Tamási Áron: Tündöklő Jeromos – Nemzeti Színház, Gyulai Várszínház

Valamikor a második világháború előtt mulatnak a legények a falu italmérésében. A mocsárrészegségbe hajló éjszakának hajnalban, sőt még reggel is alig szakad vége. Darabos Péter koreográfiájában a nemrég dinamikus, szertelen mozdulatok már csillapodóban. A rövidesen a kocsmasarokban szendergő Bálint (Szép Domán) és Ákos (Bordás Roland) nem sejti, milyen sorsdöntő események készülődnek errefelé. A két fiatalember a csalfa Ágnest (Martos Hanga) szereti. A lány az egyik hódolójának ígérte a kezét, a másik széptevőjét talonban tartja. Régóta izzik a parázs a hamu alatt, de nem lenne dráma az előzményekből, ha nem zavarná meg a közösség nyugalmát a betolakodó.

Kristán Attila és Kovács S. József (fotó: Kiss Zoltán)

Míg Bálint és Ákos képletesen párbajozik, addig a mindennapokat alapjaiban felforgató Tündöklő Jeromos valóban összecsap a falu vezetőjével, Bajna Gáborral. Előkerülnek a kardok, de nem esnek egymásnak a felek, mert Bajna nyílt sisakkal támad, Jeromos azonban hamar kihátrál a küzdelemből. A jelenet hű tükre a Gyulai Várszínházban a Nemzeti Színházzal közösen bemutatott Tamási Áron-színdarabnak, a Tündöklő Jeromosnak.

Nem tudjuk, hogy Tündöklő Jeromos honnan jön, csak azt, hogy merre tart. Ez utóbbit sajnálatosan nagyon. Tamási darabjában furcsamód a címszereplő megmutatott motivációi inkább ártanak a karakternek, mint használnak. Nem lehetetlen, hogy több húzás ráfért volna a drámaszövegre, például Jeromos esetében. Az írott szövegben antihősünk a felütéstől kezdve hazudik és csal, holott előbb manipulálnia kellene. A népből jött politikus talmi álarcát öltené magára. Olykor a világjobbító szenvtelen maszkja mögött látszódik a könyörtelen anarchista, aki talán a romokon épít valamit. De ha nem, az sem baj, a lényeg, hogy övé legyen a céltalan, mert ártó hatalom. Ez az izgalmas a szerepben.

Schnell Ádám a Tündöklő Jeromos előadásában

Gyulai Várszínház–Nemzeti Színház (fotó: Kiss Zoltán)

Schnell Ádám a fentiekből következőn, elsősorban a szigorú dramaturgiai beavatkozás hiánya miatt nincs könnyű helyzetben. Tündöklő Jeromosa korán elénk teríti a lapjait. Inkább komikus, semmint drámai karakter. Azt sem szabad elhinni neki, amit kérdez, arról nem is beszélve, amit állít. Schnell kiszámítható a szerep politikai cselvető dimenziójában, inkább tűnik meggyőzőnek kéjenc férfiként az Ágnessel közös jeleneteiben.

Tündöklő Jeromos riválisa, Bajna Gábor éppen a népbutító ellentéte. Herczegh Péter jelenlétének komoly súlya van. Láthatóan tanult ember, aki azonban egy rövid időre sem felejti el azt, hogy honnan jött. Ezért sohasem él vissza a hatalmával, sőt élni tud vele, jó értelemben véve hasznosítani tudja. Bajna második felvonásbeli beszéde, amely után más irányt vesz a tömeg akarata, az előadás fordulópontja.

A két vezető között a könnyen manipulálható falubelieket látjuk. Márkó Eszter rendezésének egyik érdeme, hogy nagyszerűen irányítja a nézői figyelmet a tömegjelenetekből kibontakozó duókra és triókra, másik erénye a színészi játék aprólékos kidolgozottsága. A kabinetalakítások közül kettőt mindenképp ki kell emelni.

Kristán Attila, aki többnyire vehemens, vértolulásos figurákat játszik, gyakran kiszámítható eszközökkel, ezúttal árnyalt alakítást nyújt. Sáska Mihálya, a kocsmáros eszes székely, aki jóval okosabb annál, mint amilyennek kezdetben gondolnánk. Azonnal lecsap a váratlanul kínálkozó lehetőségre, hiszen jól sejti, hogy Tündöklő Jeromostól nem kevés pénzt kaphat a szolgálataiért. A későbbiekben fokozatosan tűnik elő a józan, paraszti ész a látszólagos haszonlesés mögül. Kristán jó ütemű megjegyzései frappánsan ellenpontozzák Jeromos verbális és ideológiai térnyerését.

Varga Józsefnek egy jelenet is elég ahhoz, hogy teljes személyiséget mutasson meg. Egy felesleges pillanata sincsen. Tiborcos indulat fűti az életszerető Kántort, aki nem tud oly szépen és gazdagon megterített asztalnál ülni, hogy ne a társadalom kivetettjeiért emelje fel a szavát. Az egyik lábát az első világháborúban vesztett Kántor élhet bármilyen rendszerben, bármilyen irányú ideológiák hatása alatt, az erkölcsi tartását soha nem veszíti el.

Tamási Áron a saját darabjáról szóló esszéje szerint kettősnek látta az író feladatát: egyrészt a művészi színvonal, másrészt a nemes tartalom lényeges az alkotásban – írta –,. egyik sem lehet meg a másik nélkül, mint ahogy nem is burjánozhat el egyik a másik rovására. A Tündöklő Jeromos egészét tekintve megteremtődik a harmónia. A Gyulai Várszínházban látott előadás, amely ősztől a Nemzeti Színházban megtekinthető, a manipulációról, a tömeg és a vezető kapcsolatáról szól, ám a hatalmi diskurzusok közül az ártó hatalom nem jelenik meg kellő árnyaltsággal.

A zárlatban a türelmét vesztett, az ámításból kijózanodó nép Jeromos lincselésére készül. A nagy kavarodás végén a címszereplő eltűnik, mintha ott sem lett volna. Szinte a helye is hűlőfélben van. Jó lenne hinni ebben, ám mindennapjaink nem arról szólnak, hogy a manipulátorok, a politikai haszonlesők egycsapásra felszívódnának.

Szekeres Szabolcs