A XV. Pécsi Nemzetközi Felnőttbábfesztivál versenyprogramját végignézve feltűnő volt, hogy a tizennégy előadásból öt olyan közismert klasszikusokat állított színpadra, amelyeket (legalábbis elvben) valamennyien olvastunk az iskolában, amelyeknek számtalan interpretációjával találkoztunk már, ezért hajlamosak vagyunk némi szkepszissel beülni az előadásra: vajon mi újat mondhatnak még nekünk? És egyáltalán, kell-e, hogy feltétlenül újat mondjanak? Meddig „adható el” a plakáton az eredeti műből készült előadásként az adott produkció, és mikor beszélhetünk fel- vagy éppen átdolgozásról? Ezek a kérdések a szakmai vitákon is rendre felmerültek.

Az általam látott előadások mindegyike elrugaszkodott valamilyen mértékben az eredeti műtől, az elrugaszkodás módja és mértéke azonban igencsak különbözött. A lendvai Pupilla Bábszínház Az utolsó repülés vagy a Bárányfelhők hercege című produkciója Rumi László rendezésében és átiratában A kis herceget dolgozta fel, mégpedig úgy, hogy a szerző legendává vált halálának feltételezett körülményeiből teremtette meg a játék keretét. E szerint Saint-Exupéry gépe meghibásodott a sivatag fölött, de neki sikerült katapultálnia, így túlélte a zuhanást. Reménytelen helyzetében a művészethez menekült, a rendelkezésére álló tárgyakkal, gépdarabokkal játszotta el A kis herceg történetét. Az ötletes keretjátékon belül azonban az előadás már nem tudott túllépni az egyszerű történetmesélésen, és a fikció szerint rendelkezésre álló tárgyakat sem tudta igazán átlényegíteni. Érdekes volt viszont, hogy a színészek négy nyelven játszottak, felváltva magyarul, szlovénul, angolul és németül. A szakmai vitában ezt többen kifogásolták, szerintem azonban a nyelveket úgy váltogatták, hogy az is érthette az előadást, aki csak az egyiken vagy a másikon beszélt. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a társulat egy kétnyelvű városban működik, ahol teljesen természetes a magyar és a szlovén nyelv együttélése, keveredése, ráadásul Ausztria szomszédságában élnek. A soknyelvűség a praktikus szempont mellett, hogy számos nyelvi közegben játszhatóvá válik a darab, a történet általános érvényét is aláhúzza. (Azt már csak zárójelben teszem hozzá, hogy nekem külön élmény volt a magyarul beszélő színész ízes, „levalusias” beszéde – így emlegetik Zalában a megye délnyugati részén, vagyis a lenti részeken, így Lendván is beszélt tájszólást.)

 

babjanosvitez52
János vitéz – Mesebolt Bábszínház, Szombathely


Okkal bőszített fel sokakat a Rijekai Városi Bábszínház Rómeó (és Júlia) című előadása, holott itt is egy alapjában véve jó ötletet tettek hozzá az eredeti műhöz, de azt nem tudták jól kibontani. Az ötlet pedig az volt, hogy vessük össze Rómeó és Júlia halhatatlan szerelmének történetét a mai, interneten, chat-szobákban zajló ismerkedési szokásokkal, rövid távú kapcsolatokkal. Ezért aztán az előadás egy végtelenül hosszúnak tűnő chateléssel kezdődött a mai Rómeó és Júlia, vagyis RM és JC között, és ezalatt semmi mást nem láttunk, csak a színpad két oldalán egy-egy (kis) képernyőt, illetve fent a magyar fordítás igencsak döcögős szövegét. Pedig a színpadon két, a virtualitás mögött meghúzódó magányt szimbolizáló hatalmas üvegakváriumban már ott volt a két színész is. A láthatatlanság akkor is az előadás fő problémája maradt, amikor makulányi bábokkal az eredeti darabot játszották egy kicsinyke üvegakváriumban. Ehhez persze hozzájárult az is, hogy a darabot nyilván nem a pécsi színház viszonylag nagy kamaratermére méretezték, másrészt a horvát nézőknek nem kellett megvívniuk a végig igencsak nyögvenyelős fordítással, ami az eredeti Shakespeare-szövegnél még kínosabbá vált. Tegyük hozzá, a műsorfüzet az eredeti drámacímet közölte, holott az előadás előtt kiosztott horvát nyelvű műsorlapból kiderült, hogy jelezték, átdolgozásról van szó, Shakespeare mellett ugyanis szerzőként tüntették fel Lary Zappiát, a rendezőt is, Júlia nevét pedig zárójelbe tették. Érthetően, hiszen Rómeó mellett első szerelme, az elhagyott Rosalina legalább olyan fontos szerepet kap a darabban, mint Júlia, és ezzel egy másik látószöget, az elhagyott szerelmesét is beemelik az előadásba. A két mai fiatal, RM és JC kapcsolata egyébként gyorsan véget ér, és ehhez nem szükségeltetik a szülők viszálykodása, a fel sem épült kapcsolatkezdeményt ők maguk is gyorsan szétbombázzák. Az előadás A nevető embert, Jeles András Victor Hugo-rendezésének egyik jelenetét juttatta eszembe: ott a színpad egyik oldalán a Rómeó és Júliát szavalták a színészek, a másikon pedig egy mai, trágár hangnemű párbeszédet hallhattunk. Itt a szintén egyre közönségesebb hangnemre váltó chatelés és a bábokkal előadott klasszikus drámajelenetek álltak egymással szemben. Kár, hogy mindez a fent leírtak miatt megmaradt egy érdekes, de bosszantó hibákat halmozó kísérletnek.

A szombathelyi Mesebolt Bábszínház János vitéz (52) előadása (rendező Kovács Géza) ugyancsak keretet illeszt az eredeti műhöz. E szerint János vitéz – ahogy erre a cím is utal – korosodó, kiszolgált katonaként, ötvenkét évesen érkezik vissza Iluskához, aki súlyos betegen fekszik, sorsát már eldöntötték az ágya mellett fonalat gombolyító párkák. A keretjátékban nem bábok, hanem színészek (Császár Erika és Szabó Tibor) játsszák Iluskát és Jancsit. Mégpedig nagyon finom, érzékeny eszközökkel, Szabó Tibor meg is kapta alakításáért a legjobb férfiszínész díját. Ők ketten aztán felidézik a múltat, az eredeti mű ismert jeleneteit, és ez a múltidézés már bábszínházi eszközökkel zajlik. Méghozzá az egyes jelenetekben különböző eszközökkel. A hagyományos vásári színi előadások látványvilágát és hangulatát idézi például a francia király udvarában játszódó jelenet kicsinyke bábokkal, míg máshol óriásira (el)rajzolt figurák jelennek meg. A népies-archaikus látványvilág expresszionista, kubista képekkel vagy éppen a világháborús plakátok hangulatával keveredik. Az előadás középpontjában végig a két szerelmes élethosszig és azon túl is tartó összetartozása áll. Bármerre kalandozik Jancsi, bármilyen veszedelembe kerül, mindig Iluska emléke, a távolból is óvó szeretete az, ami a férfit megtartja és visszahívja. S amikor Iluska meghal, Jancsi utána indul, hogy a túlvilágon is megkeresse. A záró képben már ott üldögélnek egy mesebeli házikó előtt kötögetve (talán éppen a párkák végleg felgombolyított fonalából), pipázgatva. Az idilli zárlat nem nélkülöz némi keserűen ironikus mellékízt sem – hiszen az általuk áhított egyszerű családi boldogság, közös életük csak a túlvilágon válhat valóra. Az előadás sikeresen ötvözi a színházi és bábszínházi elemeket, következetesen viszi végig a keretjátékban felvetett gondolatsort. A szakmai vitán felvetődött, hogy mennyire etikus ezt az előadást János vitézként hirdetni, és gyerekeknek is bemutatni, amikor jelentősen eltér az alapműtől. Magam ezt nem érzem különösebb problémának, hiszen a cím János vitéz életkorának feltüntetésével világosan jelzi, hogy eltér az irodalmi alapanyagtól. Másrészről olyan érzékeny, értő átiratról van szó, ami méltó az eredeti mű szelleméhez.

 

babkelegyarnyek
„Kél egy-egy árnyék” – Kabóca Bábszínház, Veszprém


A veszprémi Kabóca Bábszínház Arany János balladáit dolgozta fel Kél egy-egyárnyék címmel. A Kuthy Ágnes rendezte előadást nehéz lenne műfajilag besorolni, az alkotók ugyanis a versek mellett legalább olyan mértékben építettek a meghökkentő látványvilágra, a mozgásra és a zenére, az értelem mellett a nézők érzékeit és asszociációs képességeit is célba vették. Az előadás elején egy marionettbábut (embert vagy még inkább gyermeket) vörös ruhába burkolt, erőszakos karok-kezek szakítanak le zsinórjairól, és tesznek egy üveggömbbe, ahonnan majd végignézi az egész előadást. Keretül a Hídavatás című ballada sorai, az abban megszólaló emberi sorsok, tragédiák szolgálnak, ezekkel kell szembesülnie a határhelyzetben lévő (pontosan nem eldönthető, hogy élete elején vagy végén járó) bábunak, és mindezt végignézve kell meghatároznia saját magát, döntenie saját sorsáról. Az alkotók a szakmai vitán elmondták, hogy az előadást felkérésre készítették, a középiskolás közönséghez szerették volna közelebb hozni Arany balladaköltészetét. Hozzátartozik ehhez az is, hogy a veszprémi bábszínház a Völgyhíd utcában, annak a viaduktnak a szomszédságában található, ahol sajnos már számos öngyilkosságot követtek el helyi és környékbeli fiatalok. A szomorú jelenségről már született dráma, Háy János Völgyhídja. A Kél egy-egy árnyék sem akarta megkerülni ezt a kérdést, olyan előadást szerettek volna létrehozni, amely alkalmat ad arra a fiatal nézőknek, hogy megérezzék, mennyire ma is érvényes dilemmákról, a bűn és bűnhődés örök kérdéseiről szólnak a balladák. A látványvilág színeivel, karakteres tárgyaival, a technozene, a disszonáns mozgássorokra építő koreográfia sajátos kontrasztot alkot a teljes egészében idézett, többnyire kifejezetten szépen intonált versekkel. Mindez együtt – ahogy azt a fesztiválon is megtapasztalhattuk – akár nyílt állásfoglalást is kiprovokál a nézőkből: többen kivonultak a teremből. Hidegen azonban valószínűleg senkit sem hagy a produkció. Vannak az előadásnak vitatható megoldásai, technikai ügyetlenségei, vagy egyszerűen csak az anyagi lehetőségek szűkösségéből adódó kényszerpályái, az azonban kétségtelen, hogy egy markáns rendezői gondolat következetes megvalósítását láthattuk.

Témánkhoz tartozna még a bukaresti Tandarica Animációs Színpad Candide-ja, mivel azonban azt egy kis befogadóképességű próbateremben játszották, sajnos nem sikerült megnéznem. Zalán Tibor Vakkacsa tojásokját, amelyet a Stúdió „K” mutatott be, azért nem gondolom ide tartozónak, mivel az – bár szintén „kötelező” drámák átirata – már önálló műalkotás.

A klasszikusokból készült előadások közös vonása tehát az volt, hogy valamilyen keretet illesztettek az eredeti műhöz, s hogy mind túlmutatott a megszokott bábszínházi formákon, „ember” színházzal, animációval, multimédiás eszközökkel ötvözve azokat. Mindez azonban önmagában kevés a meggyőző eredményhez: azok a feldolgozások voltak a sikeresebbek, ahol a keret nem vált le az alapműről, ahol a keretet létrehozó gondolatban volt az előadás egészét átható erő, sikerült szervesen beépíteni a darabba és következetesen végigvinni, anélkül, hogy a technikai melléfogások, nehézségek lerontották volna a hatást.


TURBULY LILLA

 

NKA csak logo egyszines

1