Életre hívtak, majd fesztivállá emeltek egy kulturális rendezvényt az ország keleti csücskében, Nyíregyházán, amelynek vállalt célja, hogy a nemes szórakoztatás méltó rangot kapjon a hazai színi világban. A most negyedik alkalommal megrendezett Vidámság és Derû Országos Seregszemléje, azaz a VIDOR Fesztivál a drámai clownok ünnepe. Azoké a "ripacsoké", akikre hajlamos legyinteni a szakmai elit elefántcsonttoronyra esküdött hányada, s azoké az elõadásoké, amelyeken rendre átsiklik a különféle díjakra szavazó testületek figyelme.

A megállapítás persze sarkítottnak tűnik, hiszen az ország szinte valamennyi színházában található olyan produkció, ami úgymond a szélesebb közönségrétegek szórakoztatására hivatott. Az elit- és a tömegigény közötti szakadék emlegetése kényelmes sztereotípia, ám éppen a VIDOR-on láthattuk szép példáit annak, léteznek előadások, amelyek a pallérozott színházi közönséget s a színházba ritkán eljutókat egyaránt meg tudják érinteni. Nevetni mindenki szeret - mulattatni viszont nagyon nehéz. Mint minden közhely, ez is mélyen igaz.

A nyíregyházi fesztivál valódi értékét az adja, hogy a humornak a lehető legszélesebb spektrumát tárja elénk, s az érdem ebben kétségkívül Tasnádi Csabáé, a Móricz Zsigmond Színház direktoráé, aki önmaga vállalja a válogatás felelősségét. Idén a nagyszínházi produkciókat tekintve, a kaposvári Csiky Gergely Színház Michael Frayn Veszett fejszéjével, a Madách Színház Csehov Három komédiájával, az Új Színház Szép Ernő Vőlegényével, a Miskolci Nemzeti Színház Neil Simon Furcsa párjával, a székesfehérvári Vörösmarty Színház László Miklós Illatszertárával, a Radnóti Színház Örkény Tótékjával, a József Attila Színház pedig Molnár Ferenc Játék a kastélyban című darabjával mutatkozott be, ezek adták a versenyprogram klasszikusabb vonulatát. A kamaraprodukciók már jóval szélesebb skálán mozogtak, amelyben kortárs és klasszikus szerző (Tasnádi István, Moličre) egyaránt fellelhető volt, nem beszélve a humor és a színház határait feszegető, figyelemre méltó kísérletekről, A jó pálinka itassa magát című, doku alapú, társadalmi görbe tükörről (Merlin Színház, Junion Csoport Társulata), vagy a Bozsik Yvette-féle Commedia dell’arte táncjátékról (Katona József Színház). A széles skálát a minőségre is vonatkoztathatjuk - maradva a kamara-előadásoknál -, hiszen míg az előbb említettek valódi színházi élményt nyújtottak - a közönség összetételétől függetlenül -, láthattunk vérfagyasztóan silány fércművet is a kamaraszínpadon, a Vidám Színpad Álmodozók a falvédőről című, besorolhatatlan műfajú "alkotását", amely nagyjából az iskolai klubdélutánok színvonalát idézte.

Elgondolkodtató a fesztivál kapcsán, hogy mi mindenre mutatkozik igény. Egyfelől szomorú tapasztalás: a televízióból unásig ismert arcok mennyire beválnak (Gálvölgyi János, Csehov: Három komédia): közönség és színész egymást élteti, színvonaltól, valódi színészi munkától függetlenül. Ugyanakkor a Bacsó Péter vezette, két kritikus és három kisorsolt nyíregyházi néző alkotta zsűri - plasztikus ízléssel és önmérséklettel - szakmailag korrektül megalapozott díjazási rendet teremtett. Elismerte legjobb női alakításként Pokorny Lia (Szép Ernő: Vőlegény), legjobb férfi alakításként Mucsi Zoltán (Mrożek: Mulatság) munkáját, valamint az igazán kiemelkedő produkciókat: Bozsik Yvette a legjobb rendező lett csodálatos Commedia dell’arte-víziójával, A jó pálinka itassa magát megkapta a legjobb előadás díját, a székesfehérvári társulat pedig a hangulatos, rendkívül egyenletes színvonalon kivitelezett Illatszertárral learatta a Publikum-díjat a közönség nemes mulattatásáért. Igény tehát mégiscsak a jóra van, summázhatjuk, s ami nagyon fontos: kiemelt figyelmet kaptak a fiatalok, a jövő komédiásai (Gulyás Sándor az Illatszertárból és Csonka Szilvia a Tótékból), akik valóra válthatják a nyíregyházi fesztivál filozófiáját: a nívós szórakoztatást. Nem utolsó színházi feladat!

UNGVÁRI JUDIT

 

NKA csak logo egyszines

1