművet fordított, elsősorban franciából. 1900-ban ő vitte színre Magyarországon elsőként Rostand Cyranóját, Pethes Imrével a címszerepben. 

² 1879 és 1949 között az ország területén működő vidéki színtársulatok játszóhelyeinek rendszere. A beosztást az Országos Színészegyesület évadonként alakította ki. 

³ Georges Ohnet (1848−1918) színműve, amelyet a XX. század első felében nagy sikerrel játszottak Európa színpadain. 

⁴ Eugène Brieux (1858−1932) La robe rouge (1900) című darabja.

⁵ Hervé (Florimond Ronger, 1825−1892) operettje.

⁶ Mészáros Giza (1879−1954) 1896-ban Aradon lépett először színpadra, majd Kassára került. 1900-tól a Nemzeti, 1902-től a szegedi színház tagja. Pályája további állomásai: Magyar Színház, Vígszínház, Modern Színház, Belvárosi Színház. 1921-ben a bécsi Renaissance Bühnében is fellépett. Drámai hősnőket és operett-szerepeket egyaránt játszott. 

⁷ Krecsányi Ignác (1844−1923) színész, igazgató. A Budai Népszínháznál kezdte a pályáját, majd elsősorban nemzetiségi és kétnyelvű társulatoknál dolgozott. Jó szemű színigazgató volt, számos tehetség felfedezője. 

⁸ A mai Blaha Lujza téren 1875-ben megnyílt Népszínház 1907-ben vette fel új nevét, és működött Népszínház-Vígoperaként. 

⁹ Szemere György (1863−1930) író, színműíró. Több művét játszotta a Nemzeti Színház. Ifjúsági és humoros regényeket is írt.

¹⁰ Gustaw Davis (1840−?) és Leopold Lipschütz (?−?) osztrák szerzők darabja. 

¹¹ Márkus László (1881−1948) rendező, díszlet- és jelmeztervező, író, kritikus, a magyar színházi élet kiemelkedő alakja.

¹² Kézdi Kovács László írása, Pesti Hírlap, 1907. december 18.

¹³ Földes Imre (1881−1958) regény- és drámaíró. Legjobb drámáiban a gondokkal küzdő kisemberek sorsát (Hivatalnok urak, 1908) és a katonai drill embertelenségét (A császár katonái, 1908) ábrázolta. Írt operettlibrettókat, közülük a legsikeresebb Ábrahám Pál Viktóriájának (1930) szövegkönyve.

¹⁴ Drégely Gábor (1883−1944) mérnök, író, drámaíró. Első sikere A szerencse fia (1908) című vígjáték. További műveit (Az isteni szikra, 1913, A kisasszony férje, 1916, Védtelen nő, 1925) Európa több színházában bemutatták. 

¹⁵ Sophus Michaelis (1865−1932) dán író. Több lap és folyóirat szerkesztője, rovatvezetője vagy színházi és műkritikusa. Egyik legnagyobb sikerének számított a Forradalmi nász (Revolutions-Bryllup, 1906) című színműve. A századforduló virtuóz, csiszolt stílusú és népszerű szerzője.

¹⁶ Homonnai Albert (1882−1911) erdélyi író, költő. Első verseskötetéről Ady írt, Juhász Gyula versben idézte alakját. A kezdő drámaíró Gyges és Tudo című darabja mindössze három előadást ért meg. 

¹⁷ A farkast két évvel később, 1912-ben játszotta, már ismét a Magyar Színházban.

¹⁸ Gyárfás Miklós (1915−1992): Csortos, in: Színész-könyv, Budapest, 1958, p. 185.

¹⁹ Faludi Gábor (1846−1932) és fiai, Faludi Jenő (1873−1933), Miklós (1870−1942) és Sándor (1873−1945) 1896-tól 1921-ig a Vígszínház bérlő-igazgatói. 

²⁰ Pásztor Árpád (1877−1940) író, költő, újságíró. 1910 és 1921 között Az Est-lapok munkatársa. Útleírásokat, ifjúsági regényeket, irodalmi esszéket írt. A Ferenc Jóska azt izente című darabját több vidéki színház is bemutatta. 

²¹ Pesti Napló 1929, in: Kárpáti Aurél: Színház, Budapest, 1959, p. 290.

²² Herczeg Ferenc 1901-ben írt drámája.

²³ Csepreghy Ferenc (1842−1880) költő, színműíró. Első drámáját 1872-ben mutatta be a Nemzeti Színház. A piros bugyelláris finn és német fordításban is megjelent. 

²⁴ A darabot később Tacskó címen játszották a magyar színházak.

²⁵ Bárdos Artúr: Játék a függöny mögött, Budapest, 1942. p. 78−79.

²⁶ Leonyid Andrejev (1871−1919) orosz elbeszélő, drámaíró. Gorkij fedezte fel, ő segítette első novelláskötete megjelenését. Az 1905-ös forradalom lenyűgözte, de veresége után eltávolodott eszméitől. Az októberi forradalmat elutasította, kiáltványt fogalmazott meg, amelyben a külföldi hatalmak intervencióját sürgette. Késői művei közül kiemelkedik az Aki a pofonokat kapja (Tot, kto polucsajet poscsocsini, 1916) című lírai játéka. 

²⁷ Galsai Pongrác: Csortos. Budapest, 1972. p. 96., Galsai Pongrác (1927−1988) író, kritikus, szerkesztő. 1958-tól a Nők Lapja irodalmi rovatvezetője. Egy hipochonder emlékiratai című önéletrajzi regényének színpadi változatát 1974-ben a Thália Színház mutatta be. 

²⁸ Az Unió Színházüzemi és Színházépítő Részvénytársaság (1918−1925) létrejöttekor a Magyar Színház és a Király Színház tartozott az érdekkörébe, 1920-tól a Belvárosi Színház, 1921-től Az Andrássy úti Színház, 1921-től a Hermina úti Scala Színház és a Blaha Lujza Színház is a tagja lett. Vezérigazgatója, majd elnöke Beöthy László volt.

²⁹ Somerset Maugham (1874−1965): Rain (1925)

³⁰ Alfred Neumann (1895−1952): Der Patriot (1925) 

³¹ Vígh Manci (1896−1971) az Országos Színészegyesület színiiskolájában tanult, majd Nagyváradon kezdte pályáját. Egy ideig a Városi Színház tagja volt, később fellépett a Vígszínházban is. Kezdetben primadonna, majd szubrett szerepeket játszott.

³² 1924-ben Hevesi szerezte meg a Nemzeti Színház Kamaraszínházának az egykori Modern Színház Cabaret helyiségét az Andrássy út 69. szám alatt, a Képzőművészeti Akadémia alagsorában. 1924. szeptember 26-án nyílt meg, majd 1925-ben átköltözött a Szerecsen utcai (ma Paulay Ede utca) Blaha Lujza Színház épületébe. 1937-től ismét az Andrássy út 69-ben nyílt meg a Nemzeti Kamaraszínház, amely 1948-ban átadta helyét az Állami Bábszínháznak. 

³³ Ujházy Ede (Újházy, 1841−1915) 1864-ben szülei akarata ellenére színésznek állt. 1870-ig vidéki társulatoknál játszott, ekkor a Nemzeti Színház szerződtette, melynek haláláig tagja maradt. 1883 és 1914 között a Színművészeti Akadémia tanára. 

³⁴ Ivánfi Jenő (1863−1922) színész, rendező, műfordító. Vidéki színészkedés után 1884-ben a kolozsvári, 1894-től a budapesti Nemzeti Színház tagja. Jellem- és intrikus szerepeket játszott. A „szavaló” előadásmód élenjáró képviselője volt.

³⁵ Bartos Gyula (1872−1954) a Színiakadémia elvégzése után Szegeden és Kolozsvárott játszott, 1907-től a Nemzeti Színház tagja. Egyforma sikerrel alakított klasszikus és modern, vígjátéki és népies szerepeket.

³⁶ Gál Gyula (1865−1945) a Színiakadémia elvégzése után vidéki társulatoknál működött, majd 1896-tól a Vígszínház, 1901-től a Nemzeti Színház művésze. A Színművészeti Akadémia tanára.

³⁷ Bakó László (1872−1928) 1895-től haláláig a Nemzeti Színház tagja. A régi patetikus stílus utolsó képviselője volt. 

³⁸ 1928. október 19., in: Kárpáti Aurél: Főpróba után, Budapest, 1956. p. 52−53.

³⁹ Philippe Dumanoire (1806−1865) és Adolphe-Philippe Dennery (1811−1899) melodrámája

⁴⁰ 1932. december 4., in: Kárpáti Aurél i. m. p. 234.

⁴¹ Ferdinand Bruckner (1891−1958) osztrák drámaíró, színházigazgató. Az Angliai Erzsébetet 1930-ban írta, a budapesti Vígszínházban két évvel később került színpadra. 

⁴² Mindkettőjüknek ez volt az egyetlen találkozása Madách drámai költeményével.

⁴³ Török Sándor (1904−1985) író, hírlapíró, szerkesztő. Igazi sikereit a valóság és a mese határán játszódó gyerekkönyveivel aratta. 

⁴⁴ Joseph Albrecht (1901−1991) német író, elsősorban forgatókönyvek szerzője. A VIII. Henriket 1936. január 3-án mutatta be a Nemzeti Színház.

⁴⁵ Pejo Javorov (Pejo Kracsolov, 1878−1914) bolgár író. 

⁴⁶ Eugène Labiche (1815−1888): Le voyage de Monsieur Perrichon, 1860, Édouard Martin társszerzővel.

⁴⁷ Pukánszkyné Kádár Jolán (1892−1989): A Nemzeti Színház százéves története I. kötet, p. 514.

⁴⁸ Bókay János (1892−1961) író, költő, jogász. Vígjátékait Európa-szerte játszották.

⁴⁹ Hermann Bahr (1863−1934) osztrák író, kritikus

⁵⁰ Moly Tamás (1875−1957) író, újságíró. A Thália Társaságnál kezdett színházzal foglalkozni, majd a Friss Újság és a Tolnai Világlapja munkatársa volt. Több elbeszélése jelent meg a Nyugatban. Egyike volt az első irodalmi igényű kalandregény-íróknak.

⁵¹ Székely István (1899−1979) a hangosfilm korszak legtermékenyebb magyar rendezője. 1937-ben az Egyesült Államokban folytatta munkásságát, majd több más országban is tevékenykedett. 

⁵² Új Színház, 1928. In: Kosztolányi Dezső: Színház. Bp., 1948. P. 132.