1983 óta, a klasszikus balett óriásának tartott Jean-Georges Noverre születésnapján, április 29-én ünnepli a világ A tánc világnapját. A Nemzeti Táncszínház és a Magyar Táncművészek Szövetsége már hosszú évek óta gálaestet rendez a táncművészet legnagyobb ünnepén, amelynek keretébenátadják a Szövetség szakmai díjait: az Életmű díjakat, az Évad legjobb férfi és női táncosainak díjait, a Legjobb alkotó díját, a Legjobb végzős növendékek díjait, az Oktatásért és tudományos munkáért járó díjakat, valamint a Táncművészetért díjakat. Ugyancsak ezen az estén kerül sor a Fülöp Viktor Ösztöndíjak, valamint az Imre Zoltán-díj átadására is. Egyre több a hivatásos táncegyüttes, amelyek csodálatos produkciókkal örvendeztetik meg a közönséget. De ahhoz, hogy az egyre több együttesbe táncosok is kerüljenek, és a produkcióknak értő közönsége legyen, tánctanárok kellenek. Tánctanárok, akik bevezetik őket ennek a csodálatos művészeti ágnak az átélésébe.

 

20_mernyimargitnni1


Az embergyerek a legelesettebb, semmit nem tud, mindenre meg kell tanítani. Annyi lesz, és akkora számára a világ, amennyihez hozzájut belőle. Alig több mint egy évtized adatott Keszthelyen nekünk, hogy feltáruljon a világ száz és száz csodája, mert volt Margit nénink, aki megmutatta nekünk. Ő vezetett be a tánc sok-sok műfajának gazdag birodalmába. A balettóra először a Deák Ferenc utca végén a régi művelődési – majd párt- – ház épületében volt, s aztán a Szendrei Júlia Általános Leányiskola tornatermében gyakorolhattunk. Több csoportban, mert annyian voltunk, ügyetlenkék, suták. Nem arra készültünk, hogy szólótáncunkkal meghódítsunk minden színpadot. Megtanultuk a demi pliét és a grand pliét, az arabesque-et, a déboulét, a pozíciókat, a battement tendu-ket – praktikusan –, hogy kecsesebben használjuk a kezünket és a lábunkat. „Gömbölyű a könyököd” – hallom most is. Smiközben emelgettük kezünk-lábunk, igazi, tánchoz illő zene szólt a zongorán (nem emlékszem a zongorakísérő nevére). Micsoda munka lehetett a seregnyi ügyetlenkét formálni annyira, hogy előadásokon szerepelhessenek, s nem csak úgy, hogy a jelmezbálon egy órácskára tündér lehessen a kövérke. Mi beleélhettük magunkat zeneszóval a sok-sok csodálatos szerepbe. Én például bársony frakkban és selyem térdnadrágban, hatalmas zsabóval menüettet táncolva Mozart korába csöppenhettem, máskor pedig gésa voltam,kimonóban tipegve és a kontyomban krepppapírgolyó végű kötőtűkkel. Mennyi lélek és munka volt a produkciók kitalálásában és betanításában, hogy az a sok-sok gyerek átélhesse a varázslatot, hogyTÁNCOL a gyönyörű zenére!Nem csak balettet tanított, néptáncot is. Margit néni állt a művelődési ház világossárga csempéjű cserépkályhája előtt, és megtanított bennünket legfőképpen arra, hogy táncolni boldogság. Százak táncoltak, mert több csoport volt minden iskolában. Voltak kezdő csoportok és voltak haladók.Nem emlékszem, hogy felemelte volna a hangját, mi – legfőképpen magunkkal bajlódó idétlen kamaszok – mégis szót fogadtunk. Így sikeresek lehettünk! Micsoda ajándék ez, a siker, amit együttes táncával a kisiskolástól az egyetemistáig minden fiatal átélhetett! Az a pár tánccal telt év az emberélet végéig adott muníciót. Mert nemcsak a szereplésekből állt a közös élet, hanem élvezetes próbák sorából. Aztán – talán az országban az egyik elsőként – versenytáncot is oktatott. Új dolog volt ez, az újdonság bevezetésének minden gyötrelmével és fáradságával. De érezhettük – a hatvanas évek közepén jártunk –, hogy változik a világ.

 

zsuzsi3


A keszthelyiek – és a járáshoz tartozó községek fiataljai (például biztosan volt néptáncegyüttes Alsópáhokon, Balatongyörökön, Karmacson, Hévízen) –táncoltak nem csak a maguk örömére, a közösségi ünnepségeken, de a táncosok a pallérozott mozgás gyönyörű látványát vitték megyeszerte. Bálokat nyitottak meg különböző városokban (például az Anna-bált Balatonfüreden) az akadémista táncosok.

Szürke idők voltak, pattogós indulók és felvonulások, de mi, akik Margit nénihez jártunk, biztosan tudhattuk, hogy nem csak ennyiből áll a világ. Ő táncot tanított, nem is akárhogy – ezt a megmérettetéseken az elismerések bizonyítják. De nem csak azt. Többet, a harmonikus mozgáson jóval túlmutatót. Csillogó trottőrcipőjére emlékszem, elegáns szövetszoknyáira és arra, hogy harisnyáján sohasem futott fel a szem. Margit néni emberi tartásában és eleganciájában mutatott fel olyan minőséget, ami őt el- és leválasztotta a sok-sok közönséges és bárgyú dologtól, amely akkor körülvett bennünket. Az ő lénye felmutatta azt, hogy van egy másik világ, egy méltóbb, sok-sok szépséggel.

Az embergyerek a legelesettebb, semmit nem tud, mindenre meg kell tanítani. Annyi lesz és akkora számára az univerzum, amennyihez hozzájut belőle. Margit néni a tánccal több ezrünknek csodálatos horizontot nyitott.

 

JÓZSA ÁGNES

 

 

NKA csak logo egyszines

1