a 230 éves Kolozsvári Magyar Színházban – 2.
…a halált kéne szoknom itt,
e helyen, ahol megszülettem,
s ahonnan szökni vágytam én,
törött hajszálrugóként Isten
csikorgó fogaskerekén.
(Tompa Gábor: Kárhozat - részlet)
Törött hajszálrugóként
Hamlet, a „szent bolond” - 2021
Tompa Gábor tíz év múltán, Craiován a kolozsvárival mindenben megegyező módon vitte színre ismét a Hamletet a vele közel egykorú Adrian Pintea címszereplésével. A kor és az expresszívebb román játékstílus egészen más produkciót eredményezett, és 1997-ben egy talán még súlyosabb veszélyre figyelmeztetett: a pénz lélektelen uralmának következményeire. Claudius immár nem politikai diktátor, hanem egy gátlástalan, a hatalmat bármi áron megkaparintó, faragatlan bunkó, aki éppen ösztönök irányította kiszámíthatatlansága miatt veszélyes a gondolkodókra, a művészekre, a könyvek emberére nézve. A történelmi változások déjá vu-je miatt eltolódott a Színészkirály-Shakespeare meggyilkolásának hangsúlya is: a bibliai beállítás jelentése az esetleges feltámadásról háttérbe szorult, míg a lázadó tömeg, akik ellepik a teret, majd erőszakosan legyőzetnek – a sok áldozattal járó ’89-es események után hét évvel – az ellopott forradalomra figyelmeztettek.
Az 1996-ban kezdődő próbaidőszakot sajnos több szereplőnek a valóságban szintén akkoriban elhunyt szülőatyjának szelleme kísérte. Azon a nyáron költözött a nem-ismert tartományba a rendező 85 éves édesapja, Tompa Miklós is, aki egyébiránt 29 évesen Németh Antal segédrendezője volt a budapesti Nemzetiben az 1940-ben bemutatott híres Hamlet színre állításakor, és akkor írta meg élete első rendezőpéldánynak beillő tanulmányát is, amelynek több elemét Németh átemelte a saját rendezésébe. A Nemzeti 1941-es évkönyvében deskriptív jelleggel megjelentetett Új Hamlet a Nemzeti Színházban című írása elején az idősebb Tompa leszögezte:
„A színházi produkció egészen különös műalkotás. […] Ennek a különös műalkotásnak alkotója – a rendező – legfeljebb papíron állíthat magának maradandó emléket: tényleges alkotását a holnap elnyeli. Mégis már a színház őskora óta történtek kísérletek arra, hogy ezt a valójában tragikus sorsú alkotómunkát a jövő színházkultúrák számára úgy rögzítsük meg, hogy a hatásaiban tovább éljen.”1
A XX. század második felétől már vizuálisan is maradandóvá tehetők a színházi rendezők alkotásai. Tompa Gábor Hamletjei közül egyelőre csak a craiovait rögzítette a TVR, de a román változat alapján következtetni lehet a vele formailag megegyező kolozsvári magyar előadásra is. Hiszen mindkettőre vonatkozik az, amit a rendező a tévéfelvétel kapcsán mondott: „A craiovai előadás a színház és ezzel egy időben a színházi rendezés értelméről szóló meditáció kívánt lenni. A rendező-Hamlet története érdekelt, aki felismeri, hogy a színház az egyetlen eszköz az igazság megismerésére és a zsarnokság leleplezésére.”2
Bíró József és Tompa Gábor a 2021-es Hamlet próbáján (fotó: Biró István)
A „legszínházibb” Shakespeare-dráma két romániai színpadra állítása között, 1994 szeptemberében a glasgow-i Nemzetközi Workshop Fesztiválon Tompa Gábor kéthetes mesterkurzust vezetett, amelynek témája a Hamletben lévő, nagyon különböző színházi műfajok együttélésének és dramaturgiai ütköztetésének színrevitele volt. A workshop alapját képező előadást stúdióban, csupasz játéktérben rendezte meg, ahol egy függönnyel eltakart dobogó jelentette az összes díszletet. A tizenhét szereplő mindegyike játszott egy-két hangszeren, és mindenki egyszerre több szerepet kapott a színházról szóló produkcióban. Például Gertrude királyné Hamletet is játszotta, és a „Lenni vagy nem lenni” monológ a színésznő szövegeként zárta az előadást. A skótok épp abban az évben tartották a függetlenségi népszavazást – amelynek eredményeként Skócia ugyan nem szakadt el Nagy-Britanniától, viszont saját törvényhozása lett –, ezért akaratlanul bár, de ez a Tompa-rendezés szintén „politikai színháznak” tűnt. (Pláne ha valaki ismerte III. Malcolm király magyar származású felesége, Skóciai Szent Margit (1045‒1093) hitelveit és megbocsátásról szóló nézeteinek befolyását a kora középkori skót egyházra.)
Tompa harmadik Hamletjéhez kétségtelenül az otthoni társulatával elért egy évvel korábbi, visszhangos nemzetközi sikersorozat vezetett. Tudniillik napra pontosan 200 évvel az után, hogy Kazinczy Ferenc feleslegesen reménykedve azt írta Kolozsvárra: talán azóta, hogy onnan eljött, Budán már be is mutatták a Hamlet-fordítását, vagyis 1990. november 2-án kezdte meg a krisztusi korba lépett Tompa Gábor első igazgatói mandátumát a legrégibb folyamatosan működő magyar hivatásos színház élén.3 Nem egészen két esztendő múltán a Kolozsvári Magyar Színház, illetve az erdélyi magyar hivatásos színjátszás létrejöttének bicentenáriumi évében pedig megrendezte Ionesco A kopasz énekesnő című abszurdját. Ez a produkció rá másfél évre – a legelső magyar Hamlet bemutatójának 200. évfordulója tájékán – egy 25 fellépésből álló, elképesztően sikeres turnén vett részt Nagy-Britannia öt nagyvárosában. A romániai magyar interpretáció, amely a brit kritikusok szavazatai alapján „1993 legjobb külföldi előadása» lett, úgy hatott, mint Hamlet „Egérfogó”-ja.
Tompa szerint: „Az ember létformája a színház, de hát ennek nincs tudatában minden pillanatban. A kopasz énekesnő házaspárjai is gépiesen élik az életüket, és nem kérdeznek rá arra, amire Hamlet rákérdez. Rákérdez a világra, a színházra. A rendező Hamlet szelleme természetesen William Shakespeare Intelmében – „elméd maradjon tiszta” – benne rejlik a megbocsátás gesztusa is. Ez mindig az alkotói magatartás alapja […] Visszatérve Ionescóhoz: az a fantasztikus, ahogyan ő végső soron tragikus helyzetben lévő szereplői fölé hajol. Mindenütt ott rejlik a megértés mozzanata. Itt kapcsolódik össze számomra a két szerző.”4
1993-tól kezdve A kopasz énekesnő európai diadalútjának, majd más előadások nemzetközi fogadtatásának köszönhetően a Kolozsvári Magyar Színház világszerte elismert színpadi műhellyé vált, miközben direktora – az igazgatás és számtalan bel- és külföldi rendezés mellett – 2006-tól a Kaliforniai Egyetemen is tanít, 2014-ig a Színházrendezői program tanszékvezetőjeként. Tehetséges tanítványai közül például Michael Socrates Moran 2018-ban, a saját címszereplésével egy nagyon izgalmas Hamletet is rendezett Oaklandben.5 De hogy Tompa Gábor a tanszékvezetést miért adta fel San Diego-ban, s hogy ma már miért vállal itt csak vendégtanárként filmkurzust, arra részint magyarázat az általam mottóként választott versrészletet tartalmazó kötetének a címe is: „Van-e még könyvtár Amerikában?”6
S még inkább Tompa negyedik Hamlet-rendezése: majdnem 35 évvel az első bemutatója után, újra a Kolozsvári Magyar Színházban, ahol a 2021. december 3-i premieren „a kor foglalatjai” a korábbi felfogástól gyökeresen eltérő aktuális tükröt tartottak a korábbiaknál is kegyetlenebbül manipuláló „globális és perverz diktatúra” közönsége elé. Egy olyan korban, amelyben „a cancel culture mozgalom rendívül hasonlít a Ceauşescu- vagy a Mao-rendszer kulturális forradalmára. A múlt, a hagyományok, a teljes kulturális emlékezet eltörlése a cél.”7 A tartalmas műsorfüzet beszédes című interjújában8 Tompa Gábor pontos diagnózisát adja a legújabb Hamlet-rendezés okának:
„Az igazságkeresés rendkívül fontos az életünkben. Főleg ebben a korban, amiben élünk, amikor elözönlenek a különböző, egymásnak ellentmondó hírek, és annyira sok a hazugság. A hazugságokra pedig rájön az ember nap, mint nap, viszont már nem is törődnek azzal, hogy megőrizzék legalább az igazság látszatát. Azt gondolom, hogy a Hamlet a mai világban mindenképpen egy kényelmetlen, veszélyes útnak a választását jelenti. Beleértve azt a kényelmet, amit ma az egész fogyasztói világ jelent. Hiszen kevésbé vagyunk gondolkodó lények azáltal, hogy a fogyasztói társadalom rabjai vagyunk. A függőség óriási. Elsősorban a high-techtől és a médiától vagyunk függőek, és pont ezek manipulálnak a legjobban. Ezt a függőséget én legalább olyan súlyos értelemben gondolom, mint a kábítószerektől való függőséget.
Itt van a nagy dilemma most, hogy a mostani tízen-huszonéveseknek milyen lesz a jövőjük, ha ez a fajta globális és perverz diktatúra állandósul. A kiszolgáltatottság nagyobb, mint a régi rendszerben. Akkor az asztalra voltak téve a kártyák, tudtuk, hogy mire lehet számítani, és mit kell az ellenállás érdekében tenni, most sokkal alattomosabb az egész. […] (De m)a is vannak neoaszkéta fiatalok, akiket nem feltétlenül a pénz és a fogyasztás érdekel, hanem egy igazságosabb világrend megteremtése foglalkoztatja őket. Látják ezt a hatalmas szakadékot a gazdagság és szegénység között, látják, hogy mennyire manipulál a média, és hogy mennyire meg vannak vásárolva államok, kormányok. Látják, hogy mint valami bábuk egy pénzhatalmi elit kezében, végrehajtják azt a démoninak nevezhető tervet, ami a szabadság látszatát keltő rabszolgaságot hozza létre az egész földön. Nehéz dolog ez, mint ahogy nehéz dolga van Hamletnek és körének, hogy a rendszerrel szembe menjenek és kiderítsék az igazságot”9 – állítja a több kontinensen tapasztalatot szerzett Tompa Gábor, aki 2018 óta az Európai Színházi Unió elnöke is.
Szűcs Ervin – Hamlet, Kolozsvári Állami Magyar Színház (fotó: Biró István)
Tompa darabválasztásakor komolyan nyomott a latban, hogy a Pesti Színházban együtt dolgozott Vecsei H. Miklóssal, aki éppen az első erdélyi magyar hivatásos színház bicentenáriumának évében született Budapesten, és 2015-ben diplomázott az akkori Színház- és Filmművészeti Egyetemen. A sokoldalú színész–költő–író–kultúraszervező – aki a dán királyfi tragédiájának bemutatásakor pont annyi idős, mint rendezője volt, amikor a legelső Hamletjét színre vitte – olyan alkat, aki az újfajta „szerzetes” típusát is meg tudja formálni. A már szinte gyerekként emblematikus személyiségnek számító magyarországi művész életének nem egy jellemzőjére asszociálhatunk a Sétatéri előadásban. Hamlet „cellája” például kezdetben hasonlít a „POKET” könyv-automatákhoz. (A díszlettervező: Both András.) A dán királyfi köre a „Wittenberg-csoport” elnevezéssel idézheti a „Sztalker-csoportot”, amely elveivel és céljaival együtt teljességgel új színt hozott a magyarországi színházi életbe.
Vecsei nevében különben ott a „Hamlet” kezdőbetűje is. Ahogy maga mesélte 2018-ban a Károli Gáspár Református Egyetem egyik közönségtalálkozóján, számára ez a „H” az évek során mélyebb jelentést, énképformáló szerepet kapott; a „Hasi” pedig – ahogy egyre többen szólítják – „olyan betűszóvá vált, ami a színész identitásának négy legfontosabb vonását sűríti magába.”10 A becenevét ráadásul mozgás- és értelmi sérült bátyjától kapta, akit a szülei még az első saját gyermekük születése előtt fogadtak örökbe, s úgy magyarázták el neki az új testvér érkezését, hogy a növekvő pocakot folyton Hasi babának hívták.
Az előadásban akár „H.” roma származású testvérére is utalhatna az az autista angyal (Kicsid Gizella), aki szelídségével hat a „rút világ” miatt háborgó Hamletre; majd a történet végén mint Hírnök – „Fortinbras”11 ellenképeként – kerekesszékben tér vissza.
Az együgyűség a középkorban, a keresztény kultúrkörben a spirituális bölcsességet szimbolizálta.12 Egyszerű, ártatlan lelket sejtetett, aki nem ismeri a rosszat; bomlott agyával egyedül ő képes felfogni a Mindenható titkos szándékait.13 Következésképp a gyengeelméjű bármit mondhatott és bármit megtehetett. Kezdetben az udvari bolondok is a „kretének”14 közül kerültek ki. Shakespeare Hamletje ezért választja az igazság felderítéséhez a szent bolond álcáját. Hiszen Holbein sem véletlenül firkantott 1509-ben Erasmus frissen megjelent A Balgaság dicsérete című könyvének lapszélére egy csörgősipkás Krisztus-fejet…15
A legutóbbi kolozsvári Hamlet-bemutató nyitott színpadon kezdődött. S mialatt a hangszórón keresztül elhangzottak a pandémia elleni szabályok, a színen két nőt láthattunk. A jobboldalon urnával egy papnő, aki tartásával és dús hosszú hajával együtt ikonográfiailag hasonlít a magyar színháztörténet mindenkori legnagyobb tragikájához, a színészi pályáját Kolozsváron kezdő Jászai Marihoz egyik legnagyobb szerepében, az Elektrában.16 A másik oldalon egy mai modern nő edz mozgójárdaszerű futópadon: egykedvűen, egyhelyben. Az antik mítosz görög hősnője időnként homokóraszerűen17 pergeti le a hamvakat. Hangok utalnak a tenger közelségére. Időtlenség és időszerűség jellemzi a majdnem üres teret…
Középen Vecsei H. Miklós és Kiss Tamás – Hamlet, Kolozsvári Állami Magyar Színház (fotó: Biró István)
Az előadás akkor veszi tényleges kezdetét, amikor a háttérben addig a korláton, alig észrevehetően ücsörgő szerzetes leengedi a kapucniját, Hamletként előrejön: összenéz a tragikával. De a sportos nőhöz megy, felgyorsítja a futását, majd ölébe kapva leemeli a gépről; a lány szemére húzza a fekete pántot és menyasszonyi ruhába öltözteti. A bensőséges jelenetet látva, ahogy a nyilvánvalóan összetartozó pár egymással táncol, forog, játszik, vélhetjük úgy, hogy Hamletnek a felszabadult Ophelia a partnere. Csakhogy a herceg bújócska helyett hirtelen egy durva vízsugárral lelocsolja a menyasszonyt – és Gertrud (Kézdi Imola) visítva menekül. A fia pedig gorombán anyja tréningfelsőjét is utána vágja.
Martin Lings a Shakespeare titka című könyvében többek között ezt írja: „A királyné nemcsak anyja Hamletnek, ő az egész leszármazási vonal, amely Éváig nyúlik vissza, és éppen ezért ő Éva, aki […] a passzivitást képviseli, ami az ember primordiális állapotában az Ég felé irányult, és ami a Szellemmel való kapcsolat elvesztése után az ördög hatalmába került. […] Itt az anya és a fia tekinthető az »Akárki« különvált részeinek, mindenekelőtt azonban úgy kell tekinteni, hogy együtt alkotják a bukott emberi lelket; Hamlet – lelkiismeretével és intelligenciájával – annak aktív aspektusát személyesíti meg. A fiú viselkedése anyjával – ami sokak számára rejtélyes, és ami több groteszk értelmezést szült – könnyen megmagyarázható, ha úgy tekintjük, hogy allegorikusan anya és fia ugyanazon személyt, ugyanazon lélek különböző tulajdonságait testesítik meg.”18 Lings hozzáteszi: „A Hamletben a lelket nemcsak a királyfi és anyja képviseli; a lélek állapotát tükrözi az ország állapota is.”
A szerzetes-Hamlet19 nézőpontjából globális világképként hat a Claudius beiktatását övező buli, ahol a zömében fekete korporációs uniformisba öltözött adminisztráció (jelmez: Bianca Imelda Jeremias) vadul ráz a techno-zenére, míg az újsütetű király (Szűcs Ervin) – fején a némileg McDonald’s ajándéknak beillő koronával – szerelmesen keringőzik új hitvesével (koreográfus: Jakab Melinda). Két lány (később kiderül: Rosencrantz és Guildenstern) táncba viszi az addig Hamlet apjának hamvai felett gubbasztó heroinát is, aki nem más, mint Ophelia (Tótszegi Zsuzsa) bőrszerkós miniben és bakancsban. Claudius a beiktató beszédén túl is ragaszkodik a mikrofonhoz, amelyet olykor a királyné igyekszik elmarni tőle. Mindketten médiaképesen affektálnak, s bár Hamlet anyja nyilvánvalóan szereti a fiát, az új szex-dús házasság nem hagyja hidegen. Amúgy meg a halotti urnával gyászoló aszkéta barátot nemigen érti senki. Az egyelőre arc nélküli tömeg üresen rajongó tekintettel asszisztál az új főnöknek, ugyanakkor extázisban ismételgeti Hamlet kiemelt szavait is: „Unott!”, „Üres!”, „Nyomasztó”, háromszor is „Rút világ!”, „Gyarlóság!” – kiáltják mintegy hipnózisban anélkül, hogy a tartalom eljutna az értelmükig.
Harag György 1959-es szatmári rendezésének műsorfüzetében idézte Peter Brook véleményét: „Hamlet az egész emberiséget jelenti.”
Közben a 2021-es moralitásjátékban kirajzolódnak a karakterek is. Az még egyelőre nem tiszta, hogy a tanítványok Wittenbergből tényleg látják-e a szellemet. Ám az egyértelmű, hogy Marcellus (Gedő Zsolt), Bernardo (Buzási András) és Francisco (Sinkó Ferenc) Hamlet igazi barátai. Akárcsak a kívülről szkeptikusan bolondozva érkező őszes, szemüveges Horatio (Bodolai Balázs), aki kissé eltér a többiektől. Talán az egyetemen maradt tanársegédnek. Az 1987-es kolozsvári előadásban Harag egykori Hamletje immár Horatióként hajazott Viszockij „gitáros Hamletjére”; három és fél évtizeddel később ugyanezen szerep alakítója külsőleg valamelyest hasonlít a 2007-ben elhunyt Adrian Pintea craiovai dán hercegére.
Hamlet kedvesének XXI. századi családjában is érdekes asszociációkra bukkanhatunk. Bíró József nem sokkal Kolozsvárra szerződése után, 26 évesen még a belügyes Osricot játszotta, mostanra viszont magas rangú tisztté öregedett: ő Polonius. A fia, Laertes (Kiss Tamás) feltűnő, vélhetően párizsi zakójában és sajátosan ugráló stílusával elüt a többi bulizótól. Ophelia fivére a címszereplőével egyforma Bethlen Gábor-frizura ellenére, mindenben épp az ellentéte húga kedvesének.
Ophelia érzékeny, öntudatos mai lány. Várandós. Párkapcsolata Hamlettel gyermekkori szerelemből nőtt ki. Erre gyakran visszatérő, majd szinte állandósuló közös emlékképek utalnak. Átveri azokat, akik tiltják a kedvesétől, legyen az a bátyja vagy az apja. S szégyelli magát, mikor Polonius az épp vadul szexelő királyi párhoz viszi a szerelmétől kapott levelével együtt. A levélpapír színe vörös, és a lány apró darabokra tépi, miután az apja elárulta, mintegy bemocskolta a tartalmát. A futópadra hulló fecnik, amelyeket Gertrud igyekszik összeszedni, olyanok, mint rózsaszirmok, vagy… vércseppek.
A buja királyi pár aktusát a „hivatásos” Rosencrantz (Imre Éva) és Guildenstern (Pethő Anikó) is megakasztja. Gertrud féltékeny megdöbbenéssel konstatálja, hogy agyontetovált új férjével mennyire szoros viszonyban állnak az ügynökök. A királyné közbeavatkozása sem „úrinőhöz illő”…
A két éjszakai pillangó nyilvánvalóan megvolt Hamletnek is. Iskolatársként vagy utána, az nem derül ki, viszont az igen, hogy a királyfi és barátai kezdettől fogva tudják, mi is a két prosti feladatköre: apró táskáikban pisztoly lapul. A Wittenberg-csoport ugyanúgy segít Hamletnek az ügynökök leleplezésében, akárcsak abban, hogy pimaszul ugrassa Poloniust, vagy lerántsa a leplet a színlelésről. A barátok szinte mindenben a királyfi mögött állnak: ők kerültek az 1987-es rendező-Hamlet két clown-kísérőjének a helyére.
A Shakespeare által a Globe bohócaira írott szerepeket 35 évvel később Rosencrantz és Guildenstern vette át, akik tényleg mai „sírásók”: a filmvászonról és a képernyőről egyaránt ismerős bérgyilkos „angyalok”. Királyi parancsra bestiálisan kivégzik a Hamlet gyermekével viselős Opheliát is. Szövegük eredetileg szellemes szójátékait pedig ostoba rádiós kvízjáték formájában nyomják; mialatt növekvő számú, túlzó méretű koponyák jelzik a helyszínt. Ezek akár utalhatnának Paul Valéry az első világháború végén, Londonban megjelentetett A Szellem válsága című esszéjének lényegére,20 melyben azt elemzi, hogy a kitágult Helsingörből – ahonnan rálátni Európa hatalmas temetőjére – Hamletet immáron több millió szellem kísérti. Azonban ő „az intellektus Hamletje […] nemigen tudja, mit tegyen ezzel a sok koponyával. De még ha elveti is őket?... Megszabadulhat-e önmagától? Ijesztőn éleslátó esze csak nézi az átmenetet háború és béke között. […] »És én, mondja magában, én az európai intellektus – mi lesz velem?«...”21
„Ha megpróbálod kivenni a természetfölöttit a Hamletből, inkább eredj haza!” – mondta Edward Gordon Craig Peter Brooknak, 22 aki az idén, 97 éves korában hunyt el, és akitől a párizsi Alekszandr Nyevszkij székesegyházban pravoszláv szertartás szerint vettek végső búcsút, miközben egyesek az orosz embereket és gazdag kultúrájukat is eltörölnék a Föld színéről.
Tompa két első rendező-Hamletjének a szelleme William Shakespeare volt, akit Színészkirályként megfeszítettek. Pilátus előtt Jézus „a zsidók királyának” vallotta magát, és emberi létének végső stádiumában némán, megalázott Komédiásként szenvedett ki a kereszten.23 A 2021-es kolozsvári Hamlet Atyjának szelleme (Lucian Chirilă) maga a Halott Krisztus Hans Holbein sokkoló, egészalakos festményén, amelyet A félkegyelmű24 című regényében Dosztojevszkij többször is megjelenített:
„A kép a keresztről levett Krisztust ábrázolja. […] Rogozsin képén szépségről szó sincsen; ez a szó teljes értelmében egy emberi hulla, amely roppant kínokat állt ki a megfeszíttetésig, a megsebesíttetésig, a dárda-döfésekig, megverettetésig, a nép csúfolásáig, mikor ő a keresztet a vállán cipelte s leroskadt az alatt. […] Önkéntelenül felötlik a kérdés, hogy ha a halál ilyen rettenetes s a természet törvényei erősek: hogyan lehessen azokon diadalmaskodni?” – írta regényében az orosz és a világirodalom egyik legnagyobbja.
Ophelia nem csupán igazi társa Hamletnek, médium is: tolmács a szellemmel való kommunikációban. Már az előadás kezdetén láthattuk mintegy Elektraként.25 A mükénei királylány bosszújával szemben, Ophelia, a kételyektől gyötört Hamlet „segítsége”26 viszont liturgikus ének formájában közvetíti a fiúnak atyja szavait. Csakhogy „a mennyeit, lelke bálványát” s vele a jobb jövőt hamarosan elszakítják Hamlettől, amikor száraz- és művirágokból gányolt csali-díszletben a közös gyermekükkel viselős társat szerelme elárulására kényszerítik. A jelenet eszembe juttatja Alfons Mucha 1899-ben, Sarah Bernhardt párizsi Hamletjéhez tervezett szecessziós plakátját: a címszereplő lába alatt szinte a Halott Krisztus tükörképeként, hasonlóan keskeny csíkban és beállításban, de keblén virágokkal látható a halott Ophelia.
A kedvesébe vetett bizalom elvesztése Hamlet számára a „harag napjának”27 kezdete. Magából kikelve nem csupán a virágokat szórja széjjel, de azt a zaklatott szöveget, amely Shakespeare-nél a Szellem parancsa után található,28 itt láthatjuk megjelenni. A királyfi a kuckójából kiszór mindent: könyvet, az anyja képét. Csak az apja hamvait tartalmazó urna és egy ötletet adó maszk marad. Az őt ünneplő udvart Hamlet bezsúfolja a telefonfülkényi helyre, és a Gonzago megölését úgy „játszatja el”, hogy meggyilkolt atyja szerepét Claudiusnak adja, maga pedig Lucianusszal tart tükröt neki, vagyis az igazság „fényével” fenyegeti a gyilkost. Valóban „tőr lesz a darab”. Miután a részeg testvérgyilkos hiába próbálkozott imával, az elkárhozott okádva adja ki az újabb gyilkossági parancsokat,
Gertrud esetében viszont a „Színészkirályné” meghasonláshoz vezetett. Hamlet anyja a többiekkel együtt, virágok mögé bújva nézte végig Ophelia kvázi árulását, amelynek hatását maga is hisztérikusan fogadja. Ettől kezdve sem ő, sem a király nem veti le a bundát, mely jelzi a „klímaváltozást”. Gertrud kicsit olyanná válik, mint Éva a Tragédia Eszkimó színében. A foga fehérjét kimutató férjétől ugyanúgy retteg, mint szeretett fiától, aki eszeveszetten tombol: látatlanban lepuffantja Poloniust, és tehetetlen dühében majdnem erőszakot követ el a saját édesanyján. Ha a Szellem nem avatkozik közbe, ki tudja, mi történne. Mert a királyfi valóban megbolondul. Brook 1955-ben azt mondta: Hamlet az által követ el tragikus hibát, hogy elhiszi, karakterének megváltozása nélkül ölhet.29
Gertrud egyre kevésbé akarja elhagyni a számára magányos menedéket jelentő futópadot. Még meggyőződés nélkül bár, de talán megmentené a Laertes lábai előtt fetrengő Claudiust, viszont Ophelia halála a királynét végleg elválasztja a külvilágtól mindaddig, amíg a védőfelszerelés nélkül, ketrecharcos módjára bokszoló Hamletnek szánt mérgezett italt tudatosan, gúnyosan, öngyilkos módjára ki nem issza.
Ophelia apja meggyilkolását követően nem tébolyodik meg, de szinte agyonnyomja a Halál. A kilátástalan vég hangulatát fokozza a kétségbeejtően sivár térben a két „Éva”: a katatón állapotban lévő Gertrud és majdnem menye, aki hiába énekli ki magából Iyeoka Okoawo Simply Falling című számával mindazt, amit érez. Amíg a hajdani rendező-Hamlet kedvese egy babát tépett széjjel, a mostani előadás állapotos hősnője a hátán cipelt csontváz darabjait osztja szét a virágok helyett. S egyenesen Claudiusnak szegezi a vádat: „Azt mondják, te ölted meg a királyt…” Ezzel a biztos halálba küldi önmagát, Hamlet gyermekével együtt.
A mai moralitásjáték végén a nagy lövöldözésben jók és rosszak egyaránt elpusztulnak. Mégis megmarad a Remény. Ophelia feltámad, visszatér és a királyné futópadján folytatja útját. S miközben Yorick koponyájának támaszkodva a kislány Ophelia (Viola Sára) a korábbi szürreális emlékképekhez hasonlóan ismét a hegedűjén a jól ismert dallamot játssza, pajtásának a hangját halljuk:
„…A fény, amely eddig világított, továbbra is ragyogni fog nekünk sok-sok éven át, és ezer év múlva látni lehet majd a Földön, és a világ meg fogja látni, és a Fény számtalanszor ad majd megnyugvást. Mert ez a Fény az élő igazságot képviseli. Az Örök Igazságot, és emlékezetünkbe idézi a helyes ösvényt, letérít a hibás útról, és a szabadsághoz vezet el. Erősen, eltökélten kell viselkedni, nehogy a kicsinyességnek, vagy erőszaknak adjuk át magunkat. A katasztrófa láttán véget kell vetnünk az ellenségeskedésnek. […] Tárjátok ki a szíveteket és ne féljetek!”30
A fenti részlet kezdetén a halottat játszó szereplők is mind feltámadnak, és ülő helyzetben szembefordulnak a közönséggel. Ugyanúgy hallgatjuk együtt a gyermek Hamlet (Lőrincz-Szabó Venczel) intelmeit a hangszóróból, akárcsak Tompa XX. századi koncepciójában ama városi tragédiajátszók tették „Shakespeare-től Chaplinig” a nézők felé fordulva, mialatt a rendező-Hamlet oktatta őket arról, hogy a színház tükröt tart mintegy a természetnek, de az idő, a század tulajdon alakjának és lenyomatának is. A 2021. december 3-án bemutatott moralitásjáték „színház a Sétatéri színházban”. Ráadásul, mint 1868 óta Kolozsváron mindig, a Hamletet Arany János fordításában játsszák. Mert „Színház az egész világ…” – de egyúttal költészet is. Ezt Tompa Gábor és „Horatiója”, a dramaturg Visky András így gondolják.
Sajnálom, hogy a hiteles színészi alakításokkal (beleértve az olyan apró szerepet is, mint Balla Szabolcs Osricja), Rancz Andrásnak a belső világ kivetülését leképező videóival, Vasile Șirli hangulatot fokozó zenéjével, vagy további találó részletekkel hely hiányában itt most nem foglalkozhatom. De remélem, talán valamikor megtehetem egy könyvben, amelyből az is kiderülhet, hogy mit értek transzszilván reteatralizáción.
Darvay Nagy Adrienne
JEGYZETEK
1 Tompa Miklós: Új Hamlet a Nemzeti Színházban, in: NEMZETI SZÍNHÁZ 1941. Budapest, 1941, (134‒167.) 135.
2 https://maszol.ro/kultura/28316-tompa-gabor-craiovai-hamletjet-vetitik-a-roman-televizioban
3 Egyébként ugyanebben az évben alapították Párizsban az Európai Színházak Unióját is, amelynek jelenleg a kolozsvári színház az egyetlen magyar tagja.
4 Címke-függöny –Tompa Gábor színházi magánszótára, Összeáll.: Zsigmond Andrea, Csíkszereda, Bookart, 2010. 46.
5 https://theatrius.com/2018/10/19/hamlet-breaks-new-ground-amazingly-at-ubuntu-oakland/
6 2020-ban, a Kalligram Kiadónál jelent meg.
7 Szentgyörgyi Rita: A hely szelleme – Tompa Gábor véleménykultúráról, közeledésről, HVG 2022. június 9. 40‒41.
8...nehéz dolga van Hamletnek és körének, hogy a rendszerrel szembe menjen és kiderítse az igazságot, TOMPA GÁBOR rendezővel Demeter Kata beszélgetett = Hamlet műsorfüzet, Kolozsvár, KÁMSZ, 2021. 14‒27.
9 L. a műsorfüzet 17‒18.
10 A dekódolást lásd MARADJ CSENDBEN! = reformatus.hu 2018. április 29., vasárnap
11 A francia eredetű név jelentése: „erős karú”.
12 Az ős-Hamlet nevének etimológiája szerint: az „amlode” az óskandináv nyelvekben bolondot, együgyűt jelentett.
13 Maurice Lever: Korona és csörgősipka, Az udvari bolondok története, fordította: Kamocsay Ildikó, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1989. 18‒19.
14 „Crétin”: eredetileg „keresztény” franciául.
15 Maurice Lever: i. m. 17.
16 L. Darvay Nagy Adrienne: A mesebeli szentmadár – Képek a kolozsvári hivatásos magyar színjátszás 200 éves történetéből, Héttorony Kiadó, Budapest 1992, 56‒57.
17 A homokóra az idő és a halál szimbóluma a keresztény liturgiában; gyakran csontvázzal együtt ábrázolják.
18 Martin Lings: Shakespeare titka, Stella Maris kiadó, 1995, 37.
19 Szerzetesi habitusában igen hasonlít ahhoz a képhez, amelyhez budapesti otthonának könyvespolcán Vecsei H. Miklós édesapja a fia számára annyira fontos sms-ét illesztette: „Uram, add, hogy fájdalmam értelmet nyerjen, könyörülj rajtunk! Uram, könyörülj rajtunk!” in: MUTASD A KÖNYVESPOLCOD Szabados Ágival – Vecsei H. Miklós https://www.youtube.com/watch?v=LsXbX64cisw&ab_channel=Szabados%C3%81gi
20 Paul Valéry: The Crisis of Mind, Athenæus, April 11, 1919
21 Valéry változatok, fordította: Dr. Strem Géza, Révai kiadás 13‒14.
22 L. Peter Brook: Avec Shakespeare, Actes Sud, 1998. 32.
23 Maurice Lever: i. m. 28.
24 A regényadaptáció Miskin hercegét Vecsei H. Miklós játszotta ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében.
25 A mitológia szerint a mükénéi királylány apja meggyilkolása után nyíltan megvetette anyját és annak bűntársát, hét évig várván arra, hogy öccse, Oresztész bosszút álljon, vagyis Elektra segítségével megölje apjuk gyilkosait. Hamletet szokás Oresztészhez hasonlítani.
26 Ophelia görög eredetű nevének jelentése: segítség, nyereség.
27 „Dies Irae” lényegében a végítélet.
28 Hamlet, Első felvonás 5. szín: „Ó, ég minden lakói! Föld!” kezdetű monológ.
29 Ralph Parker: ‚Hamlet’ in Moscow, World News, 1955. december 10.
30 A záró-szöveget Nehru indiai miniszterelnök 1948-ban, Mahatma Gandhi meggyilkolása alkalmából elhangzott rádióbeszédéből, illetve a korábban színésznek készülő II. János Pál pápa 1978-ban elhangzott Ne féljetek című székfoglaló homíliájából transzponálták.
