Két intellektuális örömhírem van. Az első: kiváló nyelvkönyvvel ismerkedhetünk meg. A második: ez egy újlatin nyelvet, kultúrát közvetít.
Nagy Erika és Seres Krisztina alapvetően a „középiskolában tanuló, 14–18 éves korosztálynak” szánják könyvsorozatukat és a hozzájuk tartozó munkafüzeteket. „Gondoltunk azonban azokra is, akik felsőfokú oktatási intézményben, nyelviskolai keretek között, vagy önálló tanulás révén szeretnének megismerkedni a spanyol nyelv rejtelmeivel, ezért az egyes leckék tartalma nem szűkül le a középiskolások érdeklődésére számot tartó témakörökre és szókincsre. A könyv biztos lexikai és nyelvtani alapokat nyújt a nyelvvizsgára készülőknek is.” Igen, gondoltak mindenkire. Mindenkire, aki a spanyol nyelvű világ közelébe szeretne jutni, aki érteni és érezni akarja azt a civilizációt. Az első kötet 12, koncepciózusan egymásra épülő leckéje „a gyakorlati igények, valamint a témakör, és a hozzá illeszthető nyelvtani anyag egységében” épül fel. Az olvasmányelőkészítő részt a lexikai és nyelvtani törzsanyag, a gyakorló rész és országismeret követi. A nyelvkönyvcsomaghoz két darab CD is tartozik. A tankönyv szószedettel zárul.
Mindez lehetne szikáran iskolás is. Csakhogy nem az. Élő. Nagyon is élő. E tankönyvtípusnak, ha jól csinálják – márpedig a Colores jó –, nagyon izgalmas a didaktikai dramaturgiája. A tanuló az új nyelven keresztül újra felfedezi benne és általa saját környezetét, a maga kis világát. Nem egyszerűen szabályokat memorizál. A nyelvi ismeretek hozzáadódnak az életéhez, és ezáltal az élete is megváltozik. Nem dolgozatok és vizsgák kedvéért gyűri magába az hacer ragozását vagy azokat az igéket, amelyek rendhagyó tőből képezik befejezett múlt idejüket. Ő maga lesz más. A minden nyelvtanulásnál elkerülhetetlen kezdeti nehézségek után egyszeriben megjelenhet életében az hispanidad, minden főszereplője, minden toposza. A délceg felségű andalúz, akinek emléke sírva jár az olajfák közt. A valóság, amelyben oly sok minden gonosz varázslók műve, Sancho. A történelem hőskölteménye: a helytállás tűz-csobolyón és halál-árkon át. A történelem iszonyata: Generalissimus, nincs semmi különleges jelenteni való esemény Alcázarban. Apa és fia, akik elmennek jégnézőbe. A szabadsághősök, akik az óceán vizét szántották. A spanyolok és indiánok közt lefolyt végső csata színhelye, ahol nem volt sem győzelem, sem vereség, hanem ott kezdődött Mexikó mesztic népének fájdalmas születése. Mindezeket nem idézi a könyv. Még nem. De megszeretteti a civilizációt, mely mindezt hordozza. Méltóságteljes műemlékek képei váltakoznak nyüzsgő bevásárlóutcák fotóival, mediterrán fák talányos szépsége válaszol fanyarul szellemes arcú nők titokmentes nevetésére, a királyi család tablója összefér a Las Fallas-ünnep vidám bábuival úgy, hogy egyik sem relativizálja a másikat, hanem kiegyensúlyozottan mutatják a sokarcúságot, a sokféleséget, és az egységet is a sokféleségben.
Gyönyörű utazás vár a tanulóra. A latin szellem minden pozitív útja gyönyörű. És kultúraformáló. Ceterum censeo: a latin nyelvoktatást ismét kötelezővé kellene tenni a közoktatásban. Európai magyarok nevelése érdekében. Addig is, mostani utunkon, ki más is lehetne útitársunk, mint a Bika? Sokszor, sokféleképpen láttuk őt. Romantikus filmeken. A pamplonai utcákon. A hetvenes évek elején egy televíziós kvízműsor kapcsán a fél ország hetekig azon vitatkozott, hogy a vele folytatott viadal sport-e vagy sem. A Guernicán. Az Irakból hazatérő spanyol katonák zászlaján. Írók mellé telepedtünk a lelátókra, amíg el nem következett a halál délután, lobogott a veszélyes nyár, és odalenn összekeveredett vér és homok. A Bika itt és most vidám barát. Piros trikóban teniszezik. A stílusát aligha tapsolnák meg Wimbledonban, viszont öntudata maximális. Irdatlan méretű hátizsákjával túrázik. Tolja a bevásárlókosarat a supermercadóban. Ünnep idején lelkesen lengeti a vörös-arany-vörös lobogót. Kétségbeesetten biflázza az acabar de + főnévi igenév szerkezetet. (Tapintatosan valahogy fel kellene készíteni rá, hogy a kötőmód múlt idejű alakjai még csak ezután következnek.) Nem csak kedves rajz: érzelmi referencia is. Emberi, pedagógiai telitalálat.
Nincs könnyű, gyors nyelvtanulás. De emberléptékű nyelvtanulás van. Ez a tankönyv ebben segít. A szerzők mellett Kulcsár Krisztina (szakmai bíráló), Elena Otto (anyanyelvi lektor), Németh György (illusztráció, egészen kiváló munka), Baróthy István és a B&B Grafikai Stúdió (fedélterv és tipográfia), Wintsche Gergely (térképtervezés) és Unger Barbara (felelős szerkesztő) teljesítményét illeti elismerés. A Gyomai Kner Nyomda Zrt. pedig e könyvben is hagyományaihoz méltóan teljesít.
Szellemi ambíciókat ébresztő tankönyv a Colores. Esélyt teremt arra, hogy sok fiatal vele és általa találkozzék a világ hiteles felfedezésével, a tudás örömével. Jómagam „éjfél és hajnal között, mikor nem jön az álom, és a régi sebek újra fájnak” gyakran gondolok arra, hogy egy szeretetteljes kultúrával felvértezett új nemzedék sokat segíthetne Magyarországon.
MARTON GÁBOR
