1. "Tót Lajos" órát tart
a következõ nemzedéknek

Az ötlet - rendhagyó Örkény-órával ünnepelni a magyar dráma napját, érdeklõdõ gimnazistákat szembesíteni az éppen színpadon lévõ tûzoltóparancsnokkal - remek. A helyszín - az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet vadonatúj földszinti klubhelyisége is az. Az elõadó, a Gothár Péter rendezte Radnóti színházi Tóték tûzoltóparancsnoka, Hegedûs D. Géza - úgyszintén. Nemcsak színésznek, Tót Lajosnak kiváló, de népszerûsége, szakmai múltja, vígszínházi tapasztalata, Örkénnyel való személyes kapcsolata, a témában való járatossága alapján is ideális "vendégtanár". Az Eötvös Gimnázium és a Bárdos Lajos ének-zene tagozatos középiskola diákjainak szerencséjük van.

Hegedűs D. Géza "civilben" professzori stílusban és felkészültséggel szól Örkény koráról, fiatal éveinek szellemi környezetéről, történelmi tapasztalatairól, a Tóték születéséről és történetéről. Szélesre tárja a história ablakait olyannyira, hogy Kornis Gyula államtitkár és filozófus 1921-ből való, kísértetiesen konzervatív nevelési programja és Örkénynek Várkonyi Zoltánnal való alkotó barátsága is belefért a képbe. Itt és most derült ki a tanár úr "titka": a Vígszínház oszlopos tagja nemrég fejezte be Várkonyiról írott PhD dolgozatát. Tudós tárgyilagosságát akkor adja fel, amikor személyes emlékeit, Örkénnyel való felejthetetlen találkozásait idézi fel.

A drámaelemzésben - érthető módon - a Tóték "saját" verziója, Gothár Péter ma is műsoron lévő rendezése került előtérbe, és ennek az előadásnak néhány jelenetét láthatta a diákközönség a videobejátszásokon is. Az ember azt hinné, a diákok már várták, várják a színész Hegedűs D. Gézával való találkozást. Ehelyett a zsongás némileg felerősödött: a közönség áhítatos csendje nem tartott ki a találkozásra szánt másfél órára: a többség élvezetét itt-ott megzavarták az előadás közben távozók. De azért a produkció végén felcsattanó taps mégsem csak az udvariasság gesztusa volt. Hála érződött benne, a tetszés öröme, és még valami: a kíváncsiság.

Mert kiderült - ami egyébként is sejthető volt -, hogy ezek az irodalomkedvelő diákok még soha nem látták a Tótékat színpadon! De még arról sem győződhettünk meg a rendhagyó óra keretében, hogy vajon olvasták-e, és hányan, mert az idő lejárt. A sokat ígérő találkozó végül is (idő hiányában, de a szervezés hibájából) egyoldalú kommunikációra szorítkozott, tehát ígéret maradt, mert a közönség nem kapott szót.

A siker és a kudarc e kettős élménye ihlette Hegedűs D. Gézát arra, hogy rögtönzött ötlettel, tanúk jelenlétében meghívja a társaságot: az évad folyamán szívesen látja őket a Radnóti Színház valamelyik Tóték előadásán, és akkor folytatódhat a rendhagyó óra.

Bízom benne, hogy ez az invitáció nem marad a levegőben, és akkor valóban eseménnyé, élménnyé válhat Tót Lajos és a következő nemzedék találkozása. Előre is köszönet érte Hegedűs tanár úrnak!

 

2. Debreceni étlap
és a Krétakör-sztori

Mi a jellemző manapság a színházi műsorfüzetekre? Hogy egyre drágábbak. Némely kiadvány eleganciája, szép kiállítása és a fotók minősége erre szomorú, de elfogadható magyarázatot kínál. Aki fogorvosi rendelőbe dekorációnak, egyszer használatos státusszimbólumnak, vagy akár csak szép emléknek vásárolja meg a színházi este nyomtatott lenyomatát, alighanem tudomásul veszi, hogy a színházban nem csak a kávé és a szendvics fogyasztása költséges mulatság.

A kérdés inkább csak az, hogy megéri-e a nézőnek a színházjegy árához ily módon hozzáadott több száz forintos "önkéntes" felajánlása. Érdemes-e (ennyit) költeni a próbafotók konvencionális kollekciójára, a szerző vagy a rendező feltűnően rövid, gyakran semmitmondó nyilatkozatára. Köztudott, hogy a műsorfüzet a színház első számú pr-anyaga: olyan közönségvonzó lehetőség, ami által az információ agitációvá válik. A kérdés csak az, kit mivel lehet - érdemes - agitálni.

Szerintem sokunkat kizárólag a színháztól elvárható értékek előrejelzésével. Csakhogy az ilyen program manapság ritka kivétel. Ezért is említem a debreceni Csokonai Színház értő vezetőinek, dramaturgjainak a 2005/2006-os évadra összeállított "étlapját". Még aki csak nagy ritkán jut el (mondjuk Budapestről) a cívisvárosba, azt is kíváncsivá teszi a változatos és igényes műsortervet hirdető kiadvány.

Nem igaz, hogy bevált klasszikusoknak, érdekes ősbemutatóknak nem kell cégér. A Kígyómarás bemutatója alkalmából közölt Szabó Magda-interjú, az Antigoné beavató színházi felújításához fűzött Jan Kott-kommentár és Filó Vera szellemes, frappáns szerzői vallomása - egyszerre reklám és információ. Aminek birtokában a színház nézői és bérlői kedvükre válogathatnak akár aközött is, hogy az Amerika másként című sorozat produkcióira vagy Cserna Szabó András tragédiájának ősbemutatójára váltanak jegyet. Napjainkban, amikor szinte eltűnt, elszürkült a színházi propaganda, ritkaság a művészi értékű, közönségvonzó plakát, érdemes felfigyelni az ilyen, még az éves költségvetésbe is beleszuszakolható kezdeményezésre!

Még ritkább, eseményszámba menő színházi ünnep, ha egy-egy produkció kiadványa önmagában is fajsúlyos, értékes szellemi tartalmat kínál a közönségnek. A Krétakör Phaidra előadásán lehet vitatkozni - Tasnádi átiratát illetően magam is a csalódottak közé tartozom -, de az előadás kétnyelvű műsorfüzetének több okból is színházi könyvtáram megbecsült darabjai között kerestem helyet. Tanulságos volt először csak átlapozni a Merényi Anna szerkesztette világirodalmi áttekintést, azután elolvasni Karsai György átfogó színháztörténeti tanulmányát és a társulat tagjait bemutató informatív szövegeket. De igazán eredeti, izgalmas olvasmány maga a Krétakör-sztori volt, benne a Phaidra előadás kanyargós krónikájával. Pilinszky költői mondatait a Színes bulvár lap cikkével egy fedél alatt közölni majdnem akkora merészség, mint a produkciót - szokás szerint - lelkesen dicsérő idézeteket élesen kritikus megjegyzésekkel párosítani. Ez a műsorfüzet mindkét tabudöntést vállalta. Ezért érzem úgy, hogy a rendhagyó kiadvány megérte a belefektetett szellemi munkát - és mellesleg: az árát is.

 

3. "Színház az egész..."

Lexikont nem szokás "kiolvasni". A Füle Péter szerkesztette, címlapján e befejezetlen Shakespeare-sorral hivalkodó játékos színháztörténeti kaleidoszkópra sem a regények sorsa vár. Abban sem vagyok biztos, rendeltetésszerű használatra, adatokra, konkrét szakismeretekre áhítozó tudósok és tanulók eligazítására hivatott. Ezt a lexikont inkább csak forgatni, böngészni érdemes, itt-ott találomra belenézni és beleolvasni. A két ige közül az első talán még fontosabb is: az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet fotótárának kincseiből szerkesztett gyűjtemény sztárfotókkal, rajzokkal, itt-ott hirdetésekkel és karikatúrákkal idézi fel azt, amiről igazából szól: a tegnap színházát.

Tekinthető persze a szó fizikai értelmében is súlyos kötet afféle tegnapi, tegnapelőtti teátrumi Ki kicsodának is: aki Honthy Hannát, Tőkés Annát még ismerte, nem biztos, hogy Aproxin Júlia és Krecsányi Ignác érdemeit illetően nem szorul némi információra. A szövegek nagy részét a szerkesztők Schöpflin Aladár Színházi lexikonjából és klasszikusok cikkeiből kölcsönözték. A címszavak kijelölésében sok az esetlegesség. Miért külön címszó az "első színházi cenzúra", a "dalzat" vagy a "cápa"? Kinek jut eszébe "A fej szépítését", a "gyerünk", vagy a "belesülni" igét kikeresni a színházi tudományok mégoly könnyed enciklopédiájából?

Ha használati utasítást fűznék a kötethez, alighanem azzal kezdeném, ezúttal kivételesen nem a tudnivalók fontossága szabja meg a közlés tényét, terjedelmét, a címszavak hierarchiáját. Mert nem fontos, de érdekes a fotó, ahol Csortos Gyula alamizsnát ad a korzón, Fedák Sári kijön a vécéből, viszont frappáns a frontszínházról közreadott beszámoló, karikatúrában elbeszélve.

Színháztörténeti szigorlatra, színházelméleti vizsgára készülők kötelező irodalmába, de még az ajánlott irodalomba sem biztos, hogy belefér Füle Péter könyve. Az ő céljaikra teljesebb - súlyosabb, mélyebb - köteteket is kínál a szakkönyvtár. De aki annyira szereti a színházat, hogy szabad idejében, szórakozni is Tháliát választja partnernek, az nem jár rosszul a Palatinus Kiadó kaleidoszkópjával. A kötet ajándéknak is kiválóan alkalmas. Feltéve, ha annak, aki megvásárolta, lesz szíve visszacsomagolni és továbbadni a megajándékozandó címzettnek.

FÖLDES ANNA

 

NKA csak logo egyszines

1