Ha valaki megírná azoknak a sikeres közép-kelet-európai íróknak és színészeknek a történetét, akiket a történelem különféle okokból hazájuk elhagyására kényszerített, és idegen földön, idegen nyelven próbáltak új életet kezdeni, alighanem nagyon szomorú krónika kerekedne belőle. Akad a szereplők között néhány kivétel, akiknek egy idő után sikerült a lehetetlen: idegenben is képesek voltak kivételes képességeiket érvényesítve folytatni eredeti hivatásukat, és a választott új haza nyelvén írni vagy színpadon érvényesülni. A többség azonban pályamódosításra kényszerült, és a régi dicsőség emlékeit legfeljebb alkalmi fellépéseken kamatoztathatta. Egyesek származásuk, mások politikai meggyőződésük miatt kerültek emigrációba. Vannak, akiket a hirtelen rájuk szakadt kilátástalanság alkoholizmusba vagy öngyilkosságba kergetett, másokkal szívroham végzett. A szerencsésebbek talpon tudtak maradni, és emberi méltóságukat megőrizve erőben, egészségben élték tovább az életüket.

szorenyi20szorenyioreg

Szörényi Éva nem lett amerikai színésznő. Alighanem amerikai sem lett. Gondolom, több mint öt évtizeden át, Los Angeles-i illetőségű ingatlanközvetítőként is magyarul álmodott, magyarul gondolkodott, magyarul beszélt a családjával, de talán még a szomszédok között is akadt néhány honfitárs, akikkel meg lehetett beszélni a legújabb magyarországi híreket.
Egyszerre volt híres magyar színésznő és egyike a sok millió névtelen bevándorlónak.
Báró Lersch Elviraként anyakönyvezték. 1932-ben felveszik az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia filmszínész tanfolyamára. Miniszteri engedélyért kell folyamodnia, mert még nem töltötte be a tizenhatodik életévét. Az egyéves kurzus az Akadémia egyszeri kísérlete, nem válik be, hiszen a nyolc végzett növendékből mindössze ketten kerülnek a pályára: Szörényi és Fónay Márta. Ők is úgy, hogy tovább folytatják színészi tanulmányaikat. A kísérlet egyetlen kézzelfogható eredménye, hogy szinte megjelenése pillanatában felfedezik Szörényi Évát, aki Lers Elviraként veszi át filmszínészi bizonyítványát. 1933-ban lesz az Akadémia rendes hallgatója és egyben a Nemzeti Színház ösztöndíjasa. Fónayn kívül évfolyamtársai között van Gobbi Hilda, Móricz Lili, Básti Lajos, Gellért Endre és Horváth Ferenc. Két évvel később Szörényi Elvira névre állítják ki akadémiai oklevelét. Sardou Váljunk el című vígjátékának női főszerepével, Cyprienne-nel és a Szentivánéji álom Titániájával vizsgázik. Ez a szerep majd egész színpadi tündöklését végigkíséri. Amikor huszonhárom évig tartó, töretlen ívű pályáját megkezdi a Nemzeti Színházban, kissé melankolikus csengésű keresztnevét Évára változtatja. Mintha sejtené, hogy színészélete második szakaszában neve egyet fog jelenteni Madách nőalakjával.
1933 és 1935 között Voinovich Géza vezeti a Nemzetit. Nem igazgató, csupán kormánybiztos, akinek megbízatása bármikor felmondható. Hevesi tíz év után távozni kényszerült, az őt követő Márkus László egy év múlva visszamenekült az Operaházba. Voinovich az átmeneti korszak folytatója, az ország első színháza – mint sokszor – súlyos anyagi helyzetben van. Ez a tény is közrejátszik abban, hogy az irodalomtörténészből és drámaíróból lett kormánybiztos szerényen fizetett fiatalok szerződtetésével igyekszik orvosolni a színészgárda kiöregedését. Az ösztöndíjas Szörényi első sikere, amelyben – Aczél Ilona és Sugár Károly partnereként, Csathó Kálmán rendezésében – hamvas bakfisbájával, őszinte, természetes játékával és szépségével egy csapásra megnyeri a közönséget, René Fauchois Szegény Mavrier című darabjához fűződik.
A következő évadban a másodéves akadémista már rendes tagja a színháznak. Ekkor Calderón Az élet álom című regényes színművében Estrellát, Goldoni A hazug című vígjátékában Beatricét, Molière Tudós nőkjében Philaminte-ot játssza. Ódry Árpád, aki megkülönböztetett figyelemmel kíséri kedves tanítványa pályájának első lépéseit, mégis jobbnak látja, hogy egy négymondatos szerepet osszon rá Zilahy Lajos színművében, Az utolsó szerepben.
Amikor 1935-ben Németh Antalt nevezik ki a Nemzeti Színház igazgatójává, első dolga a társulat újjászervezése. A régiek közül számos tekintélyes művészt elbocsát vagy nyugdíjba küld. A helyükre puccsszerűen leszerződteti a magánszínházak vezető művészeinek javát és az Akadémia frissen végzett növendékeit. Amikor Szörényi 1935-ben átveszi a diplomáját, már a harmadik szezonját kezdi, és még mindig a színház legfiatalabb tagja. (Újonnan szerződtetett évfolyamtársa, Gobbi Hilda is négy évvel idősebb nála.) Az első évad kiemelkedő művészi sikere Hauptmann És Pippa táncol című színművének magyarországi bemutatója Sugár Károly és Szörényi főszereplésével. 1937 telén tűzi műsorra először Németh Antal a Csongor és Tündét. Hevesi nem szerette a darabot, ahogy Vörösmarty többi drámáját sem tartotta színpadképesnek. Németh Antal másként vélekedik: a mesejátékot bölcseleti drámaként értelmezi, és Az ember tragédiája méltó társaként állítja színpadra Perényi Lászlóval és Szabó Sándorral Csongor, Szörényi Évával Tünde, valamint Gobbi Hildával Mirigy szerepében. Szörényi éppen húszéves, amikor először találkozik a szereppel, Gobbi huszonnégy; Vörösmarty nőalakjai évtizedekre összeforrnak kettőjük személyével.
Szörényi néhány hónappal később az Othello Desdemonáját is eljátssza, amellyel a háború után még két felújításban találkozik: 1948-ban Timár József, 1954-ben Bessenyei Ferenc partnereként, mindkétszer Nádasdy Kálmán rendezésében. Cordelia az 1938-as és az 1948-as Lear királyban, előbb Kiss Ferenc, majd Somlay és Bartos Gyula a címszereplő. 1940-ben Titánia és A vihar Mirandája.

szorenyi eva -2 _ desdemona bessenyeivel
Bessenyei Ferenccel az Othellóban
tanner_szorenyi eva
Tanner John házasságában


Hamar megtalálják a filmszerepek is. 1935-ben két filmet forgat, a Barátságos arcot kérek című paródiát és a Csiky Gergely vígjátékából készült A nagymamát. Ebben a címszereplő Cs. Aczél Ilona unokáját, Mártát játssza. A Gertler Viktor rendezésében készült szentimentális filmdráma, a Mária nővér (1936) csak azért érdemli meg az utókor figyelmét, mert Svéd Sándor énekel és játszik benne. Szörényi harminc filmszerepéből a happy endesített, vígjátékká higított Noszty-fiú (1938) Tóth Marija, a Halálos tavasz (1939), a Csathó Kálmán színművéből készült Fűszer és csemege (1940), és különösen a Németh Antal által rendezett Madách-életrajzfilm, az Egy ember tragédiája (1944) emelkedik ki, amelyben Fráter Erzsébetként új oldaláról mutatkozik be. A háború utáni időszakban csak öt filmben játszik; ezek közül Bródy A tanítónőjének (1945) Tóth Flórája és az Úri muri (1949) jelentős, amely egyik fontos színpadi szerepében, Rhédey Eszterként örökíti meg. Szörényi nem lett filmsztár, ahogy a harmincas évek többi népszerű színésznője sem. A magyar filmgyártás Jávorban, Págerben és Ráday Imrében megtalálta a kor más-más típusú férfiideálját, ugyanakkor a női főszerepek dolgában bizonytalanság tapasztalható; a hangosfilm első korszakában különféle vissza-visszatérő nőtípusok vonulnak fel, nem beszélve az alkalmi felfedezettekről, akik egy-két filmszerep után eltűnnek a süllyesztőben. Szörényi ebben a változatos kínálatban az ártatlanság, a zárdában nevelkedett úrilány megtestesítője. Ebből a körből csak akkor tud kitörni a filmvásznon, amikor igazi karakterrel találkozik.
Nemzeti színházi pályáját nem befolyásolják az 1945 után bekövetkező változások. Major Tamás igazgatása alatt részben tovább játssza korábbi szerepeit, részben újabb jelentős feladatok várják. 1945-ben, az újra megnyíló színház díszelőadásán, Major rendezésében játssza először a Bánk bán Melindáját, a címszereplő Abonyi Géza. 1948. március 15-én Márkus László rendezi és tervezi vendégként Katona drámáját, ekkor Básti Lajos a partnere. Harmadik alkalommal 1951-ben, Major Tamás és a pályakezdő Vámos László rendezésében találkozik Melindával, amikor Bessenyei Ferenc és Rajczy Lajos osztozik a címszerepen. A magyar színikritikusok doyenje, a mindig szűkszavú Kárpáti Aurél ezt írja a Színház- és Filmművészetben: „Szörényi Éva Melinda tébolyát itt-ott némileg hisztériás árnyalatokkal festette alá, különben kifogástalan.”
Harmadik emblematikus szerepe, a Tragédia Évája 1947-ben talál rá. Both Béla rendezésében két szereposztás mutatkozik be a drámai költemény főszerepeiben: Ádámot Básti Lajos és Ladányi Ferenc, Évát Lukács Margit és Szörényi, Lucifert pedig Balázs Samu és Major Tamás kelti életre. Lukács Margit 1939-ben, Németh Antal kamaraszínházi rendezésében játszotta már a szerepet. Kettőjük eltérő színészi alkata kétféle értelmezést kínál a rendezőknek és a közönségnek. Az előadást a sajtó vegyesen fogadja, csak Szörényi megítélése egyértelműen jó. „Drámai erő és asszonyi lágyság, mélység és könnyedség váltakozik benne, s a madáchi szöveg szinte szárnyal szavai nyomán” – írja a Szabad Nép M. T. aláírással közölt kritikája. „Az új szereposztás igazi nyeresége Szörényi Éva, aki sok drámai erővel formálja színpadra azt az asszonyi lelket, amely a képzeletünkben élő Évának valóban rokona” – írja Z. Z. monogrammal a Szabadság című napilap munkatársa, vagyis Zelk Zoltán. A költő-kritikus néhány nappal később még egyszer visszatér Szörényire, „akinek alakítása most még szárnyalóbb, a líra magasába emeli az egész színpadot. Átforrósult, szenvedélyteli hangjára tényleg igaz, amit annyiszor írtak le közhelyként: szívig ér.”

szorenyi - a tanitono
Rózsahegyi Kálmánnal A tanítónő című filmben
szorenyi eva mint szendrey julia
Szendrey Júliaként
Azután a pártállam megerősödésével Madách „pesszimista” drámai költeménye hét esztendőre tilalmi listára kerül. A kényszerszünet után, 1955-ben mégis engedélyezett felújításon ismét Lukács Margit és Szörényi a két Éva, Ádám Básti Lajos és Bessenyei Ferenc, Lucifer Ungvári László és Major Tamás. A kényes helyzetben úgy dönt a színház vezetése, hogy három rendező vállalja a felelősséget az előadásért: Gellért Endre, Major Tamás és Marton Endre. A sajtó a kivételes eseménynek kijáró megkülönböztetett figyelemmel reagál. Ezúttal kevesebb hely jut a színészi alakítások értékelésére, a cikkírók inkább a mű eszmeiségét védelmezik vagy támadják. Mátrai-Betegh Béla a Magyar Nemzetben a tőle megszokott tömörséggel mégis kitér a két szereposztás erényeire és fogyatékosságaira. A két Éva-alakítást összevetve megállapítja, hogy „Szörényi lírai részei költőibbek, Lukács drámai részei erőteljesebbek”.
A Tragédiát a premiert követően – mindössze két hónap leforgása alatt – harminchárom alkalommal tűzik műsorra elsöprő sikerrel, majd váratlanul betiltják. Majornak végül sikerül elintéznie, hogy az évad végéig havonta három-négy alkalommal eljátszhassák. Az előadásokra hetekkel előre lehetetlen jegyet kapni. A dráma és az előadás mítosza egyre nő, a hatalom pedig a kommunista ideológia legveszélyesebb ellenfelét látja benne. Tündeként először 1946-ban látható ismét Szörényi Éva, ekkor Básti Lajos a partnere. A Both Béla rendezésében készült felújítás két címszereplőjével a szóbeszéd szerint az igazgató nincs megelégedve, ezért a hat évvel későbbi felújításon – Marton Endre rendezésében – új páros mutatkozik be, Ferrari Violetta és Kállai Ferenc. A kritika jelentéktelennek ítéli Ferrari alakítását, talán ezzel is magyarázható, hogy később Szörényi visszakapja a szerepet. Kárpáti Aurél azonban vele is elégedetlen, csupán „dekoratív megjelenését” dicséri.
Pályája második szakaszában újabb Shakespeare-szerepekkel találkozik; Titánia, Desdemona és Cordelia után 1947-ben és 1955-ben a III. Richárd Lady Annáját, 1952-ben a Hamlet Opheliáját is eljátssza. Harmadik, 1954-es Desdemonájáról így vélekedik Kárpáti Aurél: „Szörényi Éva Desdemonája magáévá tette a rendező elképzelését, s azt pontosan valósította meg. Tervszerűen átgondolt szerepmegformálás jellemezte hibátlan alakítását, az első pillanattól az utolsóig. Korszerű játékában a legakadékoskodóbb bírálat sem találhat kivetnivalót. Egyetlen szubjektív megjegyzésünk, hogy azt a női varázserőt nem mutatta meg eléggé, amivel elbűvölte Othellót.”
1956 őszén a Nemzeti Színház társulata a forradalmi bizottság társelnökévé választja. Az 56-os események után férjével és három kisfiával emigrációba kényszerül. Megfogadja, hogy addig nem tér vissza, amíg a szovjet megszállók el nem hagyják Magyarországot. Mások is tettek hasonló fogadalmakat, de Szörényi a kevesek egyike, aki állta a szavát.
Egy évig Ausztriában próbálnak boldogulni, majd az Egyesült Államokban telepednek le. A színészi pályát sohasem adja fel. Előbb több sorstársával New Yorkban alakít társulatot Petőfi Színpad néven, a Robert Wagner High School színháztermében tartanak bemutatókat Bogáthy Mihály, Dékány László, Szabó Sándor, az operaénekes Bencze Miklós és mások közreműködésével. Eljátsszák Herczeg Ferenc Kék róka, Bókay János Feleség, Csiky Gergely A nagymama című darabját, irodalmi esteket, verses-zenés összeállításokat rendeznek. Mivel a vállalkozás nem képes biztos megélhetést nyújtani számukra, az elszánt társaság egy év után feloszlik. Ekkor Szörényi önálló versműsoraival járja a magyar településeket az amerikai földrészen, majd Ausztráliában. Éva szerepe új hazájába is elkíséri: 1973-ban Los Angelesben, a Hollywood Women´s Club keretében keresztmetszetet mutatnak be a drámából Szabó Sándorral. 1987-ben ismét Los Angelesben, az Occidental Centerben láthatja Évaként az amerikai magyar közönség. A premier másnapján ünnepli hetvenedik születésnapját.
A megpróbáltatások hamar megkeményítik. Miközben az alkalmi színpadokon – Kertész Sándor Torontói Művész Színházában és másutt – Bajor Gizi egykori parádés szerepeiben, A néma levente Ziliájaként, vagy a Kék róka Ceciljeként tündököl, egyre elszántabban hisz igazi küldetésében, a magyar nyelv ápolásában és a költői szó erejében. Eltökéltsége és morális tartása csak Máraiéhoz mérhető, akivel még 1942-ben, A kassai polgárok bemutatója kapcsán ismerkedett meg. Márai megrendítő verse, a Mennyből az angyal szinte minden önálló estjén elhangzik. A költő jéggé dermedt, fájdalmas haragja a hazájától megfosztott színésznő gyűlölete is. Ezt a verset mondja el azon a gyászszertartáson, amelyen Márai hamvait a Csendes-óceánba szórják: „Mennyből az angyal, menj sietve / Az üszkös, fagyos Budapestre. / Oda, ahol orosz tankok / Között hallgatnak a harangok. / Ahol nem csillog a karácsony, / Nincsen aranydió a fákon, / Nincs más, csak fagy, didergés, éhség. / Mondd el nekik úgy, hogy megértsék. / Szólj hangosan az éjszakából: / Angyal, vigyél hírt a csodáról.”
Vonásai az idő múlásával szigorúbbak és elszántabbak lettek. A hajdani Madonna-arc most szomorú. Az évgyűrűk nem torzították el szépségét, csak megváltoztatták.
A Duna Televízió őrzi egy késői felvételét. Néhány évvel a halála előtt készült. Kosztolányi Üllői úti fák című versét mondja. Az idős Szörényi egy karosszékben ül. „Eszköztelen” – mondanák rá azok a kritikusok, akik nem tudják, hogy az eszköztelen színész fából vaskarika. Eszköztelen színész nincs. Az eszköztelen színész nem színész. Szörényi mindig birtokában volt a színészmesterség ezernyi eszközének. Úgy válogatott belőlük, ahogy a festő a palettájára kinyomott színekből, meg a művészeti anatómia tananyagából, amíg meg nem találta azt a néhány vonást, amely elegendő az adott tárgy lényegének megragadásához. A színész ezeket a vonásokat mindig önmagában kénytelen megkeresni. Ahogy fiatal színésznőként egyet jelentett Szörényi Éva számára a magánélet és a színpad, ahogy saját életén, érzelmein átszűrve vált tündérkirálynővé, szerelmes hitvessé vagy anyává, úgy szólalnak meg előadásában Kosztolányi szavai egy hosszú élet megélt keservein keresztül. Szörényi ezzel a verssel búcsúzik az élettől. Búcsúzik a lerombolt Nemzeti Színháztól, amellyel egyszer régen szemben lakott, az EMKE kávéház fölötti lakásban. Ha kinézett az ablakon, pont a színészbejáróra látott. Valamikor abból állt az élete, hogy délelőtt tíz előtt tíz perccel meg este hatkor átment a Rákóczi út túloldalára. Még aluljáró se volt, csak meg kellett várni a zöld lámpát.
Azóta ez a távolság fájóan hatalmasra nőtt. Most búcsúzik a hajdani sikerektől. Nem érzeleg, nem akar részvétet ébreszteni bennünk, csak szomorú és fáradt. Gesztusai alig vannak. Néha fölemeli a kezét egy pillanatra. Ez az alig több mint másfél perces felvétel az ifjúságról szól, az elmúlásról, a közelgő halálról, az eljátszott és el nem játszott szerepekről. Benne van egy gazdag, dicsőséges és keserves életút minden bölcsessége. Egy kivételes művész és kivételes ember üzenete a kortársaknak és az utókornak.

BALOGH GÉZA

 

NKA csak logo egyszines

1