Ezt direkt csinálják, ez az előkészület” – világosította fel társát az egyik kis néző, a közönség helyfoglalása alatt is már színen lévő Ellinger Edina – mint később kiderül, a főszereplő Rozi – ténykedését látva. A fényeket is fokozatosan húzták le. „Miért nem oltják már le az összes lámpát, a moziban teljesen sötét szokott lenni” – méltatlankodott egy másik lurkó. A klasszikus mesék bábremixeiről és ötletes, kísérletező kedvű színreviteleiről ismert Tengely Gábor, az előadás rendezője nem véletlenül használ filmszerű, filmekből kölcsönzött eszközöket és effekteket: kivetített főcímet, az előadás végén stáblistát, filmzene-allúziókat stb. Tudja ő, mi kell a mai gyerekeknek, a filmeken edződött s szocializálódott publikumnak: a csoda, a varázslat. Épp az, ami régen is, csak immár korszerűbb kivitelben, más eszközökkel előállítva, és közben más dolgokon összekacsintva. Így kerül Rozi a moziba. Méghozzá rögtön egy szélesvásznú sci fibe, ahol a zodiákus jegyek életre kelnek és útba igazítanak – leginkább az önismeret útján. Ám mindeközben még egy bizonyos elveszettnek hitt születésnap is előkerül.

 

bab - roziazegen 1


A történetet Tasnádi István eredetileg Rozi nevű kislányának írta hatodik születésnapjára, feleségével, Jeli Viktóriával, majd együtt dolgozták át bábszínpadra is.

Rozival a gyerekek könnyen azonosulnak, merthogy mesehős létére nagyon is emberi és hétköznapi, hozzájuk hasonló problémákkal küzdő. Szülei például, bár szeretik, állandó rohanásban és munkában vannak, s ezért bizony kevesebb figyelmet szentelnek neki, mint amennyit igényelne. Ezt pedig jogosan veszi zokon, pláne, hogy még születésnapja is van, amiről persze, úgy tűnik, szintén megfeledkeznek eme drágalátos szülők. Pedig Rozinak rengeteg jó tulajdonsága van – talpraesett, nyitott, jószívű, és nem ijed meg a saját árnyékától. Persze nem hiba nélkül való ő sem: szeles, sértődékeny, akaratos és hisztis. Űrben tett sétája így önismereti kaland is egyben. (Ez a kis Rozi annyira szerethető, hogy az ember egyszerre csak azon kapja magát – kell ennél több? –, hogy izgul érte, szurkol: mikor kapnak már észbe a szülei, és jönnek végre felköszönteni.)

A kerettörténet tehát nagyon is valósághű és a gyerekek számára ismerős, a kettő között viszont a szerzők az álom birodalmába és az űrbe reptetik kis hősnőjüket, ahol a valóság és képzelet összekuszálódhat és izgalmasan elegyedhet. Rozi álmát egy múltbéli valós élménye, a Planetáriumban tett látogatás határozza meg. Az előadás fő részét így a csillagjegyekkel való találkozás adja – elveszettnek hitt születésnapját keresve sorra járja a zodiákus jegyeket az űrben. Vagyis egymás után megjelenik mind a tizenkét csillagjegy. Könnyen válhatna akár monotonná, egysíkúvá is az előadás, ám a nagyszerű bábtervező, Boráros Szilárd nemcsak gyönyörűséges, de igen ötletes és merészen változatos technikájú bábokat tervezett az űrbe Rozi köré. Van itt kesztyűsbáb (Halak), kalapbáb (Ikrek), marionett (Mérleg), és emberre (Vízöntő) vagy épp egy bevásárlókosárra (Szűz) erősített báb, valamint több emberes (Skorpió) és -részes (Bak) óriásbáb.

A tizenkét zodiákus figura személyiségében, temperamentumában is igencsak eltérő, ki-ki saját jegyének megfelelő. Ami bennük közös: mindnyájan hófehérek, és a rájuk erősített kis ledek jelképezik a formájukat kirajzoló csillagokat. Ráadásul mindegyik űrfelnőtt valahogy anyát és apát tükrözi Rozi szemében, az ő hangjukon szólal meg. (Az összes csillagjegyet – a Skorpió, Rozi csillagjegye kivételével – a szülőket megszemélyesítő Kovács Judit és Ács Norbert játssza, akik élvezettel vetik bele magukat a legkülönfélébb jellemek megformálásába.) Ám nem csupán ebben reflektál a valóságra Rozi álombeli világa: tudásmorzsák kerülnek elő odaátról, anya mondásait hallja vissza többször is, és apa véleményére (az űr üres) cáfol rá maga az álombeli út.

 

bab - roziazegen 21
(fotók: Szkárossy Zsuzsa)


Amely addig tart, míg el nem fogja a kis Rozit a honvágy, és rá nem ébred, nem is olyan sanyarú a sorsa, hiszen a hibák, feledések és feddések megbocsáthatók, még a szülőknek is.

A Rozi az égen jó ritmusú előadás, egyetlen döccenőt talán csak az álomba és űrbe zuhanás kezdőjelenetében találni. Pedig az álombéli helyszínválasztás már csak azért is praktikus, mert egyetlen vetített csillagos égbolt háttérrel könnyen előállítható. A díszlet egyébként is szinte a minimálisra redukált: a kerettörténetben a földi világot néhány paraván (melyek az állandóan rohanó szülők számára ajtókul is szolgálnak) és egy ágy képviseli; az álombeli világot, az űrt pedig a fent említett egyszerű vetített háttér, valamint hat, meteoritként, csillagporszemként, illetőleg napsugárként is funkcionáló bábszínész (vagy ahogy egy gyerek fogalmazott: manó) jeleníti meg. Ez utóbbiak egyébként nemcsak a díszlet „részei”, kiegészítői, de olykor a nagyobb bábok részeinek vagy kellékeinek mozgatói is. Remek csapatmunkáról tanúskodik összjátékuk. (Az előadás látványvilágát, amit a gyerekek olykor üdvrivalgással jutalmaztak, szintén Boráros Szilárd tervezte.)

Mindemellett a Rozi az égen nem teljesen bábelőadás, hiszen a két világ azzal is szétválasztatik, hogy a földi világ szereplőit maguk a színészek játsszák, míg az űrbélieket bábok. (Rozi így kettőződik meg.) Rozi amúgy nagyon is realisztikusan hétköznapi világát csupán a stilizált díszlet és fonalparókák emelik el a realitástól.

Az előadás legemlékezetesebb képe a zsarnokian öntelt Oroszlán magánszáma boával, revüdíszlettel és a Kiscica vokáljával, a média világának vetélkedőit megidéző „békítő” párbaj, valamint az a bizonyos fekete lyuk, ami egy adott pillanatban minket is elnyel.

Nem lehet említés nélkül hagyni az egykerekűjével a színen vidám egykedvűséggel többször átrobogó, szeretni valóan haszontalan kis űrürgét (Hárai Ágnes) sem, továbbá Rozi állandó hű kísérőjét, a Cicát. Kovács Marianna remekül és a közel két óra alatt lankadatlanul lehel életet és egyéniséget e macskabábba, s jeleníti meg magát a macskaságot egy-egy farkcsóválással, bundanyalogatással, szökelléssel, méltatlankodó nyávogással. Egy pillanatra sem esik ki a macskaszerepből, így bár nincs szövege, mégis igen markáns szereplőjévé válik az előadásnak.

Mindent összevetve, hogy stílszerű legyek: igencsak szerencsés csillagzat alatt született a Bábszínház új bemutatója. Az embernek valahogy kedve támad felnőtt fejjel is ismét bábszínházba járni.

 

MARIK NOÉMI

 

 

NKA csak logo egyszines

1