Február végén, március elején az Aradi Kamaraszínház vendégszerepelt Budapesten, a Bakelit Multi Art Centerben. Az idén ötéves fennállását ünneplő társulat négy kortárs drámát hozott el a repertoárjából: a 2008-as bemutatója óta számos fesztiváldíjat nyert Rudolf Hess tízparancsolatát Alina Nelegától (rendező: Tapasztó Ernő), Heiner Müller Kvartettjét (rendező: Balog József), valamint Matei Vişniec Lovak az ablakban és Raymond Cousse Gyerekességek című darabjait. Az utóbbi két előadást volt szerencsém látni, és mindkét esetben úgy jöttem el a Soroksári útról, hogy milyen kár, hogy ezek a remek előadások itt, Budapesten csak egy maroknyi közönséghez jutottak el – mintha a Bakelit alig lenne közelebb a potenciális nézőkhöz Aradnál. Pedig a helyszín, a minden romantikától mentes, némely részletében akár egy horrorfilm díszletének is beillő gyártelep (itt persze nem a kifejezetten barátságos belvilágú Bakelitre, hanem a tágabb környezetre, a tört ablakú, üres csarnokokra gondolok) nagyon is illett a vendégségbe érkezett előadások hangulatához. 

Matei Vişniec egyfelvonásosát 2009-ben mutatták be, mégpedig a Pécsi Harmadik Színházzal közösen, Radu Dinulescu rendezésében. A Lovak az ablakban nem rajzol fel teljes történetet, mégis leír egy önmagába visszatérő ívet. A közös pont a három részre tagolódó előadásban a háborús közeg, a háború mint létállapot. Tapasztó Ernő egy folyamatosan zümmögő írásvetítő mellett állva, tanárként idézi fel nekünk először az 1699-es karlócai békét, felsorolva, hogy melyik vidékre melyik ország, hatalom tette rá a kezét abban az esztendőben, majd később még két másik történelmi időszak száraz tényadatait. A keret közé ékelődő jelenetek viszont éppen azt mutatják meg, ami a történelemkönyvek személytelen kijelentő mondatai mögött van. Az elsőben egy anya csomagol össze a háborúba készülő, az ablakból folyton a lovakat leső fiának, mániás rendszeretetével próbálva megóvni a gyermekét minden rossztól. A másodikban egy háborúból hibbantan hazakerült apa és az őt gondozó lánya kettősét láthatjuk, míg az utolsóban egy otthon is háborúzó férj gyötri a várandós feleségét, aki egy rohamsisakot szül – vagyis a körforgás folytatódik: fiú születik, aki majd megint elmegy a háborúba, az anyja, a felesége vagy a lánya onnan várhatja vissza, gondozhatja, ha megrokkan, és eltemetheti, ha meghal. Bár még az sem biztos, hogy a végső tisztesség megadatik, hiszen az utolsó jelenetben a férjből csak por marad az őt agyontaposó bakancsok talpán. Olyan ez az egész tragikus körforgás, mint amilyenről Tóth Krisztina Vaktérkép című versében olvashatunk: „csak húzza folyton szomorú / útját, és bárhová ér, az háború, / árkot ír a halál (…) mind hogy bolyong és nincs egynek se útja, / mindig, mindig az anyák szülik újra / az árvaságot”. 

 

31 aradiak - lovak1Harsányi Attila és Bacskó Tünde – Lovak az ablakban

 

A darab tematikája és groteszk látásmódja több ponton is Örkény Tótékját idézi. Egyikben sincs szó pátoszról vagy háborús hősökről, annál inkább a hétköznapiság, a rutinszerű, mindennapi cselekvéssorok abszurdizálásáról. Itt az anya nem egyszerűen rendszerető, hanem mániákusan menekül a maga köré teremtett rendbe: az utolsó szöszt is kikapargatná a padlórések közül. A férj az ebédlőasztalnál kiméri a szalvéta helyét, és ott is a célba lövést gyakorolja kenyérgalacsinokkal. Mindeközben tényleges párbeszéd nincs a szereplők között, kényszeresen ismétlődő mondatokban beszélnek el egymás mellett, vagy a parancsok, feladatok végrehajtásához szükséges instrukciók kiosztására szorítkoznak. A férfiak halála, megsebesülése is nélkülöz mindenféle hősiességet, véletlen, tragikomikus balesetek áldozataivá válnak. (A fiú vesztét éppen az általa annyira szeretett lovak okozzák, a férjét saját katonatársai.) A rossz hír sem a szokásos módon jut el az otthon várakozó nőkhöz: a groteszk humorú, hol bohócorral, hol furcsa tolószékkel érkező Hírnök viszi meg. 

Ha el lehet valamennyire különíteni, Tapasztó Ernő iróniába, fekete humorba, részvétlen tárgyilagosságba burkolózó Hírnöke inkább része ennek a folyton háborút generáló gépezetnek, a Harsányi Attila alakította férfiak és Bacskó Tünde asszonyai pedig az örök áldozatok. Harsányi Attila három különböző karaktert formál a fiúból, az apából és a férjből, ebben a sorrendben egyre erőteljesebben, egyre zsarnokibb figurákat alkotva. Bacskó Tünde nőalakjai ellenben nem különülnek el élesen egymástól. Közös bennük, hogy nem kérdőjelezik meg alárendelt szerepüket ebben a férfiak irányította, az otthont is hadszíntérré változtató világban. Szolgálnak és kiszolgálnak, útnak engednek és hazavárnak, szülnek és elsiratnak. Ami közös a három színész alakításában, az az intenzitás és az erőteljes jelenlét.

Ha a másik előadáshoz, a Gyerekességekhez keresünk kapcsolódási pontokat, a legkézenfekvőbbnek az abszurditás tűnik. Míg azonban a Lovak az ablakban elsődlegesen a háború abszurditását mutatja meg, Raymond Cousse monodrámájának középpontjában a felnőtt lét abszurditása áll, mégpedig a gyermek szemszögéből. A felnőtthazugságok, a hit, a testiség és mindenekelőtt a halál abszurditása. Mert a gyermeki gondolkodásmód és a maga módján konzekvens gyermeki logika rácsodálkozik mindenre, amit a felnőttek természetesnek vesznek, és rákérdezés nélkül elfogadnak. Pedig miért lenne az természetes, hogy a kerítésen át meglesett temetéseken csak az elöl haladók sírnak, a sor végén viszont már inkább beszélgetnek és nevetgélnek? Hogy a lélek láthatatlan, és felmegy az égbe? Hogy valaki kiolthatja egy másik élőlény életét, legyen az állat vagy ember? Hogy egyik pillanatról a másikra egy gyermek is meghalhat? 

 

31 aradiak - gyerek2Lung László Zsolt – Gyerekességek

 

De összekapcsolja a két előadást az erős kontúrok, karakteres képek használata is. Csak egy-egy példa: a Lovak az ablakban végén Bacskó Tünde fekvő teste eltűnik a rá halmozott, kopott bakancsok alatt, itt pedig játékokat dobálnak be a színpadra, éppen akkor, amikor a főszereplő gyermekkora – barátja halálával – lényegében véget ér. De említhetjük a záróképet is, amelyben a játékok után egy koporsót eresztenek le, és ebbe fekszik bele Lung László Zsolt. A Gyerekességek azonban még ennél is tovább megy, a – szó szerinti – véres naturalizmusig. Egy valódi disznófej daraboltatik benne, utalva a szomszéd hentesre éppúgy, mint a barát nővérének „szőrös húsállatkájára”, és mindenre, ami test és zsiger és pusztulás. Ez az egész így, együtt Csáth Géza műveinek minden idilltől mentes, kegyetlen gyermekvilágát juttathatja a néző eszébe. 

Lung László Zsolt az ötvenperces előadás folyamán végig energikusan uralja és bejátssza a színpadot. Alakítása mentes minden külsődleges gyerekességtől, helyette lényegében gyermeki: tisztán lát és láttat. Az ismétlésekkel, szerepváltásokkal teli szövegnek megfelelően pontosan és hitelesen szólaltatja meg a rideg tanár vagy a vakbuzgó pap figuráját, és lép vissza onnan a gyermekébe, egészen a koporsóba fekvés végső, halálosan komoly játékáig. És itt van talán a legfontosabb közös pont a két előadás között, hiszen itt is, akárcsak a Vişniec-darabban, „árkot ír a halál”. 

Jó darabok fajsúlyos előadásait hozta el az Aradi Kamaraszínház Budapestre, bizonyságul arra, hogy mindössze öt év alatt sikerült egy önálló arculattal és karakteres hanggal rendelkező társulatot felépíteniük. 

TURBULY LILLA

 

NKA csak logo egyszines

1