Némelyik operett politikatörténete alighanem izgalmasabb, mint akár a Hamlet, akár a III. Richárd értelmezéseinek változatai. A kisebb-nagyobb változtatások bizonyára éppoly jól jellemzik korukat, mint a gyökeres átalakítások. A Marica grófnőben hol, miért vágyakoznak Kolozsvárra vagy Varazsdra, mikor, miért lesz a Viktória félelmetes Oroszországából Szovjet-Oroszország, miként lesz a Valahol Európában nyilas pribékjéből hatalmaskodó ávós? Kinek akar éppen megfelelni az átrendezés, átírás: a közönségnek vagy a hatalomnak. Vagy éppen a színpadra állító saját belső művészi meggyőződésének, igényességének. Mert ilyen is van: például a hetvenes–nyolcvanas évek kaposvári operett-előadásai, mint Szőke István lehengerlő tempójú Nebáncsvirág-rendezése, Eörsi István átírási kísérlete a Marica grófnővel, amikor egy felvonáson át váltogatja a bécsi és a pesti verziót, vagy Ács János igazul ironizáló Csárdáskirálynője, majd Mohácsi János totálisan megújított, a XX. századi magyar történelembe mélyen belegázoló változata Kálmán Imre főművére.

A Leányvásár 1941-es filmváltozata talán nem is a legérdekesebb, de azért igen jellemző példa ebben a sorban. Jacobi Viktor Bródy Miksa és Martos Ferenc szövegeire 1911-ben komponált operettje harminc év múltán és két évtizeddel a szerző halála után az amerikai vadnyugatról átkerült az európai vadkeletre. A Jacobi zenéjéhez Podmaniczky Félix által írt történet szerint a tréfás leányvásár az erdélyi Palánkon zajlott, egy valószínűleg nem létező településen, de amelyet nyilván a második bécsi döntéssel Magyarországhoz nemrég visszacsatolt területen kell elképzelnünk (bár a filmben egy alkalommal csángóknak mondják az ottaniakat, ami azonban teljes képtelenség). A film olyan felvonulással, meneteléssel, masírozással kezdődik, mintha a leányvásárra készülő, népviseletbe öltöztetett statisztahad meg sem akarna állni a következő olimpiáig vagy dzsemboriig. Jacobinak a magyar vidékhez csöppet sem illő zenéjére vonulnak jobbról balra, balról jobbra, hátulról szembe, elölről hátra. Szörnyen vidámak és harciasak. Ám az általános, semmilyen tájhoz nem köthető álnépieskedéshez rövidesen a pesti bohózatgyártás paneljei társulnak, a főhős dr. Haday (Sárdy János) ügyvédje (Bilicsi Tivadar) útján kívánja visszaperelni a Kanadából hazatért milliomostól (Mihályffi Béla) az apjától kicsalt vagyont, jogos örökségét, amelynek egy része legalábbis erdélyi birtokban fekszik. A főszereplő úriemberek (a leányvásáron házasságba csalt leány Szeleczky Zita) szerelmeskednek és jogászkodnak, a komikusok egyik fele (Tompa Sándor mint falusi bíró, Kiss Manyi mint népi eredetű szobalány) pompásan műparasztkodik (helyi színekre még csak kísérletet sem téve), a másik fele pedig szokványos félreértéshumorban lubickol (Latabár Kálmán mint álgróf fölbérelt parkett-táncosként színvonalasan hozza önmagát, Vaszary Piri tolakodó-fontoskodó nagynéniféleség szerepében tüntet csúfságával). Zsurzs Éva 1985-ös tévéfilmje sem profizmusban, sem politikai szolgálatkészségben nem közelíti meg a II. világháború elején készült elődjét. Pontosabban szolgálatkészsége alighanem kimerül színtelen, szagtalan apolitikusságában. A pangás korának elég ügyetlen szórakoztatóipari terméke. 

2 Leányvásár 1Schell Judit és Hegedűs D. Géza

Szegeden a Dóm téren 2013-as verziót ígér a színlap Vinnai András tollából, Varró Dániel dalszövegeivel. Bizonyos történeti távlatból talán majd ennek is lehet politikai tartalmat tulajdonítani, ma még ez nemigen látszik. A szándékosság legalábbis semmiképpen. De igazából esztétikai-morális igényesség sem tűnik föl a cselekményt és főképp körülményeit mélyen érintő átalakításokból. A merészség mögül hiányzik a megfogható, mélyebb tartalom. Hacsak az abszurditást önmagában nem tekintjük annak. A történet ezúttal nem Nyugaton, nem Keleten, hanem valahol a szatirikus elrajzolások, túlzások fantáziabirodalmában játszódik. Harrison szenátor hajója egy kövérek lakta sziget közelében feneklik meg kikötés előtt, ahol történetesen egykor kijátszott üzlettársának fia várja, bosszút forgatva a fejében. A szigetlakók egyetemes kövérségének pedig azért van nagy fontossága, mert a szenátor, aki korábban kutyatáppal házalva tengette nyomorúságos életét, éppen egy csodálatosan hatékony fogyasztó (hájzúzó) szer receptjének ellopásával semmizte ki hajdani társát, és tett szert hatalmas vagyonra. A sziget vidám kövéreinek pedig eszük ágában sincs lefogyni, ám ennek nincs is jelentősége a továbbiakban, hiszen a leányvásáron elkövetett csíny nem a fogyásról, hanem a vagyon, a bosszú és a szerelem bonyolult szövevényéről szólna. Az átírót pedig nem különösebben zavarja, ha belegabalyodik a maga szőtte hálóba, bátran visszaél azzal, hogy egy abszurd történetben végtére is bármi megeshet. A logikai nagyvonalúság, sőt trehányság egyébként sem állt távol az eredeti sztoritól és a későbbi filmváltozatoktól sem. Vinnai hősei is eléggé reménytelenül próbálnak kikászálódni a logikai csapdákból, kényszeredetten csűrik-csavarják az eseményeket. Ráadásul az átíró külön küzdelmet folytat a műfaj alapkövetelményeivel. Sehogy sem akar megbékélni a cukorral, a sziruppal, a kötelező boldog véggel. Tulajdonképpen a kövérek világának mesei-abszurd megidézése is csak az idill kizárását, a csúfolódó kedv kiélését szolgálja, más célja nemigen látszik. De hát mi lesz a limonádéból, ha kivonják belőle a cukrot, pláne, ha még némi vitriollal is helyettesítik? S ehhez még Varró Dániel többnyire az ő színvonalán szellemes dalváltozatai olykor szándékoltnak tetsző prózai körülményeskedéssel járulnak hozzá. 

Gothár Péter rendezése lendületes vidámsággal, színészi bravúrokkal, a gunyorosan monumentális látványvilág egészen sajátos humorával próbálja minderre rákapatni az operettre váró és vágyó nézőtömeget. A rendező maga tervezte díszlet kezdetben mintha nem is lenne. Egy apró benzinkút árválkodik a hatalmas színpad sivatagának közepén, legfeljebb oldalt a magasban, a technikai tornyok fölött egy óriási papírhajó csücske sejtet valamit, már annak, aki felfigyel rá. A hajó aztán hosszas huzavona és huzakodás-huzigálás után meg is érkezik, sőt a szünetben meg is fordul, és a második részben belsejét is feltárja. Tihanyi Ildikó jelmezei igazi bábszínházi humorral öltöztetik kövérré a legcingárabb színészeket is, hatalmas farokat és melleket viselnek kövérország női, Hegedűs D. Géza és Nagy Ervin pedig óriási hordókat ringatnak magukon. Hegedűs D. Géza különösen bájosan tipeg piros polgármesteri hájhordójában. Juronics Tamás koreográfiája is szellemesen használja ki a dagi jelmezek s a táncosi mozgáselegancia és -kellem feszültségét. A színpadközelibb helyeken ülők számára nyilván annak is külön humora van, hogy minden, amit látunk, papírból készült, messzebbről ez már nem annyira feltűnő. A dagadtak birodalmában Keresztes Tamás remekül érvényesíti cingár termetét, csodás mozgékonyságát s főképp fantasztikus humorát. Gügye gróffiként ellenállhatatlanul rokonszenves, szerencsétlenkedése megnyerő, kövérek közt egy európai, nem csoda, ha a dús papírbájakkal forgolódó, ügyesen táncoló és szépen éneklő Kiss Diána Magdolna cselédből-szobalányból-társalkodónőből Asszisztenciává előlépett szubrettje fut utána. A másik párral, az operettben elengedhetetlen, civódó szerelmesekkel már bonyolultabb a helyzet. Bordás Barbara gyönyörű, filigrán és csodásan énekel. Nagy Ervin daliásnak gondolható termetét azonban a játék nagyobb részében a papírháj rejti, amikor viszont az lekerül róla, kiderül, hogy a feszes trikó már nem a legelőnyösebb viselet számára. Igaz, a szerzőknek nem is célja, hogy igazi operettillúziót keltsenek, a primadonna szerintük visszakívánja az ő behemót szerelmét, úgyhogy a kellően fanyar boldog vég érdekében Nagy Ervin is visszanyeri hájfedezékét. El-eltünedező hangja azonban nem találhat menedéket. Bár amikor megvan, nincs semmi baj. Nagy Ervin valahogy úgy van az énekléssel, mint Thomas Mann szélhámosa, Felix Krull az idegen nyelvekkel. Néhány percig el tudja hitetni, hogy pompás tenorista, legalábbis erősítő segítségével. A forszírozottságot ugyan hallani, de talán föl se tűnne, ha néha nem fogyna el a zengés. Aztán persze mindig visszajön, úgyhogy nagy baj nem történik. Hogy Szombathy Gyula milyen profizmussal képes színre hozni egy elszegényedett és anyagi helyzetét fia házassága révén rendezni akaró grófi atyát, azt aligha kell részletezni, és azt sem, hogy Kocsis Gergely miképpen tud ügyetlenkedni utcai medúzaárusból botcsinálta anyakönyvvezetőként. Ujlaki Dénes rossz erkölcsű szenátora természetesen tekintélyes, bár víziszonyos papírtengerész, Schell Judit meg utolérhetetlen bájjal viselkedik engedelmes ebként a varázserejű hájzúzóba keveredett kutyatáp hatására.

Az alapkérdés persze se nem politikai, se nem logikai, de nem is esztétikai, hanem közönségszociológiai. Minden problematikus ügyetlenkedésével, nehézkességével együtt is ínyenc darab ez a Leányvásár. Mit lehet megtenni egy négyezer fős nézőtérrel szemben? Akiknek ez esetleg kaviár – ahogy Hamlet mondaná. Vinnai András abszurd humorát főképp kisebb, 20–100 fős alternatív termekben csiszolgatta, ahol kísérletnek akár a teljes kudarc is elmegy. Más a publikum igénye, elvárása, reakcióinak jellege. Valamiben azonban a Dóm tér hasonlít a legeldugottabb helyekhez is. Egyszer itt is bátran lehet próbálkozni, a három-négy előadás jegyeit nagyrészt látatlanban veszik meg a nézők. Aztán ha nem jön be a várt siker, legfeljebb jövőre nem ismételnek. A befektetés egy nyárra, esetleg egyetlen hétvégére szól. Ennyit pedig az ügy mindenképpen megér. Valamit ugyanis a legértetlenebb morgolódók is élveznek az előadásból. Ha az operettillúzió elmarad is, a slágerek, a fülsimogató dallamok megmaradnak. A tarka forgatag, az ötletek tűzijátéka és a minőségi színészet is megteheti a maga hatását. És hát arra is lehet számítani, hogy a sokkszerű támadás nem marad nyomtalan. Bevésődik az emlékezetbe, és titkos aknamunkát végez. A most berzenkedő néző legközelebb már ismerősként fogadja, ha ilyesmivel találkozik. 

A nézőtér, főképp a drágább helyeken, nincs egészen tele, a taps azonban jóval több, mint udvarias. Nem állíthatom, hogy álmaim korszerű operett-előadása a Dóm téri Leányvásár, de úttörésnek alighanem megteszi.

ZAPPE LÁSZLÓ

 

 

NKA csak logo egyszines

1