Ladislav Ballek 1977-ben megjelentetett egy érdekes, kicsit furcsa regényt A segéd címmel, (Könyv Palánkról) alcímmel, majd 1981-ben egy másikat, az Akácokat, ugyancsak Palánkról. A folyó menti dél-szlovákiai kisváros mintája bizonyára Sahy, azaz Ipolyság lehetett, ahol a magyarországi Terényben, 1941-ben született szerző középiskoláit végezte. Az első regény alapján a mai magyar olvasó nehezen dönti el, miről is akarhatott szólni a szerző. A történet társadalmi-politikai mondandót sejtet. A második világháború után egy derék, kissé együgyű felvidéki hentesmester délen, a magyaroktól visszakapott Palánkon próbál szerencsét, illetve kárpótlást akar kapni a háborúban elszenvedett sérelmeiért. Bár akkor is csak sodródott, inkább szerencsétlen, mint öntudatos döntések következtében került a partizánok közé, akiktől azonban elcsavargott, így került német fogságba, így jutott ki neki néhány alapos verés. A déli, folyó menti városkában kap is egy mészárszéket, mégpedig a segéddel együtt, akitől óvja  kommunista szellemű pártfogója, kötekedő, veszedelmes fickónak írja le. Hamarosan kiderül azonban, hogy nem ez az igazi baj vele. A segéd nemcsak remek hentes, de nagyszerű üzletember is. Folyton seftel, feketézik, csempészárukkal üzletel. Hatalmasan felvirágoztatja a kis hentesüzletet. Packázik a törvényekkel, a hatóságokkal, a frászt hozza jámbor főnökére, ráadásul rendre sérti erkölcsi érzékét és hagyományos, egyszerű, falusias életstílushoz vonzódó természetét. A regényen végigvonul a hánykódás a bűnös város és a tiszta, ősi paraszti értékek között. A segéd ugyanis szövetségesre lel a mester feleségében és lányában. A nők pillanatok alatt levetik a népviselettel együtt a régi erkölcsöket, szokásokat, dörgölőznek a városi előkelőségekhez. A segéd mindehhez előteremti a szükséges anyagiakat. Teherautót vesznek, titkos hizlaldát hoznak létre, házat és végül személykocsit is szereznek. A családi, emberi kapcsolatok közben lazulnak, az asszony csalni kezdi az ágyban sem éppen túlbuzgó férjét, s természetesen a segéd sem marad ki kegyeltjei sorából, aki merő számításból így veszi át a hatalmat az üzletben is, nemcsak otthon. A mester végül mindenből kimarad, jelentékeny vagyon látszólagos uraként is csak báb, akinek semmibe sincs beleszólása, senkihez sincs igazán köze, jóformán szóba sem állnak vele. Képtelen beilleszkedni a város társasági életébe, még a divatos új ruhákat sem tudja az asszony rákényszeríteni.

 

A-hetntessegéd-4

 

Mindennek ellenére Ballek nem elsősorban társadalmi-politikai regényt írt. Mintha az eseményeknél, a viszonyok alakulásánál is fontosabb lett volna számára egyfelől a palánki vidék, a táj, a levegő, a hangulatok, az utcák, az emberek, a mentalitás, a gondolkodásmód leírása, másfelől hősei lelki életének, bonyolult motivációiknak részletezése. A XIX. századi nagy realisták módján, a mindent tudó író szerepében tetszelegve beszél. És valóban sokat is látszik tudni. De talán korántsem mindent. A lelki motivációt gyakran túlbonyolítja, mesterkélt okokat, komplikált gondolati-érzelmi folyamatokat agyal ki, amelyek néha logikátlanok, sokszor zavarosak, önellentmondók. Hogy a város lelkét mennyire reálisan ragadja meg, az megítélhetetlen, de mindenesetre az idevágó leírásainak megvan a költői, a lírai hitelük. Sodró, elragadó, nagy erejű szövegek. Igazolják az alcímet, a könyv valóban Palánkról szól, ha nem is elsősorban, de a legnagyobb hévvel.

A befejezés viszont elkapkodott. A hentesmester igen gyengén motivált drámai események közepette egyszer csak megszökik, otthagyja a bűnös várost, a bűnös asszonyokat, visszamegy a falujába, egyszerű köznapi segédmunkásként éli egyszerű, nyugodt életét. Mindössze néhány odavetett tényközlő mondatból derül ki, hogy a segéd közben a lányával is viszonyba keveredett, s miután az teherbe esett, feleségül vette, majd két gyerekkel elhagyta,  ő maga pedig börtönbe került. Közben ugyanis végbement a forradalom, azaz a szocialista fordulat, az államosítás. Minderről azonban Balleknak nincs sok mondandója. Talán óvakodik is a markáns politikai üzenettől, pedig az elbeszélt tényanyag elegendő lenne egy kommunista propagandaregényhez is.

A regénynél csak a belőle készült színdarab rejtélyesebb. A hírverő írások szerint a szerző fia, Rastislav Ballek rendező nemrégiben elolvasva apja hajdani munkáját, úgy találta, az színpadra kívánkozik. Nem könnyű azonban rájönni, mit talált benne mai színpadra valónak. A komótosan, részletezve hömpölygő elbeszélés biztosan nem az. Nem az a helyenként pompásan áradó líra sem, a bukdácsoló lélekrajzokról már nem is beszélve. És nehéz meglelni azt a mai élethez kötődő gondolatot, párhuzamot, esetleg ellentétet, ami érdekessé tehetné a mai néző számára ezt a régi történetet.

 

hentes images_7747-1

 

A Komáromi Jókai Színház A hentessegéd című előadása (melyhez az átiratot Ondrej Sulaj készítette) is csak részben ad választ ezekre a kérdésekre. A darab indítása nemzetiségi problémák taglalását sejteti, hamarosan kiderül azonban, hogy a központi kérdés a harácsolás, a háború után újjáéledő kapitalista mentalitás, egyáltalán az erkölcsi züllés, a szabadosság eluralkodása lesz. Szinte várjuk, hogy jöjjenek a kommunisták, akik majd rendet csinálnak. Ám erről, híven a regényhez, szó sincsen. Helyette szinte revüszerű kavalkádban zajlik a kisvárosi élet. Juraj Gráfel díszlete jelzi a mészárszéket, de helyet ad a kávéháznak is, alkalmas vasútállomástól irodáig, családi otthonig bármilyen helyszín befogadására. A regényben jelentéktelen, egyszer-egyszer felbukkanó szereplők szinte folyamatosan körülzsongják a cselekményt, mikrofonba mondják eszméiket, vagy éppen dalolnak, slágereket adnak elő. Az átíró és a rendező élő panoptikumot hoz a színpadra, különös vagy éppen jellegzetes alakokat léptet föl Gadus Erika a jellemfestést és a tarka látványosságot egyaránt szolgáló ruháiban. Inkább filozofikus-általános mondandójuk lehet az alkotóknak az emberi világról, mint olyanról, a kisemberi sorsról, illetve a lét kiszámíthatatlan kavargásáról, mintsem aktualizáló. Az előadás látványosan nem él azokkal a kínálkozó párhuzamokkal, amelyek fölfedezhetők lennének a háború utáni évek zűrzavarában feléledő torz, a törvényeken kívül, tehát azok nélkül tenyésző kapitalizmus és a volt szocialista országokban a rendszerváltások után elszabadult újrakapitalizálódás között. Átíró és rendező egyaránt tartózkodik minden olyan motívumtól, szövegbeli vagy színpadi megoldástól, ami korunkra, közelmúltunkra utalna.

A színpadon egyfajta kellemesen, jólesően avítt modernség uralkodik. A hatvanas–hetvenes évek színházi divatjaira emlékeztet a helyszínek, az idő tobzódóan szabad kezelése, a hangerősítés használata, egyes motívumok titokzatos jelképekként való kiemelése. Álarcok, jelzett cselekvések figyelmeztetnek az elvont, a másodlagos, a közvetett tartalmakra. A színészek is láthatóan jól érzik magukat ebben a világban. Holocsy Krisztina a cseléd szerepében nem létező kötélre tereget, a ruhák a földre hullnak, Szabó Szvrcsek Anita slágereket ad elő. Fabó Tibor magától értetődő egyszerűséggel, a kritikai közhely szerinti eszköztelenséggel adja a naiv lelket, a város, a világ gazságán, ocsmányságán elámuló vidékit. Mokos Attila alkata szerint eltéríti a címszerepet a regénybelitől, de ez a filigrán, mozgékony, nyughatatlan üzletember még jobban is illik a történetbe, mint a megtermett, erőtől duzzadó henteslegény. Ugyanakkor a segéd másik énje, a krakéler, a meggondolatlanul kötekedő bajkeverő viszont kevéssé illik ehhez az okos, minden hájjal megkent intellektuális bűnözőhöz. Igaz, a segéd két énje a regényben sem passzol össze tökéletesen. Bandor Éva kitűnően játssza a városban kinyíló szemű, erkölcsileg elzüllő, hatalom- és kéjsóvár parasztasszonyból lett erőszakos, gátlástalan, újgazdag úri-, illetve üzletasszonyt. Tar Renáta megformálásában a lánya inkább riadtan, mintsem jelleme szerint követi az anyját. Ollé Erik áttetsző filozófiafátylat komponál a történet fölé a tüdőbetegen elmélkedő gyógyszerész szerepében.

ZAPPE LÁSZLÓ

 

NKA csak logo egyszines

1