Lugosi Lugo László Graffiti című könyvéről

Street art mindig is létezett, csak máshogy hívták, mert sokféle volt. Volt ugye népművészet, és az, amit a különböző stílusú építészet, kertművészet alkotott. Másfajta hangja akkor lett, amikor megjelent az „Uj nép, másfajta raj” (József Attila), akik világgá kiáltották engedetlenségüket: „Ecseteink – az utcák. A tereink – paletták” (Majakovszkij – Tamkó Sirató Károly fordítása). Ha nem akarja őket a világ, akkor ők sem akarják azt. A hatvanas‒hetvenes években megjelenő graffiti lényege a jelhagyás. Magyarországon a rendszerváltás körüli időkben bukkant fel először, akkor színesedtek a falak az aluljárók oldalán és sok emelet magasságban a tűzfalak. Még most sem legális. Akkor többnyire nem képzett rajzművészek művelték, ma már többségük művészi előképzettséggel alkot.

Virtus, mert titokban kell művelni, és virtus úgy is, hogy sokszor a leglehetetlenebb helyeken, négy-öt emelet magas tűzfalakon.

Lugo nem úgy fényképez, hogy géppel a nyakában járja a várost, ő előre tudja, hogy mit akar fotózni.  Amikor ez eldől, akkor odamegy és kitalálja a technológiát, kivárja a megfelelő időpontot, fényt. A graffitis képek 1985-től születtek, és öt év alatt készült belőlük háromezer-ötszáz technikailag használható. A kollekció azóta is bővült.

Lugo így fogalmaz: „Én a fényképezést alapvetően kordokumentumok és látványok gyűjtésére használom. Szeretném, ha fényképeken megmaradnának a világ jellegzetes és erőteljes látványai, helyei, helyzetei és jelentései. 
A graffitiket is ezért gyűjtöm, hogy láthatóvá váljék és megmaradjon egy jellegzetes nagyvárosi kortárs szubkultúra jelenléte. A graffiti városi népművészet. Egy lázadó, helykereső, bátor szembeszálló szubkultúra művészete. Pontosabban a graffiti jelenléte maga a művészet, mert a graffitifirkászok nem tekintik magukat művészeknek. Számukra legfontosabb a nyomhagyás, a saját jel megtalálása és kifejlesztése, terjesztése. A jelenlét. Legyen jelen a jel és a writer mindenhol a városban, a világban hagyjon nyomot maga után. Azért kezdtem el fényképeken gyűjteni a budapesti graffitiket, hogy megpróbáljam megérteni a graffitinek azt a nyelvét, jelrendszerét, azokat a mozgatórugókat, amelyek alapján a graffiti megszületik és jelenvalóvá válik”. (2018)

Lugo minden fotójához – sokféle témában dolgozott – úgy fogott, hogy előre kigondolta, mit, és azt hogyan szeretné.

^{Lugosi Lugo László felvétele}

Városarcheológiának nevezte munkáit. Járta a várost és összegyűjtötte „Budapest valós és képzelt fizikális és szellemi dokumentumait, objektumait”. Több tízezer kép készült. A graffitis témákhoz Radics Panka művészettörténész – aki 2013 óta kutatója a témának – nyújtott segítséget, hogy a műfajt sokféle arculatában, minél szélesebb merítésben, minél teljesebben bemutató mintegy négyezer kép megszülethessen.

Ebből válogattak a berlini Collegium Hungaricum kiállítására is, mely akkor, 2020-ban virtuálisan volt látható. Ez volt az alap a nemrégiben megjelent kötethez. A szerkesztői munkát Kurdy-Fehér János vállalta, aki most a könyv szerkesztésében is részt vett és tanulmánnyal is gazdagí-totta azt.

A könyvtervet még Lugo kezdte el, s lánya, Lugosi Blanka gondozásában, barátokkal, szakemberekkel hozták létre azt a 386 oldalas munkát, amelyet most kézbe vehet az érdeklődő. A kötetet Gerhes Gábor tervezte, a tanulmányokkal, interjúkkal, magyarázatokkal Si-La-Gi, Kurdy-Fehér János és Radics Panka egészítette ki.

Lugó gazdag fotóanyagának eegészét az Equibrilyum Art Collection vásárolta meg, s az ő kiadójuk, az Equibrilyum Könyvkiadó jelentette meg.

Józsa Ágnes