Spilák Klára a New York-i rövidfilmfesztiválon megkapta a legjobb női mellékszereplő díját a 2019-ben az SZFE-n (Színház- és Filmművészeti Egyetemen) végzett Rosanics Patrik diplomamunkájában nyújtott alakításáért. Sokunk kedves, színművész végzettségű sajtós kollégájával, akit a nagyközönség leginkább a hangjáról, szinkronszerepei révén ismer, Józsa Ágnes beszélgetett.

Balogh Gézának a Kabos Gyula életművét bemutató sorozata a befejezéshez, a színházi munkák után a filmes karrier feldolgozásához érkezett. A tanulmány alcíme most is: Egy kispolgár rémült vallomásai.

A jövő polgára a címe Gabnai Katalin írásának, amely a Radnóti Színház Schiller-bemutatójával, az SZFE-n 2020-ban végzett Nagy Péter István rendezte Don Carlos stream-előadásával foglalkozik.

Vadász Krisztina, aki ugyancsak a Horváth Csaba vezette színházrendező osztályban, a fizikai színházi koreográfus-rendező szakirányon végzett 2020-ban, A szecsuáni jólélek című Brecht-drámát vitte színre az Y Csoporttal a Bethlen Téri Színházban. Az előadással Urbán Balázs kritikája foglalkozik.

A társadalmi rend működését firtatja a színházi szerzőként és rendezőként nálunk is jól ismert Gianina Cărbunariu Tigris című drámája is, melyet a Manna Produkció égisze alatt SZFE-s diákok mutattak be Mihaela-ügy címen. A „dráma áldokumentum jellegéből, a folyamatos interjúhelyzetekből adódóan eleve formai kihívást jelenthet a színpadra állítás” – írja recenzensünk, Hajnal Márton –, s mint a folytatásból kiderül, az alkotók nem is a világot jelentő deszkákon keresték a megoldást.

Valódi dokumentumok-interjúk szolgáltak alapul Durica Katarina A rendes lányok csendben sírnak című regényéhez, amit Kovács Krisztina adaptált a Vígszínház Házi színpadára, s amely úgy húsz év távolából idézi fel a ’90-es években történteket.

Az ugyancsak kortárs ausztrál drámaíró, Andrew Bovell majd’ húsz évet előre szaladva a jövőbe, tekint vissza erre a mi bűnökkel, traumákkal, esendőségekkel teli jelenünkre a Ha elállt az eső című darabjában – a tatabányai Jászai Mari Színház előadásáról (az internetes hozzáférés lehetőségével élve) Turbuly Lilla osztja meg az olvasóval gondolatait, aki látta a mű első magyarországi interpretációját is a Hatszín Teátrumban 2018-ban. „Az az előadás – idézi fel befogadói emlékeit – elsősorban a látványvilágával és zenéjével hatott”.

Az egyik legkomplexebb művészeti ág lévén a színház (a film mellett), hatásának és értelmezésének a vizuális és akusztikus elemek alapmotívumai. Ezek megközelítését segíti Huszthy Edit Az előadás, a színpadi tér és a látvány című tanulmánya, illetve Almási Miklós A zenehallgatás lépcsői című esszéje. De utóbbi szerzőnk, az esztéta, filozófus professor emeritus, akadémikus jegyzi szerzőként Az abszurd Shakespeare – Rendhagyó olvasópróbák című kötetet is, amely viszont D. Magyari Imrét ihlette polemikus recenzióra.

Az abszurd egyik legjelentősebb honi auktora Örkény István, akinek Tóték című drámáját a talán legfiatalabb magyarországi teátrum, a Veres 1 Színház mutatta be Dicső Dániel rendezésében, s tette hozzáférhetővé online a pandémia idején. Stuber Andrea nem pusztán az előadással foglalkozik írásában, hanem annak szerepével, jelentőségével is a formálódó színház jelenében és jövőjében.

                                                                                                     Szűcs Katalin Ágnes