Szép Ernő csodálatos memoárjának, munkaszolgálata 19 napja leírásának címét illesztemą ide. (Ritka könyv, érthetetlenül keveset emlegetjük – a Sorstalanság méltó párdarabja, csak itt az öregember tekint rá csodálkozó és naiv döbbenettel arra, ami történik vele.) Aki elolvassa Franz Kafka novelláját, a Jelentés az Akadémiának címűt, megérti, miért, és tudja, hogy miért e párhuzam. Iszonyatos az ember.

Molnár Ildikó külön szín a magyar színházi életben. Egy ideje berendezkedett az egyedül való megszólalásra, és bátran mer magára hagyott lenni. Kivételes szövegbiztonság és játékintelligencia, valamint sokregiszteres orgánum kell ehhez, az elszántság mellett. Beckett, Szabó Magda vagy Franz Xaver Kroetz után jó érzékkel nyúltak alkotótársával, Upor Péterrel a Kafka-szöveghez. Ez a világirodalom tíz legjobb novellája között az egyik. (A fordítás Tandori Dezső munkája.) De másképp is lehet fogalmazni: olyan drámai a szöveg, hogy eláll az ember lélegzete. Maga az ötven percnyi szituációba helyezett történet tökéletes abszurditása s borzongató, katartikus és megsemmisítő hatása olyan erős, hogy ha egy hangfal elé ültetnék a nézőt és ezt sugároznák, akkor is leesne a székről. (Most ezért, többek között, Óbudára, az amúgy kiváló és patinás Vendéglátóipari Múzeum – volt Krúdy lakóház – Kultea kis termébe és megszilárdult alkotógárdájának előadására kell eljutni.)

Az Átváltozás fordítottja a novella. Itt nem az ember lesz bogárrá, hanem egy majom emberré. Egy alig öt éve, az Aranyparton elejtett majom, aki ketrecben való kínzó utazása alatt a hamburgi kikötőig kiismeri, hogy „menekülése” lehetetlen, adaptálódnia kell, utánozni, azaz majmolni az embereket, és tanulni, tanulni, tanulni. Mindezt persze csak a gondolkodás révén, visszavetítve teheti, hiszen maga a nyelv elsajátítása alakítja ki a gondolkodást, tehát utólagos emlékezésének már az emberi gondolkodás nyomán ad hangot és formát. Ezért „elteszi„ minden emléke már tudatos formázás révén lett azzá, ahogy a mesélés folyik. 

A nagyon okos, kifogástalan beszédű, „átlagos intelligenciájú európai emberré” lett majom öt szobában egyszerre öt tanártól tette magáévá az ismereteket, melyek csiszolt, jó modorú, kifinomult beszédű úriemberré tették. Mindenképpen férfivá, hiszen egy félig megszelídített csimpánzlányt tart éjszakai játszadozásra. Akit nappal szégyellne, akinek nappal bele sem tud nézni a gyötört, zavart szemébe. Minderről az Akadémiának számol be, hiszen naponta lép fel valahol, ad interjút, csodálják és gúnyolják, nyilvánossága és szereplése a beilleszkedés maga. Az állatkerti ketrec helyett racionális választás, hogy varietében ünnepeljék, hogy sztárrá váljék, s a tudományos közélettel is megossza hihetetlen fejlődése titkait.

 

hatso belso_Kafka 7Molnár Ildikó a Jelentés az Akadémiának előadásában – Kultea (fotó: Szilágyi Lenke)

 

A végső leszámolás az emberiséggel, az emberi lénnyel nem egy másik bolygóról, hanem a közvetlenül mellettünk élő, genetikai állományában és külsejében oly hasonló állatfajták világából érkezik: éppen ezért olyan megsemmisítő. Mintha Kertész Imre Sorstalanság című regénye lágerben felnőtté érett kamaszfőhősének pillantása lenne az övé, aki döbbent idegenséggel nézi, hogy ezek itt a villamoson utaznak, és nem tudnak semmit. Ezzel a végtelen, azonosulni nem tudással vegyes undorral néz ránk a Rőt Péter nevű emberszabású majom. Aki már mindent tud, ért, elfogad, csak a szagunkat nem bírja….

Upor Péter rendezésében különösebben nem látni olyan szándékot, amely élesen elütne a szöveg inspirálta elvárásoktól. Minden úgy zajlik, ahogy képzeltük. A szöveg önmozgása teremti a nagyon egyszerű, egy szék, egy kottatartó-pulpitus akadémiai helyzetét. Semmi teatralitás nincs jószerivel, csak a hang, amely ehhez az androgün, kicsi, zárt emberhez tartozik. Molnár Ildikó a hangdinamikával játszik, csak egy-egy, egyébként várható gesztust tesz: banánt oszt; amikor a rumról beszél, amire nyilvánvalóan rászoktatták a matrózok, titokban meghúz egy laposüveget stb. Pont a majomság mint attribútum legkézenfekvőbb jegyei ezek, holott épp ezek meghaladása, ezek teljes elfelejtése zajlik. A neutrális külső olyan sima felszín, melyet csak az elmondottak bolygatnak meg. Bejön, kimegy Rőt Péter, és minket tudós társaságnak tekintve, rétori tehetségét is bevetve szól hozzánk, keverve a szónoklattan és a belső feltárulkozás nyelvi-megszólalási regisztereit. 

Molnár Ildikóról az jut eszembe, hogy olyan, mint egy dió. Kicsi, feszült, szikár-íjas nő. Könnyen válik bármivé és bárkivé – mégis téveszthetetlen aurája van. Itt a fenti szövegmondást avatja különlegessé: megmutat egy hallatlanul fontos szöveget.

BUDAI KATALIN

 

NKA csak logo egyszines

1