Ha azt mondod, Hitler, azt mondom, holokauszt. Ha azt mondod, Mein Kampf, azt mondom, egy őrült náci ideológiája. Ha folytatnánk ezt az asszociációs láncot, sokkal mélyebbre áshatnánk. Egy korban, egy halálosztó eszmében, egy diktátor népbutításában, halálvagonokban és gázkamrákban, az emberiség legkegyetlenebb tragédiájában. Meg is tették megannyian. Ezért is él többségünkben egy nagyon erős kép, amelyet a kordokumentumok mellett Mihail Solohov, Kertész Imre, Grigorij Csuhraj, Ken Annakin vagy Roman Polanski cizellált tovább.
De ha azt mondod, Tábori György, azt mondom, amit Nádas Péter: „Olyan a lelke, mint Miskin hercegé… Mert ha van ember, akiről elmondható, hogy hatalmas élettapasztalattal és még hatalmasabb emberismerettel rendelkezik, akkor ez ő.”
Épp ezért az ő Mein Kampfja nem a végről, hanem a kezdetekről szól. A „honnan indultunk”-ot vázolja fel, a „hová jutottunk”-ot már a történelmi tapasztalás teszi hozzá. Az ő Mein Kampfjának központi figurája nem is Hitler, hanem Schlomo Herzl, a Káma-szútrát és a Bibliát együtt terjesztő zsidó könyvkereskedő, aki egy bécsi tömegszálláson nagy műve megírására készül. Életem a munkacíme, ami egy ötletparádé nyomán kapja a Mein Kampf (Harcom) elnevezést. Schlomo Herzl különös ismertetőjele még, hogy a magát Úristennek képzelő Lobkowitz nevű kóserszakáccsal évek óta játssza a Biblia és a zsidóviccek elegyéből táplálkozó filozofikus játékát, és egy kiskorú bécsi lánnyal üzekedik. Ide csöppen be a Szépművészeti Akadémiára alkonyi félhomályban festett képeivel felvételiző Adolf Hitler, a maga szertelen-neveletlen, ideg- és emésztési görcsökkel küzdő ellentmondásos ifjú személyiségével. Az összezártságon alapuló laza kapcsolatukban Schlomo az irányító, a tanító, a védelmező. Az író kíméletlen kritikája ez a tömegsírját megásó ember beláthatatlan katasztrófához vezető butaságáról, naivitásáról és felelősségéről. Hiszen Schlomo Herzl még a szálláson személyesen megjelenő Haláltól is megóvja Hitlert, pedig a Halál pontosan látja a jövőt. Azt, hogy Hitler „hullának középszerű, de kaszáslegénynek természetadta tehetség”. Második látogatásakor el is viszi e szerepkörre, miközben Herzlnek előrevetíti a sorsát: az elhamvadó testeket, amelyeket a szobatársa fog lángba borítani.
Tábori őrült szellemi szabadsággal játszik ezzel az őrült világgal. Nincsenek számára tabuk, élcelődésének a Biblia éppúgy tárgya, mint Shakespeare A velencei kalmárja vagy Mozart és a bécsi kispolgári lét. No meg az az egyetlen mondat, amit hosszas erőfeszítés után Herzl könyve tartalmaz: „És még ma is élnek, ha meg nem haltak.” Ez a mesemotívum gúnyos összefoglalója a magáról semmit elárulni nem képes kispolgáriságnak, de egyben keserű összegzése az élet-halál filozófiájának is. S ezzel a fanyar humorral, laza, látszólag a szóviccek szintjén mozgó történetszövéssel Tábori a Mein Kampf Hölderlintől kölcsönzött mottójának magyarázatát is megadja: „Mindig játszotok és tréfálkoztok? Muszáj így tennetek! Ó barátaim! Lelkembe markol ez, mert csak a kétségbeesettek cselekszenek így.”
A farce-ot színre állító Rába Roland tovább lazítja Tábori cselekményszövését, már azzal is, hogy színészei vezetik be a térbe a nézőket, és a később érkezőket a színpad szélén lévő babzsákokra ültetik. Ezzel a benne vagyunk a térben, a történetben érzetet erősíti anélkül, hogy erőszakosan bevonna a játék menetébe. Mint ahogy a tér része a zongora mögött ülő (és a dalbetéteket kísérő) Komlósi Zsuzsa s azok a groteszk, kis-nagy embereket ábrázoló rajzok és naiv festmények is – Daróczi Sándor asszociatív színpadképe –, melyek a játékba beemelve fontos szereplővé lépnek elő. Egyszer mint egy vásári komédiában, úgy lebegnek be a felhők és a zöldben úszó osztrák táj, máskor egy rögtönzés keretét adják. Ahogy a darab szereplői is – a Halál asszonyt játszó Törőcsik Marin kívül – hasonló módon vannak jelen, hol csak kommentáló-szemlélődő feladattal, hol a történet részét képezve, alakító jelleggel. Ez a folyamatos és intenzív jelenlét alkalmas arra, hogy hangsúlyos figurákat (halálmaszkot viselő kaszások) megtöbbszörözzön, vagy kulcsjeleneteket kiemeljen azzal, hogy mindenki Hitler-bajuszt visel.
S ha a Hitler(ek)nél a bajusz, a másik oldalon az orr a differencia specifica. Schlomo Herzl szemüveghez erősített karvalyorra egy olyan eszköz, amely bármikor feltehető, és a megkülönböztetés mellett az incselkedés, az ingerlés eszköze lehet. De Schlomo kedvenc tyúkja is nagy sárga orrot visel. Jellemzően Hitler először Mici tyúkra támad a Bibliával, az ő nyakát akarja kitekerni, hogy Schlomót bántsa ezzel. Mint ahogy Mici elpusztítása, akkurátus feldarabolása, kivéreztetése és megsütése is aláhúzza azt a mondatot, hogy „aki madarak égetésével kezdi, emberek égetésével fogja végezni”.
Rába Roland rögtönzéseken és vaskos humoron alapuló rendezése nem mindig összetartott, széthúzzák az újból és újból felburjánzó rendezői/színészi ötletek. Ám a szövegbe épített dalbetétek visszahúznak, kordában tartanak, ellenpontoznak és telibe találnak. Így van ez már az indító dallal: visz a vonat – írta Szörényi és Bródy –, éneklik az emeletes vaságyra kuporodó szereplők, s a dal ötvenöt évnél messzebbre repít. Mint ahogy a Dal az esthajnalcsillaghoz közben magasba emelkedő, majd aláhulló csillagok is fájdalmas jelképeket idéznek. Az előadás egyik csúcspontja a Halál asszony színházi környezetbe helyezett dala. Átutazó vagyok itt e földön – énekli Seress Rezső örökzöldjét Törőcsik Mari mikrofonba búgva. Ebben a kontextusban egyszerre felemelő és hátborzongató. S ha az egyik csúcspontról szóltunk, ne maradjon ki a másik sem. Schlomo és Lobkowitz Hitler és a Halál asszony vészjósló búcsúzása s kart karba öltött távozása után újra magára marad. Már nem zsidóvicceket mesélnek egymásnak; a kóserszakács a tiroli bocikról dalol, akik megsütött apjuk felett megesküsznek, hogy soha nem lesz belőlük bécsi szelet. Schlomo Herzl és Lobkowitz távolba révedő tekintete jelzi, hogy ez már mennyire nem rajtuk múlik. Sem a bécsi szelet, sem a marhavagon.
Rába rendezésének másik nagy erénye a színészvezetés. Fiatalos lendület mozgatja az előadást. Ez éppúgy érvényes egy pantomimban előadott dalra – Jó reggelt, itt a tej! –, ahol a játszók a testükre írt szöveggel illusztrálják a történetet, mint arra a Heil Hitler mozdulatból indított vurtsli-pörgésre is, amiből egymás után halnak ki a szereplők.
Jók az együttes jelenetek, és helyükön vannak a főalakok is. Sinkó László lazítással igyekszik belehelyezkedni Schlomo szerepébe, hogy aztán mindvégig az előadás motorja legyen. Kiválóan hozza azt a lojalitást, amely a végzete felé sodorja. Sajátja a Tábori-féle humor, szarkasztikus és természetes.
Mátyássy Bence Hitlere egy kis görcs, aki fejhangú, pörgő beszédével egyszerre Adolf és Adolf-paródia. Hangsúlyozott betegségére mind pszichikai, mind fizikai értelemben fény derül. Van benne valami chaplini esendőség is, amihez a rendező egy jelenet erejéig az esernyőt is a kezébe adja. És működik az érzelmi libikóka Mátyássy és Sinkó között. Törőcsik Mari Halál asszonya mosolygó magabiztossággal osztja meg túlvilági tudását, és ugyanilyen koncepciózusan választja ki azt az embert, aki halálosztóként segítségére lehet. Mészáros Piroska a bűnbe eső Gretchen szerepében szűzies és kihívó, de a többi, nem nevesített megjelenésében is kiváló komika. Makranczi Zalán bokszolónak öltöztetett Lobkowitza igazi szellemi párbajtársa Schlomónak, de aztán neki is bele kell olvadnia a háttérbe, mert a szerző elfeledkezik róla. A tiroli bocik tragédiájáról szóló végjátékban azonban ismét egymást erősíthetik Sinkóval. Földi Ádám, László Attila és Gerlits Réka a kotlós kivégzését emelik vérfagyasztó revübetétté, de a Halál asszony segédjeként, Hitler-alteregóként vagy kis-nagy emberként is állják a helyüket.
Rába Roland rendezése – csakúgy, mint Tábori darabja – számít a néző háttértudására. Ha ez megvan, a Mein Kampf nagyot üt. Ha hiányzik a történelmi, bibliai és irodalmi tudás, akkor nem más, mint könnyed komédia.
A szünetben egy középkorú hölgy fennhangon arról beszélt fiatal hozzátartozóinak, hogy tavasszal láncokat kell gyártani, hogy a bűnösöket láncra verve lehessen elvinni. Talán eltévedt a történelemben, ha arra gondolt, hogy a hosszú kések éjszakáját vagy a nürnbergi pert hozza a tavasz. Csak reménykedhetünk benne, hogy az előadás végére megértette, miért, miről és mi ellen írta a Mein Kampfot Tábori György.
CSIZNER ILDIKÓ
