A kiállító egyszerre művész, a kultusz embere, mérnök, a tudomány embere és építész – a jó építész mindig összművészetben gondolkodik. Ennek megfelelően három szemszögből vezetném be a kiállítását, bár az alkotó szemszöge összművészeti.

A művészet a világra adott emocionális reflexió. A vágy a teremtés hiteles megidézésére egyidős az ember öntudatra ébredésével. Platón híres barlanghasonlata ennek az állandónak a filozófiai/képi vetülete, az ősember mesteri barlangrajzai pedig a vágy mágikus képei. Mindkét póluson fontos szereplő a természet. Az a környezet, amelybe az ember belévettetett. A kiűzetés ellenére, maga a Paradicsom.

Első tétel: Wagner Péter Erdélyben és a Partiumban készített útirajzai a sötét tónusú papírral megidézik Platón barlanghasonlatát, színeikkel a Biblia paradicsomi kertjének gyönyörű vizuális emlékét. A pasztellek vonalai természetesen egy XX. századi ember kezeinek, gesztusainak nyomai. Itt mellettem Magyarvalkó egén szinte Van Gogh levegője kavarog, Ákos temploma a liget előterén át Van de Velde bűbájos szecessziós meséjével rokon, Szilágysámson képe megidézi a nagybányai posztimpresszionizmus legszebb tájait.

 

15 x_akosWagner Péter: Ákos

 

Második tétel: A mérnökember rajzát mindig áthatja valami építő, konstruktív lelki karakter. Minden itt látható úti képen természet és építészet együttélésének harmóniája a téma. Legyen az szinte pointilista részekre bontással odatéve vagy festői foltokkal lerakva, a befogadói szem számára egyértelmű, hogy az analitikus szemlélet Wagnernél nem áll meg a szétszedésnél, hanem a témát összefogja képpé. Mágia ez, helyrebillenteni a modern időt, amelyben ember és Isten műve elszakadtak egymástól, teremtett és épített környezet harmóniája veszni látszik. Így van ez a Szent Gallen-i kolostorba tervezett kert rajza óta, ami állítólag a középkor egyetlen kertábrázolása. Különösen felgyorsult a két fogalom végzetes távolodása a XIX–XX. század totális felvilágosodásának ipari, dologias vektorával. Bizony nevetünk Daniel Kehlmann A világ fölmérése című bestsellerének tudósain (könyvtárban vagyunk), akik a tudományba kizárólagossággal vetett világmegváltó új hit túlhajtásával meghódítják az egykori Paradicsomot, leigázzák a gyarmatok népeit.

Harmadik tétel: És máris itt vagyunk a XX. századi kelet-európai valóság kellős közepén. A 60-as, 70-es, 80-as években Wagner Péter és a mi generációnk java elbűvölve látta, hogy Erdélyt alig érintette meg a dologias, a fogyasztói világ. És láttuk, hogy Németország – Gorbacsov és 89 karácsonya között – teljesen érthetetlenül exodushoz segítette a 800 éve Erdélyben őshonos erdélyi szászságot. Egészen az idei évig nem értettem miért. Majd láttuk, hogy 90-től a székely és magyar népesség is elindul kifelé a Paradicsomból. Elsőként az értelmiség. Ezt ma sem értem. Értem viszont Kós Károlyt, aki az Erdély vidékein megőrzött „kertváros” árkádiai építészetét hozta Budapestre. Majd Erdélyország veszedelmét látva hazament, hogy összművészetként sikerre vigye az Erdélyi Szépmíves Céhet: irodalmat, építészetet, gazdálkodást, tipográfiát, grafikus művészetet egyszerre teremtve. Látom a képeken, Wagner Péter örömét leli Kós Károly követésében. Remélem, nem jár úgy, mint a fáma szerint a tudós Huszka József, akit megvertek a református atyafiak, amikor feltárta templomukban a középkori freskókat. A máig egymásnak ugrasztott népek csak hitüktől, nemzetiségüktől függetlenül összefogva kormányozhatják vissza Erdély Noé bárkáját az özönvíz előtti, ember és természet egységét őrző partokhoz. Wagner Péter jó kormányos, de kell a biztatás neki, az utazónak is, és az otthon maradóknak is. „A világ azért van, hogy otthon legyünk benne.”

SZEGŐ GYÖRGY

 

NKA csak logo egyszines

1