Sajnálatosan nem tud időszerűségéből veszíteni Gogol remeke, A revizor, melyet legutóbb a Miskolci Nemzeti Színház mutatott be Béres Attila rendezésében. A nyár végén a Városmajori Szabadtéri Színpad 10. Színházi Szemléjén részt vett és díjazott előadásra Gabnai Katalin reflektált.

A legjobb előadásnak ítélt produkcióban a Polgármester szerepét játszó s a legjobb férfi főszereplő díját kapott Görög László alakította Tevjét, a tejesembert a Hegedűs a háztetőn ugyancsak miskolci    előadásában. Geréb Anna ezzel s a mű Budapesti Operettszínházban bemutatott színrevitelével is foglalkozik zenés műfajú produkciókról szóló írásában.

A nyári szentendrei bemutató után a budapesti Pinceszínház parányi színpadán is megjelenik a „mjuzikel” mint műfaj a Macskadémon előadásával    – erről is szó esik Józsa Ágnesnek a teátrum egy éve kinevezett igazgatójával, Sztarenki Pál színész-rendezővel készített interjújában, amely előtt Gelesz Andrea írása olvasható a Macskadémon című koprodukcióról.

A Gyulai Várszínház Erdélyi Hét című rendezvénysorozatában is helyet kapott több zenés színházi produkció (a Kolozsvári Állami Magyar Színház Állatfarmja például a vajdasági Puskás Zoltán rendezésében) – közülük is nóvumnak tetszik a Molnár Ferenc-bohózat, a Doktor úr    Zerkovitz Béla és Kellér Dezső által készített zenés változata a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának előadásában – derül ki Urbán Balázs kritikájából, aki az Aradi Kamaraszínház és a Szegedi Pinceszínház formailag ugyancsak megkapó, bábjáték jellegű megoldásokkal élő előadására is kitér.

A pandémia okozta hosszabb szünet után idén végre ismét megrendezhették Kecskeméten a Magyarországi Bábszínházak 15. Találkozóját – tapasztalatait Dömötör Adrienne összegezte. A fotók tanúsága szerint is igen sokféle vizuális elemmel, megoldással dolgoztak a bábtervezők, szcenikusok.

Bár Nagy Bálint, a FUGA alapítója elsősorban építész volt, nem hagyta érintetlenül a színház.    „Statisztált a 25. Színház Szokratész védőbeszéde című előadásában, volt a győri színház Bambini di Prága című, Szikora János rendezte s négy alkalom után 1981-ben letiltott előadásának szcenikusa” – mint Józsa Ágnes írja –, nem véletlen hát, hogy olyan összművészeti kulturális hellyé formálta a FUGÁ-t, amely a Budapesti Építész Kamara új elnökségének    megfogalmazásával élve „nemzetközi szinten is egyedülálló, ismert és elismert”. Augusztusban plakátkiállítással emlékeztek e Nagy Bálint teremtette korszakra – ez ihlette Józsa Ágnes sorait.

Korszakos jelentőségű filmművészről, az európai filmtörténet nemrégiben elhunyt meghatározó rendezőegyéniségéről, Jean-Luc Godard-ról emlékezik meg Almási Miklós professzor. A francia újhullám egyik legjelentősebb alkotása, a Kifulladásig abban az évben készült, 1959-ben, amikor Jávor Pál filmes és színházi karrierje – amelyet három részes írásában Balogh Géza idézett meg lapunkban – egy kevéssé sikeres amerikai kitérő után végleg lezárult.

Szűcs Katalin Ágnes