Hihettük volna: a tatabányai színház az épületfelújítás – korszerűsítés, megszépítés – után az ünnepi nyitóelőadás gesztusaival még 2009 szeptemberében s az azt követő hetekben lerótta a város, a publikum iránti köszönet adóját: az intézmény, a társulat megfelelően kinyilvánította, hogy egybeforr közönségével. Novák Eszter ütőképes rendezésének (Bertolt Brecht: Kaukázusi krétakör) prológusa – amolyan helyi tévés életképsorozat – s egy-két utalás elégségesen megfelelt a célnak. A captatio benevolentiae által újraköttetett a szövetség, amely a település és teátruma között korábban is fennállt.

Meglepő tehát, hogy Kiss Gabriella – nyilván rendezői kérésre – olyan díszletet emelt A nevetés iskolája majdnem egészéhez, amely a bekerített színpadi építési területen belül, alighanem egy toronydaru lábazatától nem messze, a színház jól felismerhető balusztersorának töredékével megelőlegezi, mi is épül mindaközben, míg a dzsumbujos körzetet lakó házigazda, az eredeti dráma-címszereplő, Amphitryon megcsalatása, a hasonmásként érkező Jupiter általi felszarvazása végbemegy. Az utolsó képekre ki is egészül a balusztrád, majd monumentális vetítés magasítja a színházépület egészének fotóját a nézők elé és a kétes befejezést nyerő történet fölé. Gyengébbek kedvéért már az elején el is hangzik, hogy T(h)ébányán, azaz Thébában vagyunk. A hazabeszélés e fajtája éppen úgy szervetlen, nyögvenyelős ötlet, amiként a klasszikus csengésű név-címtől való idegenkedés is csak zökkenve magyarázható a Molière más darabcímeihez (Férjek iskolája; Nők iskolája) simuló, biztató ígéretű változtatással. A színmű aktualizálására tett nagy rendezői-átigazítói mozdulatok (dramaturg: Kárpáti Péter) nehézkes időbeli átminősüléseket, értelmezési zavarokat, (Petri György fordítása által is megsínylett) stiláris ellaposodást és csekély hatékonyságú színészi alakításokat eredményeztek. Mindez – a tegnapi, tegnapelőtti közelmúlt néhány slágerével spékelve – még zenés játékot is imitál (zenei munkatárs: Körtvési Kata). Talán önironikus árnyalatot remélt attól Harsányi Sulyom László, hogy az énekelt-éneklendő szövegrészeket ráfolyatta a színpadképre, a betűk táncolásával figurázva ki a bugyuta tartalmakat. A noszogató énekeltetési interakcióban hiába keressük a mélyebb megokoltságot.

 

22-24_s_sps0649
Honti György, Sághy Tamás, Egyed Attila és Rusznák András (fotó: Sipos Zoltán)


A legkínosabb az iránytű nélküli, szétdarabolódott produkció során a nézőkkel történő cimborálás, diskurálás kényszere. Merkúr szerepében Herczeg Tamás már a felvezető negyedórát is áludvariaskodással, álbeszélgetésekkel vészeli át. Egyes epizódokban a kipécézett delikvensek dalra fakasztása elsülhet ugyan poénosan (ha valaki nagyon jól vagy nagyon rosszul énekel, s a színész, aki tartja a mikrofont, valóban frappánsan „vezeti”, kommentálja a „műsorszámot”), a Molière-megjelenítésbe azonban nem illeszkedik. Ugyanez a baj például az egy-, két- és négykerekű járművek színre hajszolásával is. Még a robogó csak-csak, elmegy. Viszont olyan rosszul játszó „igazi” gépkocsit rég láttunk előadásainknak a közelmúltban is bő választékú színpadi autószalonjaiban, mint amelyik itt balról lóg be, néhány deciméter gurulásra képes, és nagyban akadályozza a vele kapcsolatba kerülőket (főképp Fazakas Júliát, akit Az Éj szerepében félig szexis titkárnőnek, félig érzéketlen hivatalnoknak öltöztetett a jelmeztervező Zeke Edit).

Nem találja a helyét a jelen idejű felhangoknak értelmet adni próbáló „isteni” küldöttség és slepp. Téri Sándor (Polidasz), Mihály Csaba (Argatiphontidasz), Mészáros Kartal (Pausziklész), Gulyás Hermann Sándor (X) privát, a szerepet alig érintő megoldásokkal próbálkozik. Egyedül Honti György (Neukratész) mozgásának van a szövegkövetésnél mélyebb asszociatív koreográfiája, amikor egy fontos dialógust jeleléssel tolmácsol. Ez a csoport az átmenetileg Amphitryon külsejű Jupiter, Rusznák András fellépését is elfakítja.

Leginkább a lebbenő, kedves, őszinte Szilágyi Katalin otthonos a színrevitelben, talán azért is, mert neki „egyszerűen” a két férjnek kell odaadnia magát, vagy tépődnie a lassan felismert kelepcében, de nincs „üzenetek” kódolására, dekódolására beprogramozva. Egyed Attila (Szosziász) ezúttal is belead apait-anyait, forr körülötte a levegő, aztán a gőzök elenyésznek. Márton Eszter (Kleantisz) kellően tűzrőlpattant, férjeurát (Szosziászt) leckéztető szubrett a primadonna Szilágyi szolgálatában, Sághy Tamás pedig igényes kísérleteket tesz arra, hogy drámai feladatként vegye vissza a címszerepet, amelyet a rendezés a sok cicomával, belesulykolással elorzott tőle.

Harsányi Sulyom László javára írható, hogy a doppelgänger-effektust mindössze a ruházatra és a jellemek diktálta temperamentumra bízta. Ha az összecserélés fátuma működésbe lép, ha valaki talán össze is akar cserélni valakit valakivel, ha a maszkosság olyan zsenije tartja kezében a szálakat, mint a rajtakaphatatlan és felelősségre nem vonható főistenség, akkor nincs helye tanakodásnak: de hisz sem Rusznák, sem Herczeg termete meg sem közelíti Sághy, illetve Egyed fizikai adottságait. A szín- és mozgásnyelv ténylegesen elegendő a konfliktus, a meglehetősen kiúttalan és feszélyező helyzet, a földi résztvevők számára eleve vesztes játszma celebrálásához (sőt: celeb-rálásához). Ugyanakkor a töredezett rendezés nem fejti meg Molière meglehetősen talányos szándékait az isteni és a nem isteni régióval kapcsolatban, s a legkevésbé sem – még fonákjáról sem – avatja a nevetés iskolájává Alkméné elcsábításának, a győztes hadvezér Amphitryon tehetetlen keserűségének, a mentséget a jövő alakulásában kereső Jupiter szédelgésének históriáját.

Az előadást indokoló és indukáló éca a Molière-nél nem szereplő X alakjához kötődik. Továbbá Magyarország két korábbi miniszterelnökéhez, akik közül a bemutató idején egyik sem ült a bársonyszékben (az Amphitryont és Jupitert, a két békíthetetlen, s mégis békülni kényszerű riválist olyan alkatú színészekre bízta Harsányi Sulyom, akik némileg hasonlítanak a két politikus médiumra). A X felléptetésével keletkező kritikai erőtér korántsem érdektelen. Jupiter felölti Amphitryon alakját – illetve csak a külsejét –, Amphitryon nem bújik Jupiter bőrébe, hiszen nem is képes erre, a féloldalas szerepcserével mégsem zárulnak le a behelyettesítések. Nagy kár, hogy e kifejletig egy gyenge előadás kacskaringói vezetnek.

 

TARJÁN TAMÁS

 

 

NKA csak logo egyszines

1