„Persze hogy színház, kívülről mégsem nézheted...” – sőt! Az ismert dal szövegét kicsit átköltve: a múltját is belülről nézheted, mert a színész- és színháztörténeti múzeum sem lehet más, mint maga a színház. A megújult miskolci állandó kiállítás is olyan, mint egy színielőadás. Belépünk a kulisszák mögé, előbb a takarásban elevenedik meg a múlt, majd az átdíszletezés közben egyszerre csak azt vesszük észre: velünk szemben a nézőtér! Tehát színpadon vagyunk! Itt nekünk is szerepünk van! Mindannyian játszhatunk.

 

Első, első, második...

A miskolciak büszkén mesélik: Magyarországon itt épült az első magyar nyelvű kőszínház. De mindjárt következik a pontosítás: igaz, Kolozsváron már 1821-ben állandó helye volt a magyar nyelvű színielőadásoknak, de abban az időben Erdély még őrizte különállását, Erdélyt és Magyarországot közigazgatási szempontból is megkülönböztetve használták a „két haza” fogalmát. És persze ez a színház már nem az a színház. Az 1823-ban felavatott épület az 1843-as tűzvészben leégett, használhatatlanná vált. Csak az alapfalak maradványai őrzik a mai Déryné utca 3. szám alatti épületben az egykori teátrum emlékét. És milyen a véletlen: a több tulajdonosváltás és átépítés után ma már a Színháztörténeti és Színészmúzeumot „erősítik” ezek a kövek.

A Miskolci Nemzeti Színház épületegyüttesének legutóbbi, 1991 és 1996 közötti felújítása során készült el, és 1996. október 22-én nyitotta meg kapuit a miskolci színjátszás történetét bemutató múzeum. Az ország második (első vidéki) színészmúzeumának kiállítási anyagát Gyarmathy Ferenc színművész alapozta meg azzal, hogy – a megőrzés és a méltó bemutatás reményében – gyűjtötte az itteni előadások dokumentumait, pályatársai relikviáit. Az első kiállításon közel félszáz miskolci színész hagyatékának különlegességei kerültek a tárlókba, és itt kapott helyet az az angol fényorgona, amely 1959-től 1990-ig szolgálta a színházat, s itt állították ki a színház első toronyóráját működtető szerkezetet is. Az évek során jelentős mértékben nőtt a gyűjtemény, szükségessé vált a helyiségek felújítása és a kiállítás újrarendezése is. A múzeumot vezető Mikita Gábor színháztörténész forgatókönyvéhez Juhász Katalin, a színház díszlet- és jelmeztervezője készített látványterveket.

Megjöttek a színészek!

A bolthajtásos kapubejáróban ekhós szekér áll. A lovakat már kifogták, de mintha csak most érkezett volna a trupp: a szekéren még ott vannak az utazóládák, a kosárban a színházi kellékek, a vállfákon a jelmezek. Hogy kik jöttek ide?! Nehéz lenne megmondani. Az viszont tény: annak idején a magyar vándorszínészet minden jelentős képviselője megfordult Miskolcon. A bejáratnál egy-egy márványszobor idézi Kántorné Engelhardt Anna, idősebb Lendvay Márton, Benke József, Szerdahelyi Kálmán, Egressy Gábor és Latabár Endre portréját. A színészmúzeum emeleti helyiségeibe vezető lépcsőfeljáró falára is olyan képek, tablók kerültek, amelyek a vándorszínészet hőskorát, a miskolci színjátszás kezdeteit, Dérynét és művésztársait, valamint az első állandó színházat mutatják. Belépve a kisterembe következnek a polgári színjátszás „nagyjelenetei”: a második színház építése, az 1857-es megnyitó, a főbb szerepekben: Egressy Gábor, Telepi György, Jókainé Laborfalvi Róza…

 

28 29_szineszmuzeum 1

 

Családi emlékek

Az akkori direktor, Latabár Endre „családi okok miatt” került a következő, a XX. század első felét bemutató helyiségbe, hiszen a legendás színészdinasztia több tagja is kötődik Miskolchoz. A fényképes családfa segítségével pontosan beazonosíthatjuk: ki kicsoda, ki kinek a testvére, fia, unokája, déd-, ük- vagy szépnagyapja a Latabár famíliában. Itt kapott helyet ifj. Latabár Árpád (1903–1961) utazókofferja is, benne a Latabár Kálmán (1902–1970) meseszínházi sorozatát feldolgozó Latyi Matyi-könyvek, és sok más egyéb mellett az a Mixi-jelmezterv, melyet legifjabb Latabár Árpád (1963) számára, az 1999-es miskolci Mágnás Miska-bemutatóra készített Juhász Katalin.

A jelenünkig és még tovább is érő múlt különleges darabja Bilicsi Tivadar öltönye, melyet lányai ajándékoztak a megújuló múzeumnak. A megnyitóünnepségen a család nevében megköszönték, hogy édesapjuknak immár örökre helye van a múzeumban. Bilicsi Erzsébet megemlékezett arról is, hogy annak idején itt kapta édesapjuk Sebestyén Géza igazgatótól a korábbi, a nehezen kimondható Grawatsch helyett – a nagyszülők korábbi lakhelye, a morvaországi Bilics község után – a Bilicsi nevet.

Átdíszletezett tér és idő

„Átdíszletezések”, Az államosítástól napjainkig – a nagyteremben látható kiállítás címe azt sejteti, hogy maradva a kronológiai sorrendnél, az egymást követő korok, korstílusok jellegzetes színházi díszletei között helyezték el a korabeli fotókat, relikviákat, hang- és videofelvételeket. De sokkal mélyebb tartalmakat közöl a múzeumi térbe helyezett időszak.

A terembe érve először az hökkenti meg a látogatót, hogy díszletek közé került. Kilépett a takarásból. Szemben vele a nézőtér. Tehát ő is a színpadon áll, mintha szereplő lenne. Itt a színházművészet múltja is jelen idejűvé válhat. Aki akar, kedvére játszhat. Jelmezt ölthet, sminkelhet, vagy szavalhat, énekelhet, esetleg a fényorgona mögé állva szereplőtársaira irányíthatja a fényeket.

 

28 29_szineszmuzeum 2

 

Már a görögök is…

Aki a mai értelemben vett színjátszás múltját kutatja, az a görögökkel kezdi a visszaemlékezést, de aki az antik dráma hazai újrafelfedezésére kíváncsi, annak Miskolcról kell indítania a történetet. Az államosítás utáni időszakban a miskolci színpadon is megjelentek ugyan a propagandadarabok, a szovjet hősök, a Sztálin-díjas szerzők művei, és háttérbe szorultak az operettek, a polgári világot idéző darabok, de akkor is születtek emlékezetes előadások. Ahogy engedett a politikai hatalom nyomása, úgy szaporodtak azok a miskolci bemutatók, melyeket a magyar színjátszás kimagasló eredményeiként tartunk számon.

Kezdjük a görögökkel! A Kazimir Károly által rendezett 1956-os miskolci Antigoné-előadással több évtized után sikerült visszahozni a magyar színpadokra az antik tragédiát. A hazai Brecht-játszás első előadásai voltak Horvai István miskolci rendezései: a Koldusopera, az Arturo Ui. Miskolcon vitték színre az első magyar abszurdot, Mészöly Miklós Az ablakmosó című drámáját. A lassan visszatérő operettjátszásnak is olyan különleges előadásai születtek Miskolcon, mint például a Csárdáskirálynő 1954-ben először itt bemutatott új változata, vagy az 1980-as Jancsó Miklós-féle blődlibe hajló feldolgozás. Jelentős esemény volt az operajátszás meghonosítása, majd újra- és újraélesztése, a tánctagozat megalapozása, az operafesztivál elindítása…

Színlapozgató

A színészmúzeumi kiállítás felidézi annak emlékét, hogy a miskolci Ilyen nagy szerelem előadásán látta meg Ruttkai Éva saját szemét Latinovits Zoltán tekintetében. Fotók, plakátok, tévéfelvételek emlékeztetnek arra, hogy játszott itt Agárdi Gábor, Bessenyei Ferenc, Bozóky István, Darvas Iván, Komlós Juci, Szabó Sándor, Szirtes Ádám… Az itteni társulat erejét és a közönség új iránti fogékonyságát bizonyítja, hogy Miskolcon rendezte diplomaelőadását, A kaukázusi krétakört 1976-ben Csiszár Imre, a színház későbbi művészeti vezetője. Az ő meghívásának köszönhető, hogy többször is vendégszerepelt itt Major Tamás. Színháztörténeti esemény volt az 1981-es Lear király-bemutató, amikor az egykori tanítvány rendezte a kétszeres Kossuth-díjas kiváló művészt.

Itt rendezte a diploma megszerzése után első előadását, Szép Ernő Lila ákác című darabját Hegyi Árpád Jutocsa, aki 1992-től 10 évig igazgató-főrendezőként vezette a színházat. Sőt a jelenlegi igazgató, Halasi Imre már főiskolásként is rendezett Miskolcon, majd 1979-ben Bródy Sándor A medikus című darabját diplomamunkaként állította színpadra.

A jelenünkig érő színháztörténeti kiállításon helyet kaptak az örökös tagok képei, a jelenlegi társulat fotója, az újjáépített színházi komplexum makettje, valamint a miskolci Csodamalom Bábszínház és a miskolci amatőr színjátszás emlékei is. A vendégkönyv mellett helyezték el azt a tárlót, amely az itteni gyűjteményt megalapozó Gyarmathy Ferenc munkásságának állít emléket.

A színészmúzeum emeleti termeit úgy alakították ki, hogy alkalmasak legyenek kisebb bemutatók, beszélgetések, pódiumműsorok megrendezésére is. A földszintjen pedig – a korábban kávézóként működtetett helyiségekben – rendszeresek a színházzal kapcsolatos képzőművészeti kiállítások, drámapedagógiai foglalkozások, színjátékos játszóházak. Van itt minden, ami színház. Persze hogy színház…

FILIP GABRIELLA

 

NKA csak logo egyszines

1