Arnold Weskernek, az egykori „dühös fiatalok” nemzedéke egyik legjelentősebb, még életben lévő tagjának egyfelvonásosát mutatta be a Pinceszínház Meczner János rendezésében. Az Annie, Anna, Annabella című monodráma szövege első hallásra egyenetlennek, sőt néhol közhelyesnek, banálisnak tűnik. Könnyek, elfojtott kisebbségi komplexus és neurózis – természetesen ennél bonyolultabb a Györgyi Anna főszereplésével színpadra állított darab, de az előbbiek a kulcsmomentumok. Egy szigorú dramaturg húzásai néhol jót tettek volna az előadásnak.

Több szempontból sem voltak könnyű helyzetben az előadás készítői. Arnold Wesker a női lélekről ír, egy olyan világban, ahol Bridget Jones a sztár, ahol az interneten keresünk és választunk magunknak társat. Soha nem látott súllyal szerepelnek a hölgyek a közéletben, vezetői pozíciókban. Már egyáltalán nem biztos, hogy a férfi a maszkulin, a családfenntartó és -védelmező, mint ahogy az sem, hogy a nő feminin, a házi tűzhely őrzőe.

 

31-32pince annie 1
Györgyi Anna


Ráadásul a monodráma nehéz műfaj, többszörösen is az. A televízió, az internet, a play station korában a színésznek, aki egymaga áll a világot jelentő deszkákon, jobban meg kell küzdenie a néző figyelméért, mint valaha. Mesélni, atmoszférát teremteni és egyben cselekményt bonyolítani csak kevesen tudnak társak nélkül. Nem beszélve arról, hogy csak a közelmúltra visszatekintve, Csákányi Eszter, Bertók Lajos vagy éppen Mácsai Pál remeklései után nehéz megfelelni a szakma és a közönség elvárásainak.

A Pinceszínház előadása három részből áll. Először egy zsidó család alkalmazásában álló takarítónőt jelenít meg Györgyi Anna. Itt alkalmazza a legtöbb külsődleges elemet (cigaretta, tea, falatozás). A színésznő mentségére legyen mondva, az erősen vázlatos szöveg nem siet a segítségére. Láthatóan erről van a legkevesebb mondanivalója az előadónak és a rendezőnek egyaránt.

A második részben egy francia szakos, randevúra készülő egyetemista lány nézegeti magát a tükörben. Dögös, fekete csipke alsóneműben, harisnyakötőben, leengedett hajjal készül a hőn áhított találkozásra. A színésznő számára minden bizonnyal nem több ez rutinfeladatnál.

Az utolsó, az írónőről szóló rész a legjobban megírt, ez tűnik a leghálásabb szerepnek – mintha az egész darab ezért a monológért született volna meg. Itt domborodhat ki leginkább Györgyi Anna színészi magabiztossága, előadói eszköztárának imponáló sokfélesége. A dívától az interjúra különböző arcokat próbálgató, frissen befutott írónőn át a mélyen depressziós nőig mindent megmutat. Pontos és világos váltásait nagyban segítik Csengey Emőke ruhái.

 

31-32pince annie 2
Györgyi Anna (fotók: Szkárossy Zsuzsa)


A Götz Béla által tervezett tér fókuszában három különböző magasságú, kazettás paraván áll. A kazettákon női mellképek, szőkék, vörösek, barnák, feketék egyaránt. Néha átvilágítják a képeket, a szemünk előtt táncoló porcicákon keresztül látjuk őket, szinte röntgenszerűen. Az előadás ennyire mélyre nem ás le, de azért felvillant néhány fontos dolgot.

Mi a közös a három nőben? Az átlagon felüli megfelelni akarás és az, hogy jóval kevesebbnek érzik magukat, mint amennyit valójában érnek. Szerepeket, álarcokat próbálgatnak, és kimondva vagy kimondatlanul, rettegnek attól, hogy esetleg bármelyik is rögzül, hiszen, ha a környezet mást vár el, nincs mese, azonnal váltani kell tudni. A közös sorsot a karakteralakítás szempontjából bizonyos gesztusok ismétlődése jelzi – ilyen például a körömrágás.

Egy remek színésznővel tölthetünk másfél órát a Pinceszínházban, de könnyebb dolga lenne, ha jól megírt szituációk segítenék a játékát.

 

SZEKERES SZABOLCS

 

NKA csak logo egyszines

1