A zalaegerszegi színház indulása egybeesett gimnazista éveimmel, így magam is emlékszem az első, úgynevezett beavató színházi előadásra, az Antigonéra, az akkor még nevesincs színház előévadából, 1983-ból. A középiskolás korosztályt megcélzó sorozat kisebb-nagyobb kihagyásokkal, és különböző formákkal kísérletezve azóta is létezik. Ebben az évadban két iskolaszínházi előadás született. Az egyikben a Hamlet különböző fordításaival, a másikban Phaedra történetének három feldolgozásával ismerkedhettek a mostani gimnazisták.

 

4_zala_ndasdy


A Hamlet három fordításban című előadásra, vagy pontosabb, ha azt mondom, színházi tanórára a színház nagyszínpadán került sor, az esti repertoárdarab, az Oliver londoni utcákat idéző díszletei között. Tucsni András, a színház irodalmi vezetője először röviden ismertette a Hamlet magyarországi fordítástörténetét, majd ugyanazokat a jeleneteket nézhettük meg Kazinczy Ferenc (1790), Arany János (1865) és Nádasdy Ádám (1999) fordításában. Volt, amelyiknél a színészek megelégedtek a néhány gesztussal kísért felolvasással, és volt, ahol valóban játszottak – nyilván nem függetlenül attól, hogy a színház a tavalyi évadban Bagó Bertalan rendezésében bemutatta a darabot, mégpedig Arany János fordításában. Így e jeleneteknél a tavalyi előadásban is játszó színészek (Nagy Péter, Holecskó Orsolya, Kiss Ernő, Mihály Péter és Mészáros András) saját korábbi alakításukat idézték fel. A legemlékezetesebb pillanatokat mégsem a színjáték adta, hanem a vendégként jelen lévő Nádasdy Ádám szövegértelmező, a fordító dilemmáit a hallgatósággal megosztó kommentárjai. Hozzá kell tenni, hogy a nézőközönség jelentős része a város angol tanítási nyelvű gimnáziumának diákjaiból került ki, de a többiek is emelt óraszámban tanulják a nyelvet, így mindenképpen indokolt volt az is, hogy szinkronizálatlan részleteket játszottak be a Richard Burton-féle 1964-es Broadway-előadásból, és az elemzett részleteket eredeti nyelven is kivetítették. Nádasdy rutinos és jó előadóként olyan részleteket is kiemelt, amelyek biztos, hogy megragadták a gyerekek figyelmét. Például, hogy a hallgatói ingerküszöb megváltozása miatt a Kazinczy fordította ringyóból Aranynál lotyó, nála pedig fürdőskurva lett, annak érdekében hogy nagyjából ugyanazt a hatást érjék el. Vagy, hogy a korabeli angoloknak a manó legalább olyan félelmetes volt, mint nekünk a zombi. Zárlatként ismét az 1964-es előadásból játszották le az utolsó jelenetet, példaként arra, hogy már negyven évvel ezelőtt is volt olyan külsőségeiben modern, minimalista színpadképet alkalmazó Hamlet-feldolgozás, amilyent tavaly a diákok Zalaegerszegen láthattak, s amely meglehetősen éles indulatokat és markánsan szembenálló véleményeket váltott ki a nézők körében, ahogy ezt a megyei lapban megjelent olvasói levelekből is érzékelni lehetett.

 

4_zala-kazinczy_ferenc_vu 4_zala-arany2

4_zala_tasnadi 4_zala-phaedra


A Phaedra-drámakörrel foglalkozó iskolaszínházi előadásra a Zrínyi Miklós Gimnázium tornatermében került sor, amivel csak egy baj van: nagyon rossz az akusztikája, ami nem is annyira a jeleneteknél, inkább az átkötő szövegeknél és kommentároknál volt zavaró időnként. Tucsni András a Hamlet feldolgozásához hasonló dramaturgiát talált ki erre az alkalomra is, vagyis kommentáló-magyarázó szövegek és drámajelenetek váltogatták egymást. A korábban tapasztalt jó arány azonban ezúttal felborult: túlsúlyba kerültek Tucsni András nehezen hallható kommentárjai. Ez részben abból következhetett, hogy megpróbálta pontosan felvázolni a görög mondakörnek azt a részét, amihez Phaedra története kötődik, de ezt túlságosan aprólékosan tette, a kevesebb ebben az esetben több lett volna. Három drámából hangzottak el részletek Ligeti Kovács Judit, Mihály Péter és Kricsár Kamill előadásában: Euripidész Hippolütoszából, Racine Phaedrájából és Tasnádi István Fédra Fitnesséből. Mindhárom darabból Phaedra szerelmi vallomását adták elő, de sor került még egy részletre a Hippolütoszból és a Fédra Fitness zárójelenetére is. Ligeti Kovács Judit és Mihály Péter valódi színházi teljesítményt nyújtottak, Kricsár Kamill (már amikor nem feküdt szerepe szerint kómában egy tornatermi ugrószekrényen) inkább csak felolvasott. (Zárójelben: a Phaedra azok közé a női szerepek közé tartozik, ahol nem elhanyagolható az életkor, pontosabban a közte és Hippolütosz között lévő korkülönbség, ami a körülbelül egykorú két fiatal színész esetében nem állt fenn, és ez még akkor is kihat a darab értelmezésére, ha elhangzott, hogy a mitológiai utalásokat figyelembe véve Phaedra talán a harmincas évei elején-közepén járhatott.) Tucsni András az egyes jelenetek között kommentált, kiemelte a különbségeket, ez alkalommal azonban kevésbé összeszedetten, mint a Hamletnél, s az egész előadás is kevésbé volt frappáns és koncentrált. (Feltételezem, hogy nem függetlenül a két bemutató között lezajlott igazgatóváltástól, és az a körül forrongó indulatoktól.) De ezúttal is volt egy vendég, aki igazán emlékezetessé tette ezt a másfél órát, mégpedig Tasnádi István. Mindig a legjobb pillanatban érkező közbeszólásaival a görög mitológiát a gimnazisták élményvilágához kötötte. Hivatkozott többek között az Avatarra, vagy beszélt a „másoktól való lopkodásról, mint minden tisztességes író bevett alkotómódszeréről”. Ahogy példaként említette: „Ha ismeritek a görög mitológiát, akkor ismeritek a Harry Pottert Harry Potter nélkül.” De nagyon fontos volt az is, amit a színpadi obszcenitás szerepéről elmondott, és arról, mekkora dilemma számára, hogy hogyan vegyítse egy darabban a különböző nyelvi szintű megnyilvánulásokat. A gyerekek persze nevetéssel fogadták a Fédra Fitness iskolában általában csak a szünetekben hallható obszcén szófordulatait. (Erősen hagyományőrző alma materem tornatermének plafonja nem szakadt le, de még csak meg sem repedt.) Biztos vagyok benne, hogy nem csupán ezek a mondatok, hanem a hozzájuk fűzött magyarázat is megragadt a diákok emlékezetében. És néhány ilyen emlékezetes pillanat már elegendő indok az ilyen típusú iskolaszínházi előadások mellett. De az sem árt, ha szerencsésen sikerül eltalálni a színház és az iskola arányát, és az előbbi valódi színházi minőséget képvisel. A két látott előadás közül az első kiérleltebbnek tűnt, a másodikon még lenne mit csiszolgatni, de mindenképpen folytatásra érdemes kísérletet láthattunk.

 

TURBULY LILLA

 

 

NKA csak logo egyszines

1