Politika és színház viszonya sokféleképpen megközelíthető, és sokféle kérdést vet fel. Zappe László alább olvasható álláspontja szerint egy operett politikatörténete is lehet izgalmasabb akár egy Hamlet-rendezés értelmezésénél, de talán nem Bocsárdi László gyulai előadásáénál, amely jelentősen eltér a megszokottól, miként az Alföldi Róbert rendezte  Kőműves Kelemen problémafelvetése is a korábbiaktól, nem szólva hősfelfogásukról. Hősök színeváltozását mérlegeli írásában Budai Katalin is a Könnyű préda című Lőrinczy Attila-darab előadásáról, s a Színművészeti Egyetem koreográfus-rendező hallgatóinak Toldi című fizikai színházi produkciójáról szólva. Vajon mit kezd egy ilyen előadással az a szemléletmód, amely így vall színházi eszményéről: „… az adott művet nem mint egy rendező kísérleti terepét gondoljuk el, hanem a mai kor modern színházi elvárásait figyelembe véve a hagyományos, műközeli ábrázolásmódot tartjuk elsődlegesnek”. Az idézet Dörner Györgynek az Új Színház igazgatói posztjára benyújtott pályázatából való, aki feltehetően ugyanolyan kevéssé ismeri például a beadványban is hivatkozott határon túli magyar színházakat, mint azok a politikusok, akik a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljának megnyitóin rendre fellépnek, rendkívül anakronisztikus jelenségekként hatva. A fesztivál sorsának alakulásában nem kis szerepe van e politikusi magatartásnak, mentalitásnak, amely a határon túli magyarságot homogénnek, egyérdekűnek, egyakaratúnak képzeli, s ekként is kezeli, pusztán a szavazataiért küzdve, helyzetét azonban kevéssé ismerve és azzal kevéssé törődve. Pedig egy-egy jó marosvásárhelyi, sepsiszentgyörgyi, kolozsvári stb. előadásból sok mindent megérthetnének, nemcsak az ottani, de a magyarországi helyzetet, közérzetet tekintve is, és tán a „hagyományos, műközeli ábrázolásmód” mibenlétéről való gondolkodást is segítené e színházak munkájának megismerése, amelyek helyenként igen keményen fogalmaznak a színpadon hatalom és politika viszonyáról. Ahogyan az osztrák parlament üléstermében előadott Christoph Marthaler-rendezés is a Bécsi Ünnepi Hetek résztvevőjeként, amelyben a magyar parlament szereplőinek szövegei is megjelennek, vagy a hamburgi Thália Színház ugyancsak a Bécsi Ünnepi Hetek keretében látható volt, napi hírekből dolgozó előadása. A hatalom által cseppet sem preferált orosz avantgárd jelentős alkotóját, Alekszandr Rodcsenkót ugyancsak Bécsben „fedezték fel” újra, egy fotókiállítás erejéig, hatásában azonban minden bizonnyal hosszabb távra. Fotókiállítás elevenítette fel a 100 éve született Gobbi Hilda életművét a POSZT-on, s a díszvendég Bodrogi Gyula pályáját is – ugyanakkor a POSZT momentán politika és színház kapcsolatának rendkívül összetett problémahalmazát is híven tükrözi. A független produkcióként született Római vakáció felüdülést hoz, és Rómába repít – ha csak áttételesen is –, Verdi hazájába, aki maga is keményen politizált.

SZŰCS KATALIN ÁGNES

 

 

NKA csak logo egyszines

1