Különböző színházi világok

Barta Lajos: Szerelem

Bartók Kamaraszínház, Dunaújváros

Szabadkai Népszínház magyar társulata

Vannak kedvencek, nem sok, de akad néhány, amelyet nagyon szeretek, mert olyan a témája, olyan a nyelvezete. Az egyik közülük Barta Lajos darabja, a Szerelem. A szerző színműveinek a színházi adattárban regisztrált száma 41, de ez a legtöbbet játszott, amely 1914-ben született és a Vígszínház 1916-ban mutatta be. Nagyon is az akkori életet idézi, a kishivatalnokot a három eladó sorban levő lánnyal, akiknek nem tud hozományt adni, s ezért nem olyan könnyű számukra a férjhez menés. A legidősebb, Nelli megkeseredett és megérdesedett a hiábavaló várakozásban; a középső, Lujza szerelmetes andalgásban egy szép reményű költővel, aki a fővárosban épít karriert és hagyja múzsáját postáskisasszonyként megöregedni. A legkisebb, Böske nem tud ellenállni a városban állomásozó katonatisztek egyikének és fogadja udvarlását, míg háborús özvegy nem lesz. Az érzelmeket és a cselekményt is borzolja, húzza-vonja, a „vizaví”, az utca szemközti oldalára beköltözött adótiszt, Komoróczy megjelenése (László Csaba), aki különböző okokból felkelti a leányok érdeklődését, lévén egyetlen céljuk ugye: a férjhez menés.

Azt nem lehet mondani, hogy a kor-szellembe ágyazott problematika jelenik itt meg, hiszen már annyira más a világ, annyira megváltoztak a viszonyok, nem-csak az egzisztenciálisak. Ha egy nő szingli akar lenni, akkor szingli, ha nem, akkor nem az, de az érzelmi körülmények is megváltoztak. Tudunk-e így szeretni? Mert itt, ebben a darabban mindenki szeret.

Szerelem – Bartók Kamaraszínház, Grgity Niki, Kalmár Zsuzsa, Őze Áron, Kerekes Éva és László Csaba (fotó: Ónodi Zoltán)

Ezt a szálat erősítette föl a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház Czajlik József rendezte előadása, amelyben nagyobb hangsúlyt kapott a korábban általam látott színrevitelekben jobbára háttéralakként mozgó papa és mama. Az ő egymáshoz való szeretetteli kapcsolódásuk, évtizedek óta tartó szerelmük átviláglik az előadáson, erős ívet rajzolva. Őze Áron csupa gyöngédség, gondoskodás és féltő szeretet Szalay nyugalmazott mérnökként. A mama, Szalayné szerepére Kerekes Évát hívták vendégként. Ő nem az életről már lemondó, öregecske asszony, hanem a lelkében és érzelmeiben fiatal nő – ezzel a mentalitással hatja át környezetét, szeretteit, a férjét, a gyerekeit. Aggódik, ha aggódni kell, de nyitott és elfogadó. Ez a szerelmi és párkapcsolati szál a legerősebb, amit ők még tudnak tartani, azonban a fiatal generáció egyik tagjának sem sikerül már ez a harmónia, ez az egymást vállalás.

A vizaví, az adótiszt László Csaba, akit a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatából hívtak erre a szerepre. Az ő feladata összetett és bonyolult, karakteréből adódóan nehezen választ és nemigen tudja kezelni a rákényszerített helyzeteket. Színészként alakítója viszont remekül oldja meg ezeket. Ha kell komikus, ha kell együttérzést kiváltó balek.

Az Őry Kati tervezte látvány egyszerre költői is, konkrét is és elvont. Itt a poézisnek érvényesülnie kell, és érvényesül is.

Izgalmas, különböző színházi világokból, kultúrkörökből érkező impulzusok találkoznak az előadásban, amely a duna-újvárosi Bartók Kamaraszínház és a Szabadkai Népszínház magyar társulata közös produkciója, a három lányt játszó színésznők ugyanis a Szabadkai Népszínház magyar társulatának tagjai: Kalmár Zsuzsa Nellit alakítja, Magyar Zsófia Lujzát, Böskét Grgity Niki. A rendező, Czajlik József pedig a Kassai Thália színház igazgató-főrendezője.

A szerethető darabból egy szerethető előadás született sok színnel, ötlettel.

Stephen Enersen: Apróbetűs szerelem

Rózsavölgyi Szalon

A Rózsavölgyi Szalon előadásainak közös jellemzője a nagyszerű darab és hozzájuk a nagyszerű színészválasztás. Az Apróbetűs (kisbetűs) szerelem szerzője Stephen Enersen híres reklámszövegíró, akinek ez az első teljes színdarabja – egy kellemes szerelmi történet. Remek Baráthy György fordítása. A főhős egy középkorú férfi, akinek már túl sok minden van megéltként a tarsolyában. Volt házas, van két majd-nem felnőtt gyereke és egy erőszakos nővére, aki mindent megtesz azért, hogy kiegyensúlyozottnak lássa egy hozzá illő nő mellett. Ez akkora teher hősünkön, hogy kénytelen egy harmincas, de még színészetet tanuló fiatal nőt fölbérelni, hogy a nővérével való birkózásban legyen segítségére. Ez az alaphelyzet.

A néző már az elején tudja, hogy ez bizony szerelem lesz, s biztosan nem kisbetűs. A középkorú férfi, George (Schmied Zoltán) ebben a helyzetben adja a bizonytalant, a férfit, aki akárhány éves is, gyámolító partnerre szorul. Körülményei miatt nyűgös és feszült, ezért képtelen kifejezni bontakozó érzéseit. Az okos, középharmincas és színészii gyakorlatokra éhes Meredithnek izgalmas kihívás a feladat – alakítója, Petrik Andrea számára pedig szinte testre szabták a figurát. A két főszereplő ellentétes habitusa megteremti azt a feszültséget, amely egy ilyen szerelmi történetnél a közönség érzelmeit is megbolygatja. Szavakkal csatáznak, de a mozdulatok és a csöndek árulkodóbbak. Az aggódó nővér és felelőségteljes ügyvéd Györgyi Anna, aki egy harmadik világszemléletet és életfelfogást hoz az előadásba. Üdítő jelenség a színművészeti egyetemet nemrég végzett Kovács Máté, Meredith kísérője, aki remekül ráérez a figurára, mindegy ellenpontoz a történetben.

Apróbetűs szerelem – Rózsavölgyi Szalon, Schmied Zoltán, Kovács Máté és Petrik Andrea (fotó: Kallus György)

Ujj Mészáros Károly még egy színházi történetet sem emel ki rendezőként a környezetből, zár a színfalak közé. Használja a tér adottságait: a Rózsavölgyi hatalmas ablakai és az utcai fények is játszanak ebben az előadásban, nemcsak a négy színész. Enyvvári Péter színpadképe kellemes keret a kellemes történethez, amely szerelmes is meg nem is, hiszen óhatatlanul jelzi azt is, hogy milyen szerencsétlenek tudunk lenni, ha ebben a nagyon is hazugságos világban megérint bennünket valami őszintén szép.

Írd újra, Shakespeare!

Spinoza Színház

A Spinoza Színház nemcsak egészen kivételesen aprócska, de a darabválasztásai is „ütősek”, nem ritkán kuriózumok. Ütősek a témák és ütősek az ezeket feldolgozó előadások. Sándor Anna a maga ízlése szerint választ, és az sokunknak tetsző. Ha nem talál olyasmit készen, amit e parányi térben színpadra lehet állítani, akkor keres főhőst, s a történetét megíratja. Így jutottunk hozzá sok jeles magyar életútjának színpadi bemutatásához, mint például Pulitzer, Ferenczi Sándor, Frida Kahlo s legutóbb Robert Capa élettörténetének színpadi változatához. De nemcsak maguk az élettörténetek érdekesek Sándor Anna számára, hanem olyan kérdések is foglalkoztatják, hogy a zsidó sors miért alakult az ismert módon; hogy például miért úgy ítélik meg A velencei kalmár című Shakespeare-dráma hősét, Shylockot, ahogy.

Írd újra, Shakespeare! – Spinoza Színház, Cserna Antal (fotó: Fábián Évi)

Talált egy darabot. A Trip Színház csapata a pandémia idején átiratok formájában földolgozta online Shakespeare mind a harminchét darabját, köztük A velencei kalmárt, amelynek átiratát Lackó Gábor készítette Szellemidézés, avagy a Shylock-effektus hatástalanítása címen. Ez volt az alap. Laczkó Gábor művét a szerzővel Sándor Anna, Surányi András rendező és Fabacsovics Lili dramaturg úgy formálta, hogy egész estés monodrámává bővült Cserna Antal előadásában. Ő az, aki a képzeletbeli Shakespeare-t egy valós székre ültetve arról elmélkedik, miként kellene átírni a darabot, hogy Shakespeare mentesüljön az antiszemitizmus – félreértésből rátapadt – vádjától. Bár Cserna Antal egyedül van a színpadon, még sincs egyedül, mozgásával, gesztusaival sokféle helyszínt és sorsot idéz. „Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép” (Radnóti Miklós) – bevon bennünket kételyeibe, érvelésébe, a megidézett sorsokba. Játéka szembesít és önvizsgálatra késztet.

Nem vidám, de őszinte, hiteles, szép előadás ez egy remek színész fölvezetésében.

Józsa Ágnes