Ámulva nézi az ember Kerekes Évát. Vannak színészek, színésznők, akik biztonsággal magas színvonalon teljesítenek, következetesen hozzák formájukat, esetenként kiugróan jók egy-egy előadásban. Kerekessel nem egyszerűen ez a helyzet. Valami olyasmiről lehet szó esetében, ami a különbség a sűrű hóesés és a lavina között. Az egyik gyönyörködtet, a másik elsodor.

Nagy színésznő. Nincs műfaja, szerzője, korszaka, neki való szerepe. Rafináltabb annál. Nem mutatja korlátait. Kortalan, nemtelen. Észrevétlenül megbújik a polcon, amíg le nem emeli valaki. Akkor aztán lassan kibomlik, belakja a belakandót, tragika lesz vagy komika, nő, gyerek vagy férfi, múlt századi vagy kortárs, molnáros, ionescós, buñueles. Egyszerre csak lesz. Ott fog állni talpig Arkagyinában, Egérkében, Arturo Uiban.

 

kerekes_orkeny-arturoui 10
Arturo Ui

 

Azt szándékosan nem írtam, hogy nincs rendezője, mert az azért van. Az élmény közelsége miatt említsük mindjárt Zsótér Sándort. Ha most valaki arra gondolna, hogy na jó, de Zsótérnál mindenki remek, vitatkoznék vele. Hogy formába hozza színészeit, munkaképes alapállapotba, az magára a produkció minőségére nézve korántsem garancia. Zsótér színházában a szerep, a színpadi lény a megírt alak és a színész bensőjének transzparenciájából születik. Ez kulcsfontosságú. Zsótérhoz lelki muníció kell, feltétlen nyitottság. Nem hátrány az erős személyiség, és az alapos önismeret. Így történhet, hogy miután mindent átgondolt, megkomponált, kivesézett, letisztított, miután minden fölösleget lehántott, marad valami a színen. A színpadi lény. Mindvégig érte teper. Ő adja az előadás esszenciáját. Olyan, akár egy csepp parfüm, ami betölti az egész színházat. Ha ez nem tud megtörténni, kihűl a tér, bábok maradnak a színpadon a hús-vér színészek. Megszülettek a színpadi lények például Az Iglic (Vígszínház / Házi Színpad – Börcsök Enikő), A kaukázusi krétakör (Vígszínház – Básti Juli, Börcsök Enikő, Venczel Vera), Az öreg hölgy látogatása (József Attila Színház – Ladányi Andrea), a Lorenzaccio (Maladype – Orosz Ákos, Lendváczky Zoltán) esetében, és nemrég, az Arturo Ui feltartóztatható felemelkedésében (Örkény István Színház) is született egy. Kerekes Éva először dolgozott Zsótérral, és rögtön tudta a tömörséget: összes eddigi gondolatát, ismeretét, kérdését, szándékát belesűrítette Uiba, egész életfilozófiáját Brechtbe csomagolta, és briliánsan oldotta meg a szerepet. Nem csak színházi, életfeladat volt ez számára, összegzés, továbblépés.

Fontos rendező Kerekes pályáján Ascher Tamás is. Együttműködésük mindig figyelmet érdemel. Elsőként A kopasz énekesnőben lubickolt Mrs. Smith szerepében. Pajzánul fokozta a játékosságot. Hangban, mimikában, mozgásban. Az egész teste azt az idegen hangot szólaltatta meg, amelyen beszélt – isteni humorral. Érzéke tagadhatatlan az abszurdhoz.

Ascher mellett pedig a Katonában is otthonosan mozgott. Meghívást kapott az Így él a világ női karának legjobb szerepére. Pazar alakítást nyújtott az abroncsos ruhák és rizsporos parókák fojtásában, a baj- és bájkeverő, hozomány- és férfivadász Miss Labenspoon bőrében. Kettősük Ónodi Eszterrel az előadás zamatát adta. Ők éreztek rá igazán Congreve ízére.

Roland Schimmelpfennig Nő a múltból című darabjában a lényegtelennek tűnő hazugságok, aprónak látszó vétkek mögött rejtőző téteket kutatják. Az olykor emberéletnyi téteket. A kimondott szó súlyát méregetik patikamérlegen. A történet egyszerű: középkorú éveiben járó házaspár – Claudia és Frank – nagyfiukkal éppen egy költözés kellős közepén, talán a világ másik végére készülnek, amikor váratlanul betoppan Romy Vogtländer. Romy csinos, kedves, szintén középkorú nő. Bejelenti: Frank és ő huszonnégy esztendeje örök szerelmet fogadtak egymásnak, és annak dacára, hogy az elmúlt több mint két évtizedben nem találkoztak, az ígéret ma is él, ők valójában mindig is együtt voltak. Vannak. Kerekes Romyja őszinte volt. A hazugság nem létezett számára. Nincsenek mellékvágányok, csak a totális egyenesség. Félelmetes érzékkel tapintotta azt a kristálytisztaságot, ahogy Romy létezik és gondolkodik. Vérfagyasztóan meggyőző volt. Törékenyen, gyengéden, szelíden súlyos.

Ascher a lélektan nagy mestere, pedáns, színészcentrikus, érzékeny rendező. Kerekes neki való színésznő. Olvad a kezében.

És bár epizódnyi szerepe van a Jógyerekek képeskönyvében, tekintettel az előadás elragadó humorára, és a társulat példaértékű összjátékára, gondoltam, ezt sem mulasztom el megemlíteni.

 

rkny szi- na multbol 2

Nő a múltból

 

Kerekes Mácsai Pálnál is folyton remekel. Mme Pinchard-t játszik például Feydeau A hülyéjében. Eugène Scribe vezette be azt a fajta dramaturgiát, amit a későbbiekben a „jól megcsinált darab” (pièce bien faite) fogalmával aposztrofáltak, és amelynek lényege a színpadi hatások, elsősorban poénok, a helyzetkomikum pontos kiszámítása, a szerkesztési és technikai tudatosság a felvonásvégek feltűnően hatásvadász előkészítésében. A recept Feydeau bibliájában is az első oldalakon foglalt helyet. Épp ezért Feydeau-hoz mindenekelőtt humorérzék szükségeltetik. Csalhatatlan stílusérzék. Higgadtság, mértéktartás. Szerepeinek általában roppant örülnek a színészek, de a nagy ziccer hevében hajlamosak degradálni a feladatot. Ez az oka, hogy a Feydeau-előadásokban a lehetőségekhez képest kevés igazán jó alakítás születik. Kerekesé stílusbravúr. De igazságtalanság volna említés nélkül hagyni Kerekes Viktóriát, Debreczeny Csabát, Polgár Csabát, Csuja Imrét, Pogány Juditot.

A Sirály Arkagyinája természetesen műremek volt. Színésznőben Kerekes Éva végképp ott van az élmezőnyben. Igazgatójával együtt játszotta – és játssza talán még ma is – Molnár A testőrét. Arra a finomságra emlékszem leginkább, hogy nem a közönség válogatott álrafinériákkal való elbizonytalanításán görcsölt fölöslegesen, vajon tudja-e a nő vagy sem, hogy saját színész férje bohóckodik a testőrjelmezben. Természetesen tudja. A kérdés az, elárulhatja-e neki, hogy tudja. Kerekes ide helyezte a hangsúlyt, az igazi csapdára. A mérleg egyik serpenyőjében ott a férj féltékenysége, a másikban a színész hiúsága. Azt pedig csak a jóisten tudja, melyikben kockázatosabb megbántani…

A Macskajáték Egérkéje hatalmas lélek. Testtartásával Kerekes máris elnézést kér létezéséért. Figurát játszik, nem kicsit elrajzoltat, de nagyon is emberit. Monológja (a Gizának írt levél) nyílt színi tapsot kap a premieren.

Mácsai komoly érdeme Kerekes Éva szerződtetése az alapító tagok között. Elévülhetetlen érdeme azonban, hogy Kerekes az Örkényben megkapja a kvalitásainak járó feladatokat. Ahogy egyébként ígérte ezt Mácsai (és a rendező, Babarczy László) a színház programadó Goldonijában, A komédiaszínházban. Kerekes volt benne a primadonna. És bár primadonnáink már kihaltak, meg Kerekes túl jó színésznő is ahhoz, hogy primadonna lehessen, a szándékról azért tájékoztatást adott az előadás – érdemes futó pillantást vetni a szereposztásra.

Filmjei közül hirtelen két fiatal rendező munkája jut eszembe. Török Ferenc Szezonja és Gigor Attila A nyomozója. Az elsőben unatkozó politikusfeleség, aki nem veti meg az izmos szobaszervizt. A képviselő úr (Hegedűs D. Géza remek alakítása) váratlan fővárosba távozása után feledhetetlen jelenetben hűtlenkedik egy jóképű balatonaligai pincérrel (Nagy Ervin). A nyomozóban nagy játékos, kezében futnak össze a szálak. Kerekesen kívül további közös nevezője e filmeknek, hogy az elmúlt évtized magyar ún. „közönségfilmjeinek” legjobbjai.

Kerekes Éva Kaposvár szülötte. 1988-ban került ki a Színház- és Filmművészeti Főiskoláról. Hét évet töltött a Radnóti Színházban, majd a szabadúszást választotta. Elmondása szerint soha nem maradt meg méltatlan helyzetekben. Az Örkény Színház előtti éveiből nincs számottevő emlékem róla – Nyilas Misit nem láttam (azt azért sajnálom) –, csak annyi, hogy mindig legkedvesebb színésznőim közé tartozott. Már akkoriban, amikor még nem is közelítette mai formáját. Valahogy vonzó személyiség volt. Az elmúlt években megtáltosodott. Talán a jókor jó időre „kivett” családtervezési szabadság az oka, talán, hogy jókor került jó társulatba. Vagy mind együtt, egyebek mellett. Alakjai mindenesetre bölcsebbek, érettebbek, gyengédebbek lettek, másrészt tapasztaltabbak, epésebbek, maliciózusabbak. Kanyargós út vezethetett Arturo Uihoz, ámulva nézem, de nem irigylem a hajtűkanyarokért.

 

KŐVÁRI ORSOLYA

 

NKA csak logo egyszines

1