Tizenkét év után állította újra színpadra a Rokonokat Jordán Tamás. 2000-ben a Radnóti Színházban, most pedig Szombathelyen. Úgy alakult, hogy ugyanaznap délután a kamarateremben egy másik előadást, Háy János Rák Jóska, dán királyfiját is láttam, ami Ivo Brešan Paraszt Hamletjét írja át, gondolja újra, húsz évvel ezelőttre, a rendszerváltás vidéki Magyarországára helyezve át Hamlet történetét. Így aztán, amikor rokonaim másnap arról érdeklődtek, mi mindent tapasztaltam Szombathelyen, nem volt nehéz a két, igencsak különböző stílusú, hangulatú, mondandójában azonban nagyon is egymáshoz közel álló előadás tanulságait egy mondatban összegezni: rossz rokonság örök átok. Komolyabbra fordítva a szót: a pénzért és a hatalomért folytatott játszmákról szóló színdarabokat, legyen bár a helyszínük falu, vidéki kisváros vagy királyi udvar, nem fenyegeti a színháztörténeti emlékké fakulás veszélye.

 

10 rokonok_SAD9057Szabó Tibor és Märcz Fruzsina (fotó: Mészáros Zsolt)

 

A regény színpadi átiratát is Jordán Tamás készítette. A forgószínpaddal zökkenőmentessé tett jelenetváltásokkal a cselekmény gördülékenyen, epikus kitérők nélkül halad előre, nem hagy hiányérzetet, talán még abban sem – ha akad ilyen a nézőtéren egyáltalán –, aki a regényt nem ismeri. Ezek a flott, a filmbeli vágásokhoz hasonló váltások azonban adnak némi könnyed, illusztratív jelleget az előadásnak. 

Ami állandó a színpadképben (Horesnyi Balázs munkája), az az egyik oldalon Kopjássék szerény otthonának néhány részlete, a másikon pedig a hivatali dolgozószoba az íróasztallal, és a titkokat őrző vagy éppen nem őrző páncélszekrénnyel. És persze ne feledkezzünk meg a színpad fölött lógó családi képekről, amelyek a Magdaléna villájában játszódó jelenetekben leereszkednek a szoba falának szintjére, a többiben viszont fenyegetően lógnak a szereplők feje fölött: ki tudja, melyik pillanatban melyik rég nem látott, pénzszagra gyűlő kedves rokon szakad az ember nyakába. Dőry Virág jelmezei jól illeszkednek a néhány bútorral, jellegzetes tárggyal inkább csak jelzett, mint berendezett terekhez és a karakterekhez. Különösen Lina és Magdaléna ruhái mondanak sokat a két nő – unokatestvérségük ellenére – egymástól igencsak távol eső világáról.

 

rokonok SAD8745Kelemen Zoltán és Zayzon Zsolt (fotó: Mészáros Zsolt)

 

Ismerős közeget látunk, egyrészt a regényből, másrészt a mindennapjainkból ismerőset. A folyamat, amelynek következtében a jó szándékú, változtatni akaró Kopjáss István maga is korrumpálódik, és eljut az öngyilkosságig, amihez majd minden szereplő hozzáteszi a maga kisebb-nagyobb építőkövét, szépen kirajzolódik, mégsem rendít meg a főhős tragédiája. Zayzon Zsolt főügyésze naiv, néha már-már gyermeki lélek, akibe ráadásul tekintélytiszteletből és megfelelni vágyásból is több szorult annál, mint ami ahhoz kellene, hogy esélye lehessen a polgármester–bankigazgató tengellyel szemben. Őrlődik, aztán szinte észrevétlenül tűnik el közülük, pisztolydörrenés kell ahhoz, hogy még egyszer figyeljenek rá egy rövid időre. Linát, a feleségét Nagy Cili játssza. Korábban két előadásban is úgy láttam, hogy még nem nőtt bele a rá osztott szerepbe. Most a darab szerint maga tépné le a hozzá nem illő ruhát, Lina karakterét azonban mintha rá szabták volna, remekül eltalálja: két lábbal áll a földön, nem visszahúzná a férjét, de nála sokkal jobban érzékeli a határokat. Szelíd meggyőzést vegyít kirobbanó indulatokkal. Märcz Fruzsina Magdalénája éppen az ellentettje: légies, hűvös, Kopjáss életében a távoli ideál. Mertz Tibor polgármestere az előadás egyik legjobb alakítása: joviálisnak látszó, borotvaeszű machinátor, minden szálat ő tart a kezében, de hogy az előadás visszatérő jelenetét említsük, mondhatjuk úgy is: ő dönti el, ki vehet a dohányzóasztalán őrizgetett cukorkásdobozból, hogy aztán megdicsőült arccal szopogassa, cuppogtassa a helyi elithez tartozás savanykás szimbólumát. Szabó Tibor szintén plasztikusra formált Kardics bankigazgatóját persze mindig megkínálja. Jordán Tamás magára is osztott egy epizódszerepet, Berci bácsiból minden simlissége mellett is szeretni való öreg kóklert formál, akinek valószínűleg meg sem fordul a fejében, hogy azzal a bizonyos salgótarjáni szénnel lemoshatatlanul bekormozza Pista öccsét. Vlahovics Edit Kati nénije életteli női alteregója Berci bácsinak, az a bizonyos távoli rokon néni, akinek az érkezése, de még inkább hosszasabb időzése és mindent jobban tudása minden háziasszony rémálma. Avass Attila az egyetlen rokontalan kívülállóból, Péterffy doktorból gogoli, könyökvédős, semmibe vett kishivatalnokot formál. 

A forgószínpad a végén technikai eszközből főszereplővé lép elő: éppen azzal, hogy Kopjáss öngyilkossága után is megállíthatatlanul forog tovább, a polgármester és Kardics bankigazgató pedig szintén megállíthatatlanul menetelnek a szélén körbe- körbe, nyilván az idők végezetéig. Az üzenet világos, az már fölösleges ráadásnak tűnik, hogy mellettük ott köröz-pöfög egy kis játékmozdony is, megrakva azzal a bizonyos salgótarjáni szénnel, de még ráadásul rózsaszín, kackiás farkú műmalacok is köröznek velük együtt. Ez így, együtt már túlságosan direkt üzenet. Értenénk e nélkül is. Bár ne értenénk ennyire!

TURBULY LILLA

 

NKA csak logo egyszines

1