Vendégségben Bajor Gizinél – Petőfi Irodalmi Múzeum
Bajor Gizi neve immáron hetedig évtizede egy közkedvelt múzeumot jelöl a II. kerületben, a Stromfeld Aurél utca 16. szám alatt, szeretett és tisztelt színházi egyéniségek relikviáival. Időnként színházi és filmarchívumokban felidézik Bajor Gizi alakját. Igen, a huszadik század első felében ő volt a Színésznő, ahogy Gajdó Tamás az egyik fejezetben jelzi, a huszadik század Dérynéje.
Egy gyönyörű kötetet vehet kézbe az olvasó, amely a szerényebb kiadású múzeumi katalógus alapján született. Annak akkor az volt a célja, hogy a múzeumba látogatók valami kis emléket hazavihessenek magukkal. A most megjelent, képekkel gazdagon illusztrált 176 oldalas kötet gyönyörű – Andorka Tímea tipográfiai munkája. A címképen Wellesz Ella fotográfiája, a hátsó borítón Escher Károlynak az otthont is láttató felvétele ékesíti.
Sokféle és szerteágazó az a hagyaték, amelyet az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, valamint az Országos Széchényi Könyvtár kézirattára őriz. Érdekes nemcsak a művésznő életútja, de ugyanúgy változatos a múzeum története is. Ebben a kötetben egyszerre veheti kézbe az olvasó a kivételes és kivételezett művész munkássága és a Gobbi Hilda fáradozása nyomán létrejött múzeum történetét.
Bajor Gizi sorsa tragikus. Élete akkor fejeződött be, amikor a művészi pályája is. Nem nagyon tudott volna az új viszonyok között érvényesülni , nem tudott volna olyan szerepeket eljátszani, amelyek egyaránt megfelelnek a kultúrpolitikát felügyelő hatalomnak és az őt bálványozó nézőknek. A közönség azt várta volna, hogy játssza a régi sikereket, a világ pedig akkor már másról szólt. Valahogyan így lett teljes az élete. Tragikus végű, de teljes. Elgondolkodtató ez a sors azért is, mert érzékelhetjük belőle, hogyan próbál a színész minden körülmények között megfelelni, nemcsak a hatalomnak, nemcsak saját magának, hanem a színház vezetőségének is. Bajor Gizinek minden igazgatót az ujja köré kellett csavarnia ahhoz, hogy talpon maradhasson és olyan életszínvonalat biztosítson nemcsak magának, hanem a családjának is, amelynek a legjobb példája ez a múzeum. Ez a kötet föltárja az életművet a teljes életrajzzal, valamint színházi és filmszerepeinek tudományos pontosságú, kronologikus felsorolásával. Található benne egy nagyon alapos és részletes bibliográfia, továbbá esszék és tanulmányok is. Visszaemlékezik benne a családtag, dr. Jantsek Gábor, a színháztörténészek (Gajdó Tamás, Csiszár Mirella, Ács Piroska) pedig az életművet ismertetik különféle megközelítésben. Somogyi Zsolt összefoglalója a múzeum történetét mutatja be.
A gazdag és gyönyörű képanyagú kötetben nemcsak a múzeumlátogatók találnak olyan információkat, amelyekkel eddig még nem találkoztak, hanem mindenki, akit a magyar színháztörténet érdekel. Bajor Gizi kutyával és kutya nélkül, különféle kalapokban, szerepekben és magánemberként. Egy érzékeny nő, aki merte a maga és mások sorsát alakítani. Aki belép a nagy tölgyfakapun, eléje tárul a gyönyörű villa, amelynek falai őrzik a pazar életvitelt, de a közöttük védelmet kapott üldözöttek emlékét is. Ölelésükben pedig a magyar színháztörténet nagy alakjainak relikviái a tárlókban, posztereken. A színház egyszeri élmény. Ugyanaz a darab, ugyanaz az előadás-rendezés minden este más, egyszersmind a múlté. De nem lehet a feledésé.
Józsa Ágnes
