Cigány Mózes – Katona József Színház; Vadászat – Budaörsi Latinovits Színház

Cigány Mózes

Katona József Színház

Az ítélőerőnek van kritikája, a gyakorlati észnek is lenne, de mostanában nem ilyenekkel foglalkozunk. Kácsor Zsolt, pallérozott agyú és tollú írástudó írt egy regényt, a konyhabölcselők és a valláskreálók parodizálására. Úgy gondolta, hogy ő is tud olyasmit, mint Wagner a Nibelunggal, vagyis ő is alkothat egyfajta mitológiát.

Így kezdődik a mű: „Először szétterjedt és pörögni kezdett saját maga körül a nulla, a saját perdületű semmitörmelékből így alakult ki az anyag, pörgésének sebességéből az idő, majd a világporforgatag belső súrlódása kitermelte a hőt, a hő hatására pedig létrejött a szerves élet, amely megszülte a multiverzum legnagyobb kreténjét, az embert.”, s folytathatjuk: a maga őseredetével és az öseredetének a folytatásával, aminek valóságalapjáról már igazán vaskos dokumentummal bír,. nevezetesen a Biblia Ószövetség részével. Az is egy keletkezés-történet, de lehet más történet, sőt lehetnek más történetek is, másféle szereplőkkel. Kácsor nagyon élvezetes és szellemes, olvasmányélmények garmadájával megalapozott meséje valamiféle cigány mitológiát kerekít. Péli Tamás Születés (Közösen kihordani) című, húsz négyzetméteres pannóján láthattunk hasonlót. Az is cigány-genezis tele fájdalmasan tragikus és ördögien mulatságos személyekkel és eseményekkel.

Bezerédi Zoltán – Cigány Mózes (fotó: Dömölky Dániel)

Kácsor bonyolult és szövevényes prózájából Bezerédi Zoltán készített igazi színházi élményt.

Ő nem először köti le egymaga másfél órában a néző figyelmét. Legutóbb az Esterházy Péter műveiből összeállított A kékszakállú herceg csodálatos élete, estébé, estébé volt hasonló.

Ő egyedül egy színház, aki nagyon bonyolult történetekkel is képes a közönség figyelmét összpontosítani. Ő van egyedül a színpadon, és mégis, ott gomolyog-kavarog a színes forgatag, mindazok, akiket megidéz.

Kálmán Eszter egy halotti tor asztala köré ültet bennünket, a székek fehér huzatán hatalmas fekete masni. A színészen is fekete öltöny, még a mellénye is fekete, a míves anyagon gazdagon kivarrva fehér mintákkal. És a történet életre kel. Mi vagyunk a megszületők, az eldobottak, a kitaszítottak, a közösséget találók és onnan kiveszők, a hazát keresők és nem találók a bolyongók, az üldözöttek, a menekülők és a befogadók.

Vadászat

Budaörsi Latinovits Színház

Tükröt tartani a természetnek – ez a színház dolga, és a Budaörsi Latinovits Színház tükre egyre tisztább képet ad.

Ok és következmény. Tézis és antitézis. A Latinovits Színház pár évvel ezelőtt bemutatta a Thomas Vinterberg 1998-as Születésnap című dogmafilmje alapján készült azonos című előadást, amelyben a köztiszteletben álló családfő saját gyermekei ellen elkövetett szexuális visszaélésének következményeivel szembesülhetünk. Most pedig, ha úgy tetszik, ennek ellendarabjaként a Vadászatot.

Chován Gábor – Vadászat (fotó: Borovi Dániel)

Thomas Vinterberg és Tobias Lindholm A vadászat című, ugyancsak nagy sikerű 2012-es filmjét David Farr alkalmazta színpadra. Valamiféle antitézis arról, hogy milyen következménye lehet a hamis vádnak. Egy ünnepségre készülő óvoda életével indul a darab, csupaszív felnőttekkel, rajzolgató, játszadozó gyerekekkel. Mindenki a helyén a maga fela-dataival és felelősségével.

A gyerekcsoport nevelője tanár ember, aki a válása után költözött ebbe a városba és vállalta el ezt a végzettségéhez majdnem méltatlan munkát. Szereti a gyerekeket és érti a nyelvüket, világukat.

A történet pár évvel korábban nem születhetett volna meg. Nem mintha nem éltek volna beteg emberek korábban is, de a közösség éberebb volt, és a legtöbb helyen őrködött a társadalmi nyilvánosság, a nagyérdemű nem lihegett a mindenféle médiából rázúduló perverzió izgalmaiért. A kézben ma már ott az olyan telefon, amelyen mindenki elérhet mindent, ahogy mondani szokták volt: felnőtt tartalmakat is. Izlés dolga ez is. Az már nem, ha gondatlanságból kisgyermekeknek olyan élményük lehet, amivel nem tudnak mit kezdeni. A felnőttnek nincs ideje-igénye, s talán nem is tud ilyesmire ügyelni, mert a családi élet melege nagyon messzi múltban ragadt. Nincs. Szeretetvágyból pedig bántani is lehet. Az emberközösség úgy viselkedik, ahogy az állatfalka teszi: ha mód nyílik rá, a gyöngére ront.

Nagy Nóra Zsófia és Spolarics Andrea a Vadászat című előadásban,

^{Budaörsi Latinovits Színház (fotó: Borovi Dániel)}

Pelsőczy Réka rendezőként is olyan darabokat vállal, amelyekben nincs semmi kertelés, szépítés, a problémák elkendőzése. A nyíltságot pedig sajátos eszköztelenséggel viszi a közönség elé. Az érzelmeinkre, az indulatainkra hat anélkül, hogy befolyásolni akarna. Kálmán Eszter színpadképe egy ház váza, amelyen nagyon jól érzékelhető, hogy mi a kint és mi a bent, ugyanakkor a teljes átláthatóság ezt a nyíltságot jelzi.

A dráma hőse a tanár (Chován Gábor), az az értelmiségi, akit a hivatása vezet. Az addigi élete kudarcba fulladt, ezért menekült vidékre, s annyira be akar illeszkedni, hogy teljes odaadással vállalja a helyiek vadászközösségét is.

A ház átlátható, nincs intimitás. Itt nincsenek titkot, illetve ha vannak, azok is átláthatóvá válhatnak. Ebben a történetben a vád hamis. Az is átláthatóvá válik.

A korszellem kedvez a gyűlölködésnek, a gonoszkodásnak. Mennyivel könnyebb elhinni a rosszat, mint védeni a jót! A közösség falkaként vádol, majd amikor kiderül az igazság, minden kellemetlent felejt. Nagyszerű a gyermekvédelmi felelős szerepében Mertz Tibor, az először kedélyes barát majd a komoly hivatalának őre s végül az „én tudtam mindig, hogy rendes ember vagy”pózában.

Olyasmivel találkozunk a színpadon, ami nagyon is a hétköznapi élet, amire példánk lenne számtalan. Itt azonban valamiféle megbékülés a részünk, mert kiderül az igazság, ami az életben gyakran ismeretlen marad.

Józsa Ágnes