Immár tényként könyvelhetjük el, hogy kortársunk a zenetörténet, hiszen évezrednyi muzsika veszi körül napjaink emberét. Igen, korántsem csupán a zenekedvelőkre vonatkozik ez, mert szinte kiszolgáltatottak vagyunk a környezet hang- és zajkulisszájának. Ezen belül, természetesen, másként hat mindenkire a hallott és a hallgatott zene. Ez utóbbit vagy tudatosan keressük, vagy spontán módon „megszólít” bennünket. Az pedig, hogy mire vagyunk érzékenyek, fogékonyak, korábbi zenei élmény- és ismeretanyagunktól függ.

Az ismétlés, az ismétlődés kettős funkciójával kell számolnunk itt elsősorban. A ráismerés örömet ad, ezért van az, hogy szeretjük újrahallgatni kedvenceinket (Vivaldi hegedűverseny-ciklusa, A négy évszak rendkívüli népszerűségével háttérbe szorít megannyi hasonlóképp értékes és nem kevésbé tetszetős versenyművet). Ugyanez vonatkozik a szerzőkre is. Akit „ismerünk”, annak korábban nem hallott darabjai nagyobb érdeklődésünkre számíthatnak, mint általunk nem ismert komponistáké. Az érdekességeket-ritkaságokat is szívesen helyezzük el magán-zeneirodalmunk többdimenziós térképén.

A zenei kínálat szervezésében fontos szempontot jelentenek a kerek évfordulók, amelyek időről időre (10, 50 vagy 100 éves léptékben) ismételten ugyanarra a zeneszerzőre irányítják a figyelmet (történeti szerzők esetében a születési és halálozási évforduló is lehetőséget kínál). Felbecsülhetetlen ennek a haszna, mivel ily módon kevés utánjárással juthatunk – korábbi hangzó emlékképeinkhez kapcsolódó – értékes élményekhez, tapasztalatokhoz. 

Az idei év zenei évfordulónaptára a lehetőségek bőséges tárháza volt. Verdi és Wagner születésének bicentenáriumi évében kedvükre csemegézhettek a romantika e két óriásának rajongói. És meglepve figyelhettünk fel a múlt és jelen határmezsgyéjére: a szinte még kortársként elkönyvelt Britten mellett Witold Lutosławski születésének is centenáriuma volt.

Kocsár Miklós

Witold Lutosławski

Benjamin Britten

Láng István

Nem véletlen tehát, hogy idén tematikus programot kínált a Korunk zenéje kortárs zenei fesztivál. Évfordulók – hirdette a szórólap (idén első ízben hiába kerestünk nyomtatott műsorfüzetet). Szerzői estekre és két jubiláló szerző műveiből összeállított műsorokra került sor, lehetőséget kínálva egy-egy szerzői műhely alaposabb megismerésére. A társítások kialakításában a műfajok, illetve előadói apparátusok domináltak. A Zene Világnapján volt a nyitókoncert, ahol a Nemzeti Énekkar két 80 éves, Penderecki és Górecki műveit szólaltatta meg. A 70 éves Jeney Zoltánt e keretben a Componensemble képviselte. Kocsár Miklós (80) és Britten egynemű karaiból válogatott az Angelica Leánykar. A Rondino Kamarazenekar Lutosławski és Ligeti György (90) kompozícióin kívül az ő zenéjükre reflektáló Hommage-művekkel színesítette műsorát. E két szerző darabjaihoz a Qaartsiluni Ensemble Marián Lejava és Tornyai Péter egy-egy szerzeményét társította. Végighallgatva, hatásosnak bizonyult az EAR Együttes programelképzelése: Láng István (80) művei közé többségükben a zenei műhely meghatározó tagjainak egy-egy darabja ékelődött, s e hangzásfelületek tükrében még plasztikusabban jutott érvényre s vált megragadhatóvá Láng zenéjének megannyi stiláris jellegzetessége. A hagyományos zenekari szerzői estek kedvelőinek a zárókoncert kínált különleges csemegét, amelynek keretében két Dubrovay-mű ősbemutatójára is sor került. A 70 éves szerző Tavaszi szimfóniáját és – Baráti Kristóf virtuóz szólójával – Hegedűverseny No. 2 című alkotását Kesselyák Gergely vezényletével a MÁV Szimfonikus Zenekar szólaltatta meg. Ehhez az évforduló-koncentrátumhoz szinte áttekinthetetlen gazdagságban társultak a különböző rendezőszervek, előadó együttesek kínálatában soha vissza nem térő alkalmat jelentő koncertkínálatok. Ezek sorában örömmel fedezhettük fel szerzői estje dirigenseként Pendereckit – a Concerto Budapest november 6-i estjére is sokan voltak kíváncsiak. Az előadóművészi gesztusok közül mindenképp említésre méltó a FUGA október 20-i estje, ahol Matuz István és Matuz Gergely – saját kompozícióik keretében – három jubiláns fuvoladuóit szólaltatták meg, Kocsár Miklósét, Láng Istvánét és Dubrovay Lászlóét. Élményt adóan.

Hosszasan lehetne sorolni további jubileumi programokat, de érdemesebb az általánosítható tapasztalatokat számba venni. Az ilyen műsorok mélyebb-alaposabb betekintést kínálnak egy-egy szerző műhelyébe, zenei világába. A(z 5-)10 évenként ismétlődő, hasonló kínálatok jóvoltából az érdeklődő szinte folyamatában követheti egy-egy szerzői életmű alakulását. Ugyanakkor, az egyidős alkotók zenei pillanatképei – kisebb-nagyobb időtávlatokból – felmutatják azt a gazdagságot, amelyet a történeti értelemben vett zenei köznyelv megszűnése eredményezett. S nemritkán, tágasabb időperspektívából, felfedezhetünk kapcsolatot olyan zenei jelenségek között is, amelyek egykor, keletkezésük idején, az itt és most aktualitásával, egyediségükkel hatottak. 

Röviden, ki-ki újrarajzolhatja zenei világának kontúrjait, módosítva az általa szeretett, elfogadott – és netán: elutasított – zenék térképét, az élőzene hallgatásának élményével. Jó esetben felfedezve azokat a hidakat, amelyek összekötik a múlttal a mindenkori jelent.

 FITTLER KATALIN