Jóízű, kedves, emberséggel teli előadást láthatnak a kecskemétiek. Azon a márciusi estén, melyen szerencsém volt találkozni a produkcióval, nyomát sem éreztem annak a vontatottságnak és darabosságnak, amit a bemutatóról szóló recenziók majd mindegyike fölemlít. Szerencsém volt. De szerencséje lesz a következő hónapok nézőinek is, mert az előadás – immáron – biztonsággal áll a lábán. 

Forgách András rendezte a saját maga által fordított, parádés szójátékokkal megtűzdelt, tucatnyi jelenetből két felvonásra húzott, sűrű szövetű Kleist-komédiát. Érezhetően élvezte, hogy a papíron is bonyolult megszólalások hálózata miként elevenedik meg a térben, s jó érzékkel vette vissza a mértékvesztő írói indulatot a monológok esetében. Kortárs színházaink előadásai során ritkán tapasztalható, hogy beszélni – mi több, magyarul beszélni – jó dolog, s hogy ezt a nézetet a fönt ágáló színészek is osztják. Márpedig itt ez történik. A míves megszólalás azonban sose válik modorossá, és a figurák egyénítéséhez szükséges hangsúlyok is megnyugtatóan helyükre kerültek mára. 

A hajdani Hollandia falusi bírójának életterét Menczel Róbert díszlete egy vidéki világfi otthoni bulizásra is alkalmas, biliárdasztalos nappalijaként mutatja. Ebbe jobb oldalt belefér a tárgyalási alkalmakra váró, fölstószolt iskolai székek oszlopsora, elöl egy hűtőszekrény az itókáknak, meg egy zsemleszín bőrkanapé is, a bizalmasabb beszélgetésekhez. Mindezt megkoronázni véli a hátsó bárpult elé belógatott, ki tudja, honnét elkobzott tükörgömb csillogása. 

Itthon vagyunk. Akkor is itthon, ha a nevek torkot köszörülő „ch”-it mulatva hangsúlyozzák a szereplők, mikor az ártatlan, távollévő Lebrechtet vagy a színen szorongó Ruprechtet emlegetik. Mégis a látvány, s abból is a jelmezek sora az, ami otthonosság tekintetében „mindent visz”. Szakács Györgyi kortárs magyarnak öltöztette az összes szereplőt, de úgy, hogy a fogékony néző szájára tett kezekkel vinnyoghat a gyönyörűségtől. Tökéletes a látlelet.  

 

36 korsó23Pogány Judit, Kőszegi Ákos és Szemenyei János (fotó: Walter Péter)

 

Ádám bíró (Kőszegi Ákos) erősen megviselt állapotban kerül elő egy asztalon tornyosuló, kelimhímzésű takaró hullámaiból. Kopasz fején elöl-hátul frissen szerzett sebek mutatkoznak. Fényes (Ferencz Bálint), az írnoksegédje, nyugtalanító hírrel súlyosbítja a nehéz reggelt: közeleg az ellenőrzés, méghozzá a megvesztegethetetlen Walter törvényszéki tanácsos (Szemenyei János) alakjában, és főnöke sok jót ne reméljen, mert a megvizitált szomszéd bíró már igencsak fölkötötte magát. Ádám bíró, bár menekülne, egyszerre találja szembe magát az eltört korsaja miatt panaszkodó, jogszolgáltatásra igényt tartó Márta asszonnyal (Bognár Gyöngyvér), annak tegnap éjszaka még őáltala körüldönögött Éva lányával (Zeck Juli) s Éva jövendőbelijével, a nehézbeszédű, de jótét lélek Ruprechttel (Porogi Ádám e.h.), valamint a vőlegény apjával, a Vitus nevű parasztemberrel (Körtvélyessy Zsolt). Márta asszony vagyonkáját, igazát és lánya becsületét óhajtván biztosítani, a leány szobájában eltört korsó darabjait mutatja bűnjelként. Keresik a tettest. Gyanús a mindent tagadó Ruprecht, aki akkor érkezett a leányszobába, mikor a korsót épp ledöntötte egy fölismerhetetlen valaki, aki futásnak eredt. Gyanússá tesznek egy messze bóklászó legényt is, de a hamarosan megérkező Walter tanácsosnak gyanús lesz az összevert fejű bíró is. A tárgyalásnak meg kellene adni a módját, s ehhez paróka szükségeltetik. De mint a bíró mondja: „Egy átkozott véletlen mind a két / parókámtól megfosztott. A harmadik / Számomra jelenleg elérhetetlen: / Kopaszon kell a tárgyalást vezetnem.” Az átkozott véletlen annyit tesz, hogy a most némán hallgató Évát éjjel megkörnyékezte Ádám bíró, mondván: bizonyos kedvességekért cserébe segít kedvezőbb szolgálatra beosztani Éva vőlegényét, így annak nem kell elmennie „Batáviába”. De a vőlegény megzavarta a zsarolási akciót, ezért Ádám bíró hirtelen fölkapta a megkezdett enyelgéshez szükségtelen, de a bírói léthez nélkülözhetetlen – s óvatlanul a korsóra tett – bírói parókát. A korsó eldőlt, aztán eltört, Ruprecht üldözte majd alaposan elagyabugyálta a föl nem ismert bírót a januári szőlőtövek között, s most itt a baj. Hogy a skálán följebb lépjünk a kavarodásban, a második részben megjelenik Brigitta asszony (Pogány Judit), aki magát az ördögöt vélte látni a menekülő fickó képében éjjel, megvan tehát a bűnös. De talált a földön egy parókát is, ami, ni csak, épp ráillik a bíró fejére. Pogány Judit pontosan érezve a feladat határait, finoman, de érzékelhetően emeli meg az előadás utolsó harmadát. 

Ádám bíróként Kőszegi Ákos mindvégig győzi humorral a bűntudattal és bűnnel kitömött, tág lelkiismeretű, élveteg falusi hatósági ember megformálását. Öröm nézni, ahogy csúszik-mászik fehér galléros fekete klepetusában, ahogy győzködi az igazukhoz ragaszkodókat, s ahogy mindegyre érzékeli, most alul marad. Körtvélyessy Zsolt, a magyar gazdák báránygalléros fekete kabátjába bújva, nehéz feladatot teljesít, hiszen Kleist egyszerűen elfelejti, szöveg nélkül hagyja a színen lévők egy részét. De van egy-egy erős villanású pillanata, s tökéletesen érzékelhető a kapcsolata a jelenlevőkkel. A fiát játszó Porogi Ádám suhogós melegítőben, olcsó edzőcipőben tapodja a földet a többet tapasztalt Éva körül, aki virágos blúzocskájára húzott zöldeskék kötött ruháját vérpiros harisnyával és ugyanolyan színű övvel és klipszekkel próbálja tökéletessé tenni ez alkalomra. Zeck Juli a Pesten töltött évek során nem mindig tudta maga mellé állítani a közönséget. Most helyén van, játéka pontos, figurája jól felépített. Farkas Ádám mint Walter szolgája, Krajcsi Niki e.h. mint Ádám cselédje jó ritmusban asszisztál a történésekhez. Jablonkay Mária a bíró házvezetőnőjeként barackszínű, buborékosra kötött pulóverére olyan barnatarka otthonkát húzott, amit csak a pirosvirágos kötény tud felülmúlni. A nagytapasztalatú színész mulattató jelenléte a rövid jelenetekben is érvényesülni képes. 

Walter törvényszéki tanácsos szerepében Szemenyei János ezüstfényű alpakaöltönyben, hibátlan fekete félcipőben jeleníti meg korunk sikeremberét, a paragrafust tekergető, hatalommal bíró jurátusfiút. Nem könnyű színészi feladat a fölsőbb hatalom igazságot osztó, mindent megoldó tisztviselőjét eljátszani. Szemenyei realitásérzékét dicséri, hogy egy-egy szünettel jelezni képes, ez a jófiú itt, aki persze egy-egy futamra leül az ott felejtett pianínóhoz is, röhög ezeken a kisstílű bűnökön. Hogy ő miben és mekkora tétekben játszik, azt most ne találgassuk. Remek a dauerolt hajzatát barnás kasmírkendő alatt viselő, barnacirmos kardigánba bújt, irgalmatlan kis otthonkája alatt libazöld ruhát viselő Márta asszony szerepében Bognár Gyöngyvér. Az egész életét meghatározó paraszti görcs a tisztesség, a félelem és a ravaszság keverékeként jelentkezik benne. Igazságát, kárpótlását persze nem kapja meg, mehet a legközelebbi tárgyalásra, eltört korsóját mutogatva. 

Szép munka, jó közösségi élmény a kecskemétiek új bemutatója. 

GABNAI KATALIN

 

NKA csak logo egyszines

1