Odafigyelésről tanúskodó, tisztességes előadással nyitották az évadot Veszprémben. Könnyednek még nemigen mondható a játék, de amint a bemutató körüli feszültség enyhül kissé, egyre kedvesebbnek lehet majd találni. 

S hogy miről szól a környék hírneves fiának műve? Létezik egy Lombai nevezetű uradalmi inspektor (Nyirkó István), aki gazdaságilag is rentábilis kerítő hajlamokkal megáldva – mint mondja – szereti, „ha a szívek úgy összevissza fonódnak”. Fia, Elek, a szenvedelmes hadnagyocska (Kovács Gergely), s nevelt leánya, a szaladós-pirulós Lidi (Dobra Mária) igencsak egymásba gabalyodtak már, de Lombai inkább Mokánynak (Kőrösi Csaba), az egyszerű lelkű földesúrnak kínálgatja a leányt. Az inspektor uraságai, a két éve megözvegyült Köröndy Lina (Trokán Anna) és Elemir gróf (Sághy Tamás), a könyvek barátja, rejtegetett vonzódást éreznek egymás iránt, s erős képzeletük által táplált erős féltékenységgel küzdenek. Mintha A mizantróp pasztellváltozatú hősei köszönnének be a történetbe. De nem csak Molière lehelete érzik, van itt egy panaszkodó kertésznyi szusszanás Beaumarchais-tól is, a kapcsolatok végső kilátástalanságának minden pipiskedésen túli megsejtése pedig ideengedi Marivaux torokköszörülését is.  Megjelenik még Luca (Csarnóy Zsuzsanna), a tehetősnek mondott szomszéd vénkisasszony, Vilma (Terescsik Eszter), az idelátogató Lina úrnő társalkodónője, és a habos nyakravalójú hozományvadász, Kényesi báró (Oberfrank Pál). Tüsténkednek a helybeliek: Tamás, a kertész (a rendíthetetlen Vajda Károly), s Csicsó, a zenész (a fürge Kalló Zoltán). Elemir inasát Őri Ádám, az eredeti műben még Lina inasaként szereplő Pétert pedig Zsuzsi szobalány, Bécsi Kamilla játssza.   

25 Csalodasok 1Trokán Anna, Bécsi Kamilla és Terescsik Eszter (fotó: Melczer Zsolt)

Tapsot kapnak rajtuk kívül az alsótekeresi faiskola növendékei, mégpedig első tapsot, merthogy a rendező és a díszletet tervező Valló Péter Perlaki Róbert mindent tudó szcenikusi segédletével élő fákból és bokrocskákból alakította ki a mozdulni képes nagy kertet, melynek zöldjét jól kiemelik a csipkehátú fehér székek s az elmozdítható lugasbordák, s melynek érzékeny eleme balközépen, a kavicsút mellett egy ajzottabb pillanatokban föl-fölbugyogó szökőkút is. A kivételesen szépen megvarrott női ruhák mint sárga, kék, piros meg ciklámenszín óriásvirágok nyílnak a zöldben  – jelmeztervező: Benedek Mari.

Zene kétféle hangzik: egyszer a korra utaló menüettek peregnek, de sajnos, csak az erősítőkből, másszor a helyet idéző, nyalka, magyar cigány élő hegedűjátéka dobja föl a pillanatot. Ez a figura rendezői és dramaturgi (Hárs Anna) gondoskodás és igény révén került a veszprémi színpadra. A mikrokörnyezet a Balaton-mellék meg-megújuló kecskebéka-koncertje által válik érzékletessé, a meteorológiai dramaturgiát pedig a kezdettől készülődő, s Lombaival mindvégig együtt háborgó, majd végre eleredő zápor dörgései és csöpörgései jelentik. A kerti parti szíveinek összezavarodását ízléses, bár kétségkívül kissé kényszermegoldásnak ható rendezői leitatás rajzolja karakteresre, elsősorban Lina úrnő esetében. Merthogy Lombai plánumai miatt és tiltásai következtében kis bonyodalom támad: Lina féltékeny lesz Lidire, Elemir Elekre, s mindkettő viszont, Luca kisasszony elhajtja magától a sertepertélő bárót, ám végül a főszereplő szerelmi kvartett tagjai is helyükre kerülnek, még a zöldhagymát reggeliző Mokány és Vilma, a társalkodónő is, szinte véletlenül, egymásra találnak. 

Több gond is van az előadással, de éppen a Mokányt alakító Kőrösi Csaba és a kékbe öltözött Vilmát játszó Terescsik Eszter jelenete tartalmazza azt a Valló Péter legjobb előadásaiban is fölfedezhető kézjegyet, amikor megáll a levegő, s az ember csak annyit érez: ez gyönyörű, s itt a játék szíve. Pedig csak arról van szó, hogy a napi társalgásba belefáradt bumfordi magyar azt mondja választottjának: „Én pedig őszintén megvallom, én a kisasszonyt meg akartam kérni, de most csak arra kérem, adasson ennem, mert otthon ilyenkor én, cselédjeim s marháim mind a vacsoránál ülünk.” S Vilma azt mondja rá: „Szívesen! Tessék velem jönni.” E megszólalás Kisfaludynál így van: „Tessék követni.” Ennek jobb a ritmusa, de a változtatás jól jellemzi azt a – dramaturgi? színészi? rendezői? – hitetlenséget, mely a szöveg bizalmatlan fölfrissítése során munkálkodott. Sebaj. Még így is kiváló tanulóanyag mindaz, ami megmaradt. 

A rendező nem először dolgozik a társulattal, tudja, ki, miként terhelhető. Kőrösi Csaba már emlegetett zöldhagymás reggelije közben még épp ízléshatáron belül kínál egy jó 22 centis kolbászdarabot a hölgyeknek, később pedig kimagaslóan énekel egy míves dalocskát. Terescsik Eszter nevét többször kikerestem a színlapon. Jó tudni, hogy ki ez a kellemesen okos Vilmát alakító, finom mellhanggal és többéves színészi gyakorlattal rendelkező fiatal színésznő. Nyirkó István megbízhatóan, bár kissé még darabosan hozza a folyton sarjadzó plánumokkal megvert inspektort.  A legifjabb párból Kovács Gergely hadnagya a darabnak megfelelően bizonytalan rajzolatú, a párját alakító Dobra Mária azonban, nem utolsósorban furán korszerű, laza artikulációjának köszönhetően, olyan mai, mintha csak az utcáról libbent volna föl a fönti kavicsos útra. Az értelmiségi léttel kacérkodó Elemir gróf szerepében Sághy Tamás egyszerre vonzó és esendő karakter. Lelki bizonytalanságát folyton bicsakló bokái hivatottak megvallani az odafigyelőknek, s e parádés majdnem-elesések mindig gonddal kivitelezettek, ha kettővel többnek tűnnek is a kelleténél.  Sághy Tamás mellé minden gond nélkül lehetett volna kicsit korosabb hölgyet is választani, s az esetben nem bicegne kissé a szerelmi négyes egyik kereke. A fiatal özvegy szerepében Trokán Anna tudniillik nagyon is fiatalka, bár kétségkívül dekoratív jelenség. Sőt, munkára kész komika ő, aki esetleg Luca kisasszony szerepével is képes lett volna megbirkózni. Így azonban a bámulatos boszorkánylilába öltöztetett Csarnóy Zsuzsanna lett a vágyakozó vénkisasszony, az ő pénzére vágyakozó, s orrát a naptól rózsalevéllel védő Kényesi bárót pedig Oberfrank Pál játssza.  Az óaranybélésű, kék bársonyfrakkba bújtatott Oberfranknak, ellentétben a gárda fiatalabb tagjaival, bravúrosan beszél a teste. Mozgása, ritmusérzéke, akárcsak Csarnóy Zsuzsannáé vagy Sághy Tamásé, jólesően jelzi a szakmai biztonság meglétét. Sághy és Oberfrank gyorsan lefutó, remek duettje a Valló által játékötletekkel szépen kivarrogatott előadás teljes mintázatából is kiemelkedik. 

További ötletek csak terhére lennének a produkciónak. Ez most ennyi, ennyi tud lenni. Mire a díszletfák valós ágairól a valós levelek maradéka is lehullik, tehát kb. egy tucatnyi előadás után, összeérik a játék, s további feladatokra lesz készen a csapat. 

GABNAI KATALIN

 

NKA csak logo egyszines

1