Születése óta emelkedő pályagörbét rajzolva, nemzetközi rangú-jelentőségű rendezvénysorozattá nőtte ki magát a BTF. Időtartamára felfüggeszthettük az olyan kérdéseket, mint például, hogy vajon Európa felé haladunk-e, netán már el is értük, kínálatával az alkotó- vagy az előadóművészek kerülnek-e inkább a nemzetközi érdeklődés fókuszába. Rendezvényei arról tanúskodtak, hogy a szervező-rendező stáb áttekintő ismeretekkel rendelkezik, s jó érzékkel válogat a nemzetközi kínálatból is, világszínvonalú produkciók vendégül látásával. Időről időre elmondható volt: programja egyaránt szólította meg a kül- és belföldi közönséget. Tegyük hozzá, a külföldinek mindmáig további vonzerőt jelent a számára kedvező árfekvés – a hazai pedig arra gondolhatott a borsosabb árak láttán: még mindig olcsóbb, mint elutazni érte valahova...

Amióta megnyílt a Művészetek Palotája, maga az épület önmagában is különleges vonzerőt jelentett (a fellépő művészeknek is!). Saját szervezésű rendezvényei viszont az elmúlt években fokozatosan olyan kínálatról gondoskodtak, hogy nem túlzás azt állítani: a MüPában egész évben „fesztivál” van... Stratégiai partnerként jó kapcsolat állandósult megannyi szervező-rendező céggel, így a Tavaszi Fesztivál vezetőségével is, s ez az együttműködés több területén is megmutatkozott. Mindazonáltal, ezt a pályaívet nehéz lett volna mechanikusan továbbrajzolni.

 

BTF - A halott_varos_169Felvegi_Andrea_10A halott város – Csokonai Színház, Debrecen (fotó: Felvégi Andrea)

 

A kulturális életet is megviselő gazdasági válság megváltozott lehetőségek biztosításával adta fel a leckét a BTF idén debütáló új vezetésének. Idén a fesztivál külsőségeiben összehasonlíthatatlanul visszafogottabb volt. A mérsékelt mennyiségű plakát- és szóróanyag inkább csak emlékeztette az érdeklődőket: közeledik a tavasz, s vele a fesztivál. Működött az évtizedes lendület, s keresletre talált így is a kínálat. A BTF igazgatója, Vitézy Zsófia a műsorfüzetben arra mutatott rá, hogy a gazdasági válság „egy szomorú és egy hasznos következménnyel járt. Szomorú következmény a program rövidítésének kényszere, a hasznos és hosszú távon megoldást kínáló pedig az együttműködési rendszerek kialakításának megkezdése. Meggyőződésem, hogy a helyzet ráirányítja a figyelmet az egyedül lehetséges megoldásra: a szolidaritás, az összefogás szükségességére.”

A szervezők munkáját dicséri, hogy a 11 nap elteltével nem a hiányérzet munkált. Talán még csak nem is a kínálat csökkenése tűnt fel a látogatóknak. 

Úgy érezhettük, a BTF rendezvénysorozata olyan programokról gondoskodott, amelyek harmonikusan illeszkedtek bele a fővárosi kínálatba, alkalmanként igazi csemegékkel, ritkaságokkal, különlegességekkel színesítve azt. A zene továbbra is a fókuszban maradt, de érvényességi köre mintha tágult volna, időnként a kísérletjellegű nyitások kockázatának felvállalásával. Több volt a nehezen besorolható, s – mint általánosságban is elmondható – megnőtt a népművészetek súlya, rangja. 

Az igazgató asszony által is hangsúlyozott összefogás persze nem új jelenség a fesztiválok történetében. Korábban is megjelentek közös produkciók, de kifejezetten hasznos, ha a korábbi gyümölcsöző tapasztalatok szervesen beépülnek az új koncepcióba is. Más fesztiválok nemzetközi tapasztalatai is azt bizonyították világszerte, hogy semmit nem von le egy „fesztiválprodukció” értékéből, ha az később másutt továbbél. Sőt, ez a gyakorlat lehetővé teszi, hogy táguljon a közönség látóköre, s aki nem jut el egy fesztiválra, utólag, közvetve, mégis szerezhessen róla tapasztalatot. Bizonyos szempontból tehát hiánypótló ez a gyakorlat.

A zenei igazgató, Kocsár Balázs személye biztosította, hogy erősödjék a Budapest–Debrecen-kapcsolat. Igazi nagy nyereség volt a Korngold-opera – s ezúttal a közvetett tapasztalat a másik irányba is működött: aki még sohasem járt a debreceni színházban, az is fogalmat alkothat magának a debreceni produkció láttán-hallatán a város operaéletéről. 

 

36 Gary_Burton_Chick_Corea_Felvegi_Andrea_3Chick Corea és Gary Burton (fotó: Felvégi Andrea)

 

Bár áttekinthetőbbé szelídült a kínálat, még így is volt bőven miből válogatni! Lehetett „manipulálni”, hogy például Richard Strauss Arabelláját ne a fesztivál keretében tartott előadáson nézze meg valaki, hanem azt követően, operaházi programként, s máris felszabadult egy este valamely speciális program számára! 

Továbbra is érdemes volt keresni a „csak itt és csak most” jellegű kínálatot – idén ilyen volt a Rácz Zoltán ötletét megvalósító „ütősnap”. A tematika változatos volt, s csak sajnálhatja, aki lemaradt a nap záró programjáról, Gary Burton és Chick Corea legendás duójának produkciójáról. Az ilyesmire szokás mondani, hogy „faltól falig” zene! Nem igényelt speciális felkészültséget, egyszerűen hatott a muzsika, éreztette varázshatalmát, s felszabadította a gyakran emlegetett boldogsághormonokat. Megszűntek a műfaji korlátok, hogy könnyűzene vagy komoly, egyszerűen lenyűgöző volt.

Másik nagy idei élményemet Vengerovnak köszönhetem, s igazából nem is a koncertnek (az is remek volt), hanem a ráadásnak. Massenet Meditationja kedvelt ráadásszám, már-már reflexszerűen hat a könnyen elérzékenyülő, komolyzenei örökzöldeket kedvelő hallgatókra. Igen ám, de ezúttal megtörtént a csoda, önfeladó gyönyörködést váltva ki a „szakmai” hallgatóból is. A megindító szépségű hegedűhang hallatán újra kellett értékelni, rangossá minősítve, a kompozíciót. ÍGY játszani, ezt hozni ki a populárissá sekélyesítettből – a legnagyobb művészet! 

Nehéz felmérni, a mérsékelt propaganda mennyiben befolyásolta a kínálat széles körű ismeretét. Mindenesetre, a látogatottságra nem lehet panasz. Jutott közönség a hazai produkcióknak is, külföldieknek is. Azt sem lehet igazán felmérni, vajon a magyar vagy a külföldi hallgatók örültek-e jobban annak, hogy több magyar szerző olyan műve is előadásra került, amit máskor-máshol aligha ismerhettek volna meg. Megtanulhattunk jó pár nevet, énekesekét és hangszeresekét, akiknek a fellépéseit érdemes lesz figyelemmel kísérni. És főleg: önfeledten kalandozhattunk, ismerkedve a múzsák többé-kevésbé neveletlen gyermekeivel. Mert kinek a txalaparta gazdagította hangszínvilágát, ki pedig Sztravinszkij vagy épp Bartók zenéjének vált értő hallgatójává, a Szegedi Kortárs Balett új produkciójának köszönhetően. 

És ami megunhatatlan: ismételten szembesülni a ténnyel, hogy a korántsem csupán divatból sztárolt 

magyar művészek hazai koncertteremben megérdemelten aratnak hasonló sikert, mint a messziről jött hírességek, akiket korábban leginkább csak felvételekről hallhattunk.

FITTLER KATALIN

 

NKA csak logo egyszines

1