Az adott körülményeket figyelmen kívül nem hagyhatva, mégis boldog új évet kívánunk a 2021-ben XXX. évfolyamába lépett Criticai Lapok minden olvasójának, szerzőjének, munkatársának!

A maga módján búcsúztatta az elmúlt, s köszöntötte az új esztendőt az Örkény Színház is, persze streamelt formában – szép új magyar szó, színházi szakkifejezés lett a streamelés, majd’ minden írásunkban előfordul immár, ki tudja, meddig… Mint Dömötör Adrienne élménybeszámolójából kiderül, a társulat azon tagjai, akik most nem anekdotáztak a Színészbüfében, a Színházi Világnapon fogják bepótolni ezt. Addig is Bíró Kriszta beszélgetett egy nagyot Molnár Piroskával életről, pályáról – a Corvina által kiadott könyv (Kvittek vagyunk) inspirálta gondolatait D. Magyari Imre osztotta meg velünk és olvasóinkkal.

Eifert János fotóművész kiállítás keretében „pillantott vissza” eddigi pályafutására, amelynek egyik meghatározó tematikája a mozgásművészet, a tánc – Józsa Ágnes megörökítette a megnyitót is, amelyen számos kép ihletője, Lőrinc Katalin nemcsak beszélt, de táncolt is.

És Józsa Ágnes szólaltatta meg Lukács Andrást is, a Győri Balett újonnan kinevezett művészeti vezetőjét, aki egyik csodálatos mestereként említi Lőrinc Katalint.

Nemcsak országokat, de művészeti ágakat is összeköt az Európai Hidak című rendezvénysorozat a Műpában, amelynek programjában 2020 őszén „Az angol irodalom remekei” is helyet kaptak, ahogy arról Fittler Katalin beszámolója is tudósít.

Prózai művek gyakran kerülnek színpadra, ritka azonban, hogy maga a színész készíti el az adaptációt, miként Grisnik Petra tette, aki monodrámaként játszotta el Grecsó Krisztián Vera című regényét Göttinger Pál rendezésében a Kőszegi Várszínházban. Az előadást, amely súlyos családi titkokat, gyerekkori traumákat tár fel, a pandémiára való tekintettel hozzáférhetővé tették online is – recenzensünk, Gelesz Andrea ebben a formában találkozott vele.

A szokottól eltérően kezelte a titkot Stuber Andrea kritikája szerint Declan Donnellan a nemzetközi produkcióként színre vitt családi tragédiát, a Téli regét rendezve. Az előadás az immár hagyományosnak mondható Interferenciák elnevezésű fesztiválon volt látható online, miként a rendezvény többi programja is – a magyar vonatkozású előadásokról Urbán Balázs írt, amelyek között van kollázstechnikával készült, kortárs irodalmi szövegekből gyúrt „szerzői színház” is.

Irodalmi mű – Valère Novarina novellája – ihlette Berettyán Nándort is, aki A súgó címmel a Nemzeti Színházban hozott létre fiatal színészkollégáival egy „szerzői” előadást – recenzensünk, Szalai Mirtill a szó szoros értelmében kortársuk, azaz kor-társuk.

Egyetlen olyan élő kortársunk sincs viszont ma már, aki színpadon láthatta még Kabos Gyulát – szembesít a színészi pálya mulandóságával, egyszersmind az írástudók felelősségével (hátborzongató mondatokat idézve korabeli kritikákból) az életművet feldolgozó Balogh Géza.

E mulandóság ellen szövetkezve hoztuk létre annak idején az ezzel a számmal XXX. évfolyamát kezdő Criticai Lapokat. S ahogy szoktuk, az év első megjelenése egyben visszatekintés is, összegzése az előző évfolyam tartalmának az Éves mutató közlése által. Ez a tartalomjegyzék most soványabb a szokottnál, 2020-ban mindössze hatszor tudtunk megjelenni a korábbi években kapottnál jóval kevesebb támogatásból. A bizonytalan pandémiás környezet pedig nem volt elég inspiráló a helyzet ellensúlyozására. Most februárt írunk, és még semmi hír az idei pályázatokról. De szeretnénk jövőre megünnepelni lapunk 30. születésnapját.

Szűcs Katalin Ágnes