A londoni Art Review művészeti magazin a kortárs művészet legbefolyásosabb 100 alakjáról szóló 2011-es listájának élére Aj Vejvej (az angol nyelvhasználatban Ai Weiwei) kínai művészt tette. Ezzel rögtön ki is váltotta a kínai hivatalos körök haragját, szerintük „Kínában sok tehetséges művész van. (…) ez a választás kizárólag politikai szempontok alapján történt...”. Ajnak az elmúlt évben (is) meggyűlt a baja a hatóságokkal, két hónapig homályos adóelkerülési vádakkal börtönben tartották, ahonnan nagy nehezen, 300 millió forintnak megfelelő óvadék ellenében szabadult. Valószínűleg számított a világméretű tiltakozás is, pl. 130 000 aláírással az amerikai múzeumok petícióján. Azért a választásban nagyon jelentős lehetett a művészi szempont, mert Aj már 2010-ben is 13. volt a listán, és valóban korunk egyik legfontosabb művészegyénisége. Politikai aktivitása is jelentős, a Time magazin 2011 végén összeállított 100-as listájában a világ meghatározó személyiségei közt szerepel, olyan nevek társaságában, mint Angela Merkel, Julian Assange, Nicholas Sarkozy, Aung San Suu Kyi és mások. Népszerűségét és ismertségét mutatja, hogy a 2001-ben Amerikában felfedezett kisbolygót róla nevezték el (83598 Aiweiwei).

Az 1957-ben született alkotó már a családból hozta a művészet iránti fogékonyságot és a kritikus hozzáállást. Apja, Aj Kving költő, anyja, Gao Ying festő volt. Apját, szintén a fennálló rendszer kritikája miatt 20 évi szilenciumra ítélték és száműzték, 16 évig falusi árnyékszékek tisztításával kellett foglalkoznia. Aj így Mandzsúriában és Hszincsiangban nőtt fel. 1978-tól, apja rehabilitálása után filmrendezést tanult a pekingi Filmakadémián, majd a „Csillagok” avantgárd művészcsoport egyik alapító tagja lett. Tartván attól, hogy tevékenysége nem nyeri el a fennálló hatalom tetszését, 1981-ben az Egyesült Államokba távozott, ahol 1993-ig élt, New Yorkban. Ekkor édesapja betegsége miatt hazaköltözött Kínába. Művészete nagyon sokoldalú, főleg a concept art tárgykörébe tartozik, de készít szobrokat, installációkat, fényképeket is. Ismert műve pl. a kasseli Documenta12 (2007) számára készült Tündérmese Ehhez honlapján egy meghívást tett közzé, és 1001 kiválasztott kínai személyt öt csoportban kiutaztatott Németországba. Külön ruhákat és bőröndöket is tervezett a résztvevőknek, akik a kiállítás ideje alatt a városban kószáltak, és egy régi, kihalt textilgyárban aludtak. Aj szerint a műalkotás a résztvevők élménye, lelki változása volt. Egy kínai állampolgárnak eljutni Németországba valóban tündérmese. A művész konzultánsként részt vett a pekingi Olimpiai Játékok számára épített világhírű Madárfészek stadion tervezésében. Nagyon híres a londoni Tate Modernben 2010-ben kiállított Napraforgómagok című műve, amely százmillió, porcelánból készített, egyedileg kézzel festett napraforgómagból áll (1600 művész dolgozott rajta Kínában). A „magok” egy hatalmas, ezer négyzetméteres turbinacsarnok padlóján vannak szétterítve, a művész szándéka szerint lehet bennük hemperegni, sétálni; bár most már a porcelánpor esetleges egészségkárosító hatása miatt ezt nem szabad. Egy százkilós csomag „napraforgómag” a Sotheby’s árverésén 2011 februárjában közel 560 ezer dollárért kelt el.

 

vejvej Kalman-6-kep

 

Aj Vejvej szociális érzékenysége és viharos aktivitása gyakran vezetett a hatalommal való összetűzéshez. A 2008-as szecsuáni földrengés során életüket vesztett gyerekek sorsa nagyon felháborította. A gyerekek haláláért a rossz minőségű épületeket és a hanyag építőket tette – joggal – felelőssé. Művésztársaival összeállította a halott gyerekek névsorát (5385 név), és bírósági feljelentéseket is tettek. Egyik esetben, 2009 augusztusában, amikor ebben az ügyben tanúskodni akart, a rendőrök úgy összeverték, hogy kisebb agyvérzést kapott, amit később Münchenben diagnosztizáltak és hoztak rendbe egy sürgős operációval. Münchenben a Sajnáljuk című kiállításán vett részt éppen, amelyben kormányok, iparvállalatok és bankok bocsánatkéréseit gyűjtötte össze károkozásokkal és katasztrófákkal kapcsolatban. A Haus der Kunst homlokzatán Megemlékezés című installációja volt látható, amely 9000 iskolatáskából kínai írásjelekkel a „Boldogan élt ebben a világban hét évig” mondatot adta ki. Ezt az egyik szecsuáni gyermekáldozat édesanyja mondta a katasztrófa után.

A művész kifogyhatatlan fantáziáját és energiáit jól mutatja a Szövedék (Interlacing) című kiállítása, amelyet Grazban volt szerencsém megnézni. Ez az első nagyszabású bemutatója fotóinak és videóinak. A svájci Fotomuseum Winterthur szervezte és rendezte meg először 2011. márciustól augusztusig, innen került Grazba szeptemberben, ahol e sorok írásakor (2012. február 5-én) zár. A későbbiekben Párizsban, a Jeu de Paume múzeumban lesz látható február végétől április végéig. Aj már New Yorkban sokat fényképezett, ahol a Parsons School of Designban tanult – dokumentálta mindennapjait és ötleteit. Itt ismerkedett meg jelentős amerikai művészekkel, mint Allen Ginsberg, Jasper Johns, Andy Warhol és Marcel Duchamp. Különösen ez utóbbi volt rá hatással, tudatosítva benne, hogy az élet és a művészet elválaszthatatlan. Így kezdte fényképezni mindennapjait, a kínai művészkolónia életét, barátait, a városi tájképeket. Ez a szenvedélye folytatódott Kínába való visszatérése után is, ahol szülőhazája életét örökítette meg. Kihasználva az internet adta lehetőségeket, blogjában, majd a Twitteren hozta nyilvánosságra fényképeit. Ezekben dokumentálja Peking átalakulását, a régi épületek eltűnését, az újak (mint például a Madárfészek stadion) épülését napról napra. Nem rejti véka alá kritikai megjegyzéseit (a szecsuáni földrengés romjainak bemutatása) vagy provokatív látásmódját, ötleteit sem (Nézőpont-tanulmányok, a középső ujj bemutatásával közismert helyszíneken). Ugyancsak dokumentálta a Tündérmese szereplőinek kasseli mindennapjait, lefényképezve őket a német város jellegzetes vagy éppen jellegtelen helyein. Megörökítette azt is, amikor 2010 végén a hatóságok eldózerolták műtermét Sanghajban. Nem kis helyet foglalnak el a fényképek között művészi kísérletei, amelyek közül a leghíresebb az Egy Han-dinasztia kori váza elejtése című háromrészes fotósorozata.

 

vejvej Kalman-2-kepCopyright by Ai Weiwei

 

Már ennyiből is látszik, hogy a művész és Urs Stahel kurátor által kiválogatott anyag hatalmas. Betöltötte a Kunsthaus Graz (az üvegamőba) teljes első emeletét. A felállított falakon fényképek százai sorakoztak, tematikus válogatásban 16 téma körül, több hatalmas monitoron pedig folyamatosan váltakoztak a videoinstallációk képei és a képsorozatok. Egyszerűen lenyűgöző az ötletek sokasága, meglepetésszerűsége és mennyisége, a művész hihetetlen aktivitása. Innen ered a kiállítás címe is: Interlacing – Szövedék, az élet és a művészet szövevényes összefonódása, a hálózat, az internet – minden mindennel összefügg.

Néhány szót megérdemel a kiállítás színhelye, a Kunsthaus Graz, „a barátságos földönkívüli”, az „üvegamőba”. Építészei, Peter Cook és Colin Fournier nagyon jellegzetes épületet hoztak létre, amely felélénkíti a stájer főváros központját. A Mura jobb partján, a várhegy alatt, szervesen kapcsolódva a műemlék „Öntöttvas-ház”-hoz egy üvegborítású, felül nyúlványokkal (ablakokkal) ellátott, léghajóra vagy bálnára emlékeztető hosszúkás, gömbölyded épületet hoztak létre, amelyhez a 2. emeleten egy zárt kilátóterasz kapcsolódik. Az épület sötétben is különleges, ekkor ugyanis az üvegfelület mögé beépített nagy, kerek lámpák fényjátéka teszi elevenné a házat. Belül ideális kiállítótér, mert az épület déli oldalában lévő betonhengerben van a lépcsőház és a felvonó, ebből kilépve viszont az első és második emelet szintje teljesen csupasz, tetszőlegesen osztható, épített falakkal, paravánokkal berendezhető. A földszinten társalgó és pihenőtér található a pénztárak mellett, valamint átjáró a vasházba, amelyben a múzeumi bolt van berendezve, elég gazdag kínálattal. Maga a Kunsthaus az Universalmuseum Joanneum keretében működik, munkatársai nagyon kedvesek, a kapott sajtóinformációs anyagból vett képekért külön köszönet illeti őket.

 

vejvej Kalman-5-kepCopyright by Ai Weiwei

 

Aj Vejvej aktivitása már régen szálka volt a kínai hatóságok szemében, zaklatni azonban csak az utóbbi két évben kezdték. Kezdődött a sanghaji műtermének bezárására és lebontására hozott határozattal, amelyet végre is hajtottak, miközben a művész házi őrizetben volt. Ezután gyakorlatilag nem engedték külföldre, így 2011-es számos kiállításán nem tudott részt venni még a megnyitón sem. A tavalyi adóelkerülési vádakról már írtam a cikk elején. Aj otthoni népszerűségét jelzi, hogy több ezer honfitársa gyűjtötte össze neki az óvadék összegét, és a megállapított adóhátralék jelentős részét. Novemberben újabb felvonásként pornográfia terjesztésével vádolták meg a művészt Tigris és nyolc kebel című fotójáért, amelyen ruhátlanul ül négy szintén ruhátlan nő társaságában, nem különösebben erotikus összhatásban. Az erre a vádra bekövetkező reakció is figyelemre méltó volt: kínaiak ezrei töltötték fel ruhátlan fényképeiket az internetre tiltakozásként és a művésszel való szolidaritásként. A dolgok legutolsó állása szerint 2012 januárjában a hatóság elfogadta Aj fellebbezését az adóhátralék ügyében.

Aj Vejvej mindenképpen korunk izgalmas egyénisége, függetlenül attól, hogy művészete és tevékenysége tetszik-e vagy sem. Ezt döntse el ki-ki maga, szerencsénkre erre Budapesten is sor kerülhet, mert az Ernst Múzeum tervei között szerepel az év végén fotóinak kiállítása. A kortárs művészet iránt érdeklődőknek nagyon ajánlom.

KÁLMÁN BÉLA

 

KÉPEK

1. Egy jellegzetes Aj Vejvej fotósorozat (a szerző felvétele)

2. A közismert „Egy Han-dinasztia kori váza elejtése” triptichon (1995, C-printek, 150x166 cm)

3. „6/1/08 Wenchuan, China” (A „Blog photographs” [blogfényképek] sorozatból, kb.2005-2009)

 

NKA csak logo egyszines

1