Egy ketrecben: csapdahelyzetben indul a játék. Felgördül a rács, és a közte és a háttérbeli rács közötti tér marad világnyi. És meglátjuk, hogy tényleg az egész világ vesztegel itt, Perzsiától az Északi-sarkig, Finnországtól Japánig idejő majd az egész világ. Utazó emberek nem tudnak továbbutazni: véletlenül kerülnek egymás mellé, s együtt válnak tehetetlenné. Ettől aztán durcáskodnak, nyűgösek, érzékenyek, kijön belőlük minden rejtett tulajdonságuk. És ha emígy beszélgetünk tovább, bizony mi is belekerülünk Parti Nagy Lajos elképesztően sokrétegű szövegeibe, melyeket A pecsenyehattyú és más mesék című, Banga Ferenc megrajzolta kötetében adott közre, jó három éve.

A Vaskakas Bábszínház új produkciója nem bíbelődik sokat az okokkal, a miértekre adandó válaszlehetőségekkel. Bármikor bárki kerülhet ilyen helyzetbe manapság: egy kis vulkanikus por a levegőben, egy bombariadó, egy túszdráma naponta megeshet, s miattuk ottrekedhetünk az úton bárhol. Ezek itt kényszerűen összezárt, feltartóztatott emberek, de a szituációt nem tárgyalják túl, hiszen ismerős. Meg hát nagyon közép-kelet-európai: viselet, gesztus, gondolkodásmód és főleg a tárgy- és viselkedéskultúra: mind-mind Záhony, Biharkeresztes, Battonya, Kürtös, Kelebia tájékára teszi a színhelyet. Ezt ellenpontozza a mesék egzotikus világa, amit a „hűtő”, a „polszkifiat”, a tévénéző szegény öreg japán földműves, az örökké sorba álló oroszok meg az érintőképernyős szaunatulajdonos gazdag finn helyez vissza a mi időnkbe. Mi nem mindig pontosan tudjuk, de élvezzük, a gyerekek nyilván gond nélkül értik ugyanakkor, hogy mit csinál, aki naphosszat „lankálkodik”, vagy hogyan „orozkodik a róka”, milyen az újgörög egérlány, aki „tűfokány kis teremtés”.

 

14_pecsenyehattyu 2
Középen: Szikszai Rémusz (fotók: H. Baranyai Edina)


Meséket a világirodalomban is összezártság miatt mondanak egymásnak felnőttek. Vagy nem mesének hívják, amit fennhangon egymásnak mondanak. De itt a kép- és kényszerűség teremti meg azt, amit alapesetben a két erős kemény födél: azaz a mesekönyv. Parti Nagy és Banga Ferenc könyvének tetemes része kerül Pelsőczy Réka rendezésében és invenciójával a Vaskakas nagyon kicsinyke színpadára. Arra a színpadra, ahonnan egyre több „crossover” produkció érkezik, gondolkodva építkeznek, s nyúlnak túl kor- és műfajhatáron Kocsis Rozi, Tengely Gábor és a társulat, egyre inkább a teljes felnőtt-testet is bevonva a minőségi munkába. Mikor az elnyűtt és undok emberek közül az energiával teli, az állandóan felhúzott állapotú, nagy pungával járó román-magyar-székely ember (Szikszai Rémusz kirobbanóan dinamikus, ugyanakkor bámulatosan kicentizett, „molyoló” antropológiai tanulmányában közreadva) beindítja a gépezetet, azaz a „pokolbéli darálót”, darálódik kifelé az utastársakból is a mese. Lehet, Pelsőczy is ismeri Somlyó György Mesék a mese ellen című egykori remek kötetét, s a lelki mottót onnan választotta: „mesék vagyunk, mesét mesélők”. Egyre gyakrabban használják ma már pszichiáterek is a meseterápiát. A leírva is frenetikusan röhögtető meséket csak a szövegek miatt is élvezheti a nyelvi kéjenc, de itt nyilvánvalóan több történik: személyiségkorrekció a hisztis embereknél, tétova társkeresések, és közben, színészileg, virtuóz magánszámok.

Kap tehát ki-ki egy karaktert, a hozzávaló ruhákkal és tárgyakkal (Cziegler Balázs, Fodor Annamária és Pelsőczy Réka szedegették össze ezeket nagy szociológiai ismeretanyag birtokában). A nyolc figurának így adja a szájába a rendezés az archaizáló és poentírozó, stílusban különböző nyelvi rétegeket összerántó meséket. Amit megtesz a könyvben a heterogén nyelv és az illusztráció, itt elvégzi a füle hegyével is játszó színész-bábos. Életre kel a történet, és kinyílik a szituáció: „társkereső” akciókká válnak az egyedi megszólalások. Ezzel „üzen” az előadás leginkább: a cselekvések szintjén mozdulunk előbbre, mert kicsit türelmesebb lesz a fóbiás-allergiás egyik utazó, kicsit őszintébb a zárkózott és finnyás leány, kis érzemény szövődik a szerény lány és a gátlásosan heherésző fiatalember között, míg tátott szájjal nézzük és hallgatjuk a partinagyosított, székelyes és nyóckeres dumákat. A mesélő ember felszabadul, frusztrációit levedli, sugárzik, és maga is alakul a történet által. Ezt a nagyon kézenfekvő, de nehezen megeleveníthető igazságot adja Pelsőczy és a Parti Nagy-féle zseniális szöveg Solt Róbert értő dramaturgiai munkálkodása nyomán a játszók kezébe, jól kamatozó letétként. Hálás dolog ez, egyénként kivillanni a tömegből, s változni, változtatni tudni. Szikszai Rémusz rengeteg ötlettel felfejlesztett román határforgalmi csencselő figurája, mint a legtöbb tárgy birtokosa már telepakol: mindenre van mindene. Nincs olyan, amit ne lehetne tőle kérni, szerszám, égő, villanykörte, agancs, ikon, minden van a sokat látott, borzalmas csíkos műanyagszatyrokban, leginkább egy irtózatos életismeret túlélőkészlete. Aki még Disneylandben is volt Mickey egér, annak itt semmi nem lehet sem ártalmas, sem meglepő. És sorban, mindenki megcsinálja magát, a figuráját, és mindebből azt a mesélőt, aki eljátssza az adott nép nemzetkarakterológiájával is megfejelt, egyetlen tanulsággal biztosan szolgáló mesét: „s élt, amíg meg nem halt”. Kocsis Rozimindent látott éltes asszony, Pallai Mara gyanakvó szépség, Rab Viki sérülékeny, befelé forduló tinédzser, Ragán Edit a mindig utasító all round takarítónő, Szúkenyik Tamás a kötött mellényes kisember, Varga Anita a szerény aggleány, Tengely Gábor a „don’t touch” modell pszichotikusa alapkarakteréből növesztik fel hasonlóképpen a mesét mesélő karaktert, elképesztő profizmussal, ritmusérzékkel, kézügyességgel, mozgáskultúrával.

Hol a tollseprű, hol a gyűszű, hol a ruhaszárító-kötél, hol egy kapucni lesz az a tárgy, ami a legtöbbet iparkodik még többet megjeleníteni az adott történet triplafedelűségéből. Valódi felnőttszínházat csinálnak, kor- és társadalomrajzot is adnak: este kilenctől, tíztől is játszhatnák „csak felnőtteknek” karikával. De délelőtt, reggel Győrben is négytől tízéves gyerekig megértik és szeretik a bölcs kakast, a furfangos orosz szolgát, a hattyúkkal repülő meztelen fenekű eszkimót, akiről egy fotó alapján kiderül, gyerekember.

BUDAI KATALIN

 

NKA csak logo egyszines

1