Ki gondolta volna, hogy az 50-es, 60-as, 70-es években az NDK-ban forgalmazott magyar filmeknek milyen nagy kultusza volt ott! Tanúsítja ezt a sok-sok plakát, szórólap, színházi újságcímlap, amelyeken a mi akkori hírességeink mosolyognak ránk (Bár mostanában is legalább megközelítőleg ezzel a színvonallal találkozhatnánk!). A tárlat, amelyet a IX. Kerületi Helytörténeti Gyűjtemény kiállítóhelységében szerveztek, Kőniger Miklós gyűjteményének egy része.
Kőniger Miklóst írásaiból a Criticai Lapok olvasói is ismerhetik, mert írt már többek között Putti Lyáról, Alpár Gittáról, Zolnay Zsuzsáról, Rökk Marikáról, és legutóbb, a 2009-es decemberi számban Bársony Rózsiról. Ő maga forgatókönyvíró-rendező, 1979 óta él Németországban. Fiatal korában Regős Pállal pantomimot tanult, majd tagja lett a Commedia XX. Együttesnek. Filmjei az Illúzió piros esernyővel és a Haláltánc. De forgatott filmet Kölnben a zeneszerző Ábrahám Pálról. 2007-ben, a 10. Filmemlékezet Fesztivál programjában levetítették a német Peter Lichtefeld rendezte Playa del Futuro című filmet, amelynek Kőniger Miklós az egyik jelentős szereplője volt.
De Kőniger elsősorban gyűjtő. Külföldön is jelentős sikert elért magyar művészek dokumentációját, képeit és plakátjaikat gyűjti. Ezen a kiállításon műsorfüzetekben, plakátokon és szórólapokon láthatók az ötvenes-hatvanas-hetvenes évek magyar jelességei. Meglepő az a gazdagság és műfaji sokféleség, amellyel abban az időben az NDK-ban ezeket a filmeket propagálták. A plakátok, műsorfüzetek és újságok mellett nagyon sok a szórólap és a művészeket népszerűsítő képeslap is. Az első terem Karády Katalin egyik, 1948–49-ben forgatott filmjével nyit. Még Karády Katalin is szerepel a képeken, aki Magyarországon akkor már tiltólistán volt. Így itthon mi a filmet – Forró mezők, Móricz Zsigmond művéből Várkonyi Zoltán írta a forgatókönyvet, Apáthi Imre volt a rendező és Farkas Ferenc a zeneszerző – nem láthattuk, de az NDK-ban 1958-ban bemutatták. Emellett a plakát mellett sorakozik ebből az időből a Szabóné, a Kiskrajcár plakátja, aztán Tolnay Klári mosolyog ránk – Déryné –, Latabár Kálmán Állami áruházas képe. Az 50-es évek vizuális stílusában elkészített plakátokon sugárzik az akkori korszellemnek megfelelő pozitív gondolkodás. A Rákóczi hadnagya (Bitskey Tibor főszereplésével készült film) plakátja mellett egy tabló sok-sok képeslappal – abban az időben így is népszerűsítették a művészeket –, a gyönyörű Vass Évával. A Gázolás című film plakátján Ferrari Violettát láthatjuk, aki 1956 után az NSZK-ban is megtalálta művészi helyét és jelentős sikereket aratott. (Ma Budakeszin él.) A 2 x 2 néha öt, a Bakaruhában című filmek kisplakátjai zöldben, a nagyplakátok narancssárgában.
A Filmspiegel címlapjairól Bánsági Ildikó, Cserhalmi György, Sáfár Anikó, Frajt Edit, Tarján Györgyi, Buss Kati, Bálint András, Moór Marianna, Krencsey Marianne, Pécsi Ildikó, Latinovits Zoltán tekint ránk.
A kiállítás lényege nemcsak az, hogy a régi NDK-s plakátokat, reklámokat megmutatta, hanem hogy érzékeltette azt is, a magyar művészek igenis népszerűek voltak a béketábor társországában. ATenkes kapitánya hatalmas plakátjáról Zenthe Ferenc mosolygós arca néz ránk. Ő igen népszerű volt az NDK-ban, minden kalandfilmjét bemutatták. Rendezőkről is látunk tablót: Várkonyi Zoltán, Fábri Zoltán, Szabó István, Kovács András, Gaál István, Huszárik Zoltán, Bódy Gábor, Gothár Péter, András Ferenc, Sára Sándor, Jancsó Miklós, akiket munka közben örökítettek meg. Ez az izgalmas kiállítás egy sorozat része, amelyet Kőniger Miklós gyűjteményéből láthattunk. Már volt bemutatója az Eckermann Kávéházban, az Operaház vörös szalonjában is.
Hogy lesz valakiből magyar művészek külhoni dokumentációját gyűjtő? Ezt Kőniger Miklós így mesélte: egy esős délután kisétált a berlini bolhapiacra, s látott egy dobozt tele képeslapokkal és cigarettareklámokkal. A csak egy ócska nejlonnal védett képek között a legfelül lévőn Alpár Gitta arcát ismerte föl. Ez katartikus pillanat volt számára. Ott, az esőben kezdett el először különböző dobozokban kutatni. Egy új világ nyílt ki számára.
Kőniger Miklós fő gyűjtőköre a húszas-harmincas évek Berlinjének magyar vonatkozású művészeti dokumentumai. 1933-ig – vagyis a némafilmek és a hangosfilm kezdetének korából – gyűjti a magyar színészek és a filmgyártás papíron megőrzött emlékeit. Kivételes és érdekes sorsokat ismerhetett meg ezáltal. Különleges kapcsolata alakult ki a New Yorkban élő, idén 98 éves Eggerth Mártával, akinek kilencvenedik születésnapján több kiállítást rendezett Berlinben, Bécsben és Budapesten is.
Kőniger Miklós gyűjteményének különös varázsa abban áll, hogy őt a művész sorsa érdekli, ezt akarja a még fellelhető dokumentumok alapján összeállítani, s fáradhatatlan ebben. Felkutatott gyűjtőket és gyűjteményeket, könyvek százait olvasta el, újságok ezreiben lapozgatott, s utazásai során nemcsak antikváriumokat, de az ócskapiacokat is felkeresi. Minden évben ellátogat egy barátjával Párizsba az ottani filmbörzére, valamint Rómába is. A húszas-harmincas években az UFA-nál gyártott filmek bejárták az egész világot, így sok-sok helyszínen talál a világhírnév nyomaira.
Fő gyűjtőkörében a teljességre törekszik. Ez az NDK-s gyűjteményrész, amelyből ez a kiállítás is nyílt, nem teljes. Úgy állt össze, hogy ha ráakad egy-egy képre, plakátra ebből a korszakból, nem hagyja idegen kézben.
Parti Nagy Lajos a kiállítás megnyitóján úgy fogalmazott: Kőniger Miklós hazafi, „mert ez a hazafiság a maga módján épp olyan érvényes, mint Zenthe Ferencé Tenkesberg Kapitänjében, vagy Bitskey Tiboré Rákóczi Leutnantjában. Mert mi más, mint igazi hazafiság, ha valaki mindent gyűjt, ami Németországban magyar színészekre, színházra, filmre vonatkozik. Ha abból a bizonyos flohmarkti kazalból egy árva magyar szó, fülcimpa, nyakhajlat és dekoltázs, frakk és bő gatya ama törékeny papíron kilóg, azt Kőniger kihúzza, kisimítja és hazaviszi. Ennyiben gondol szülőhazájára, noha nem hiszem, hogy erről különösebben beszélni tudna, vagy beszélnie kéne, én is csak megemlítem, hogy a haza nemcsak csillagösvényes istenkalapja, hanem kisnyomtatvány, plakát, képeslap és ilyesmi...”.
A Nostalgia-Ostalgia, Kőniger gyűjteményének többi darabjával óriási értéket képvisel. Azt nem tudja megmondani, hogy hány darabból áll, de azt igen, hogy majd hova kerül – nem árulja még el –, ha már ő nem gondozhatja. Mi pedig, a szemlélődők, izgalommal várjuk gyűjteményéből a következő bemutatót.
JÓZSA ÁGNES
