Nagy Bálintra emlékezve

Volt egyszer egy Fuga. Bár most úgy látszik, hogy léte prolongálódott és marad a név is. De hát Nagy Bálint (1949‒2022) nélkül? Akárhányszor arra jártam – a Petőfi Sándor utcai kirakatban jól látszott ‒, ő ott ült a számítógépe mellett. A Fuga helyiségei a földszinten és a pincében voltak. Az 1909-ben épült Hermes–házat az előző századelő neves építészpárosa, Kármán Aladár és Ullmann Gyula tervezte, a földszintjén a nagytermet pedig, ahol a kiállítások és a rendezvények zajlottak, Hajós Alfréd. Ha zárva volt – kétszer mentem alkalmatlan időben gyerekekkel –, akkor Nagy Bálint fölhúzta a redőnyt és beengedett bennünket. Mert tudta, hogy fontos az, amit mutatni akar és fontos az, hogy azt lássák. Sohasem az érdekelte, hogy miként reagálnak arra, amit csinál. Építész volt, aki 1976-ban diplomázott az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskolán, majd tervezői munkát végzett az Ipartervben, a Lakótervban, a VÁTI-ban. Ellenzéki tevékenysége miatt nem sokáig tervezhetett, 1979-ben eltanácsolták a pályáról, utána ácsként dolgozhatott. Építészként azért nevéhez fűződik – többek között – a Bárka Színház (talán nem véletlenül), s a Kodály Körönd felújítási terve, amiért Európa Nostra-díjat is kapott.

Nagy Bálint 1980-ban a SZETA (Szegényeket Támogató Alap) alapító tagja, a Beszélő című szamizdat folyóirat szerkesztője (1980-ban Rajk Lászlóval a franciaországi Vence-ben alkotóházat tervezett Károlyi Mihályné kérésére). Ácsként dolgozva – a hetvenes-nyolcvanas éveket éltük – sok ellenzékinek adott munkalehetőséget. Otthonát megosztotta Petri Györggyel. Statisztált a 25. Színház Szokratész védőbeszéde című előadásában, volt a Győri Színház Bambini di Prága című, Szikora János rendezte s négy alkalom után 1981-ben letiltott előadásának szcenikusa (díszlettervezők: Bachman Gábor, Erdély Miklós, Haraszty István Édeske, Pauer Gyula, Rajk László, Szegő György, jelmeztervező: El Kazovszkij, mozgás: Angelus Iván). Király Béla intézménye, az Atlantic Research and Publications révén – ahogy akkoriban sokan, Soros ösztöndíjjal –, Amerikába jutott. Fél évre szólt az ösztöndíj, de három évig maradt. Sokat dolgozott. Létrehozott egy asztalosműhelyt, épített lakásbelsőt, tervezett széket, könyvtárat, rakott fürdőszoba-burkolatot és készített karkötőt. Az föl sem merült, hogy kint tervezi a jövőt. Az élete itthon maradt, éltek a szülők és itt éltek a gyerekei. A rendszerváltás után hazajött, azzal a szándékkal, hogy itthon a szakmáját művelheti. Létrehozta a Nagy Bálint és Tsai Építészirodát, amivel a szakmai pályája tulajdonképpen elkezdődött 1991-ben. Terveztek homlokzatfelújítást, tetőteret, családi házat, templomot (ekkor készült a Bárka Színház is).

Nagy élménye volt a világ vezető építészeti galériája, a New York-i Storefront for Art and Architecture galériája –Batár Attila hívta fel rá a figyelmét, s ennek ihletésére határozta el Nagy Bálint, hogy Pesten is létrehoz egy ilyet. 2001-ben építészeti irodája támogatásával nyitotta meg az N&n Galériát, ahol először fiatal építészek mutatkozhattak be, majd a galéria összművészeti kiállítóhely lett, ahol az irodalom és a zene közönsége fölfedezhette az építészetet. Minden jó volt, csak az építészeti iroda nem bírta el a galéria terhét, s akkor jött kapóra a Budapesti Építészeti Kamara felhívása, hogy embert keresnek az új építészeti központ művészeti vezetésére. Nagy Bálint kulturális menedzser lett. „A FUGA olyan, a világon egyedülálló kulturális intézmény, amely a művészet minden ágát befogadja úgy, hogy ehhez a közös alapot az építészet jelenti… Az építészet a kultúra elválaszthatatlan része” – hirdették a honlapon. A többféle művészeti ág befogadásának célja az is volt, hogy az építészetre mint kiállítási műfajra felhívják a nézők figyelmét.

Megszületett a FUGA a Petőfi Sándor utca 5. szám alatt. Otthonra talált az építészet mellett a zene (itt koncerteztek a CentriFUGA Kortárs Zenei Műhely művészei), a képzőművészet, a fotó; a fogadótérben mindig kiállítás is volt. Rendszeres irodalmi estek, könyvkiadók programjai mellett egy könyvesboltot is üzemeltettek. A nagy rendezvények – például hangversenyek s a Magyar Színházi Társaság beszélgetéssorozata – többnyire a nagyteremben voltak, de a falakon körben mindig különböző témájú kiállítások. Mindemellett a Lucien Hervé teremben sokféle látványműfaj kapott helyet. Itt rendezték több évig a Látványtér (díszlet és jelmeztervezők) kiállításait is. A pincében két kiállítóhelyiséget is kialakítottak a bemutatókhoz. Minden műfajnak más-más közönsége volt. A sokféle érdeklődésű látogató itt mind otthonra lelt. Nincs a világon másik olyan kulturális intézmény, amely a művészeti ágak összeségével foglalkozik, de az alapját az építészet adja meg. Több mint négyezer rendezvény, program valósult meg a FUGA megalakulása óta és ebben nincs benne a pandémia alatt született Mikrokozmosz napi online videosorozat, majd a FUGA online.

Túl jól működött a FUGA, túl sok ember vonzott – úgy gondolták, hogy Nagy Bálintot le lehet váltani. 2021-től már nem ő volt az első ember ott, de még ott ült az ablaknál és dolgozott, egészen 2022. február 4-én bekövetkezett haláláig.

„Sokféle Fugát lehet csinálni, jobbat is kitalálhat valaki. De az más lesz. Ennek a történetnek legfontosabb része a személyesség. Az, hogy én ezeket a szereplőket személyesen ismerem, ezekkel a szereplőkkel személyes a kontaktusom – az én alatt érsük azt a három-négy embert, aki a FUGÁ-t alkotja. Amit mi választunk mint lehetőséget, az a szatócsboltos mentalitás. Tudjuk, hogy kinek hány deka parizert kell adni, vagy csirke-far-hátat, mert csak azt tudja megfizetni, és kinek kell a bélszin meg a lazac… .[…] már nem tartom magam építésznek. Így alakult. Mindig mindent, amit csináltam, megpróbáltam a képességeimhez képest jól csinálni” (interjúrészlet, Színpadkép).

A FUGÁ-ban augusztusban plakátkiállítás idézte Nagy Bálint emlékét. Plakátok, amelyeket ő tervezett a bejárati ajtó utcai frontjára, az ablak méretére. Hosszú, keskeny, álló forma, figyelemfelhívásra a leglehetetlenebb. És mégis: mindegyik kifejezi azt a műfajt és azt az alkotót, akire a figyelmet kívánja irányítani. Csak válogatni lehetett a tizenkét év alatt megszületett ezerötszáz plakátból. Néhányszáz fért csak közülük a falakra, de érzékeltette azt a sokszínűséget és azt a lelkiséget, amit Nagy Báliunt jelentett.

A FUGA ősszel újranyit. Minden jót kívánok.

Józsa Ágnes