MEXIKÓI MODERNEK. Amikor a Mûcsarnokról szervezetileg levált Ernst Múzeum új igazgatót kapott Keserû Katalin személyében, tudni lehetett, hogy ott valami más kezdõdik. Ez az intézmény mást akar és máshogyan. Elsõsorban látványokra fûzve korokat és életérzéseket sorakoztat fel. Minden kiállításuk hordoz valami különlegességet. Legutóbb a XX. századi mexikói modernek kiállítását láthatta a pesti közönség. A tárlat Bécsbõl érkezett (a Frida Kahlo-képek nélkül), ahol ez év tavaszán az Essl Gyûjteményben láthatták az érdeklõdõk. Az Essl gyárosék is, hasonlóan a Ludwigékhoz, a kortárs mûvészet támogatását tûzték ki célul. Gyûjteményük bemutatására és ilyen nagy igényû kiállítások rendezésére egy kivételesen igényes épületet emeltek Bécs közelében. A termek elrendezése, a világítás remekül illettek a távolról érkezett és erõteljes vonal- és színvilágú kiállítás bemutatásához.

A hivatalos mexikói művészettörténet általában az 1910-es forradalom kezdetéhez kapcsolja a modern mexikói művészet megszületését. A művészek azonban már korábbtól, a századfordulótól kísérleteztek a hagyományos formanyelv megújításával. Mindazt a tudást, amelyet a világ művészete felhalmozott - sokan tanultak, szerezték ismereteiket Párizsban, az akkori világ-, fővárosban -, kívánták gazdagítani a sokféle, mély kulturális gyökerű indiók népművészetének gazdag színvilágával és látásmódjával. Clemente Orozco, Diego Rivera és José David Alfaro Siqueiros voltak a vezéregyéniségei a mexikói forradalmi festészetnek. Ők voltak azok, akik megújították nemcsak a művészet formanyelvét, hanem kivitték az utcára, a külterekre is. A monumentális falikép nem újkori találmány, az sem, hogy agitatív a mondanivaló. (Gondoljunk csak a katolikus templomok falfestményeire.) Az újdonság a képek evilági, agitatív mondanivalója. Az általuk a külső felületekre: tűzfalakra, lépcsőházak mennyezeteire festett képek olyan történeteket mesélnek, amelyek nem tűrik a keretbe zártságot. A politikai témák mellett e művészetben, a húszas évektől egyre nagyobb hangsúlyt kapott a mexikói tájak, a történelem és az emberek mindennapi életének megjelenítése. A Museo Arte Moderno vándorkiállítása szállítható képekből áll. Az Ernst Múzeumban az említett mesterek mellett az európai hatást erősebben tükröző Manuel Rodrigez Lozano, Julio Castellanos, Francisco Toledo és Vicente Rojo művei is láthatók.

***

REKLÁMMŰVÉSZETRŐL. Rohanjunk a rohanó időkkel - A reklámplakát kezdetei 1885-1920 címmel rendezett kiállítást a Magyar Nemzeti Múzeum. Amiért rohantak a rohanó időkkel, az nem más, mint a Didó arckrém. Ez alapján azt vélhetnénk, hogy semmi sem változott az elmúlt száz év alatt. A tartalom, a lényeg maradt, csak a forma változott hangyányit. Az örökkévalóság érinthet meg bennünket ilyenkor, no és az elmúlás elleni harc hiábavalósága. Három és fél ezer évvel ezelőtt Hammurápi, az ókori Babilónia királyaként alkotott törvényeit sztélékre (bazalt kőlapok) vésette és ezzel megteremtette a hirdetés máig fennmaradt legkorábbi formáját. A plakátművészetnek számtalan arca lenne, míg a rendeltetése nem változik, vagyis az, hogy terméket kínáljon - lehet az áru vagy kulturális produktum - minél szélesebb nyilvánosságnak. A XIX. század végén még véső, ecset és ceruza rajzolta a formát, ma már minden ilyent elsősorban a fénykép ad. Hátborzongató az összecsengés az Ezredéves országos kiállítás és az idei Szent István-napi plakát látványában. A múzeumban harmonikusan megrendezett bemutatón még olyan képeket látunk, amelyeken a figyelemfelkeltés és az esztétikai igényesség, a szépség - minden közönség elé lépő számára alapkövetelmény - felelősségtudattal társul. Lehet az a Rops gyorsfőző, Tátra-Adria túraút 1913, Palma talpgumi hirdetése, mindegyiken érződik az igényesség, s az, hogy ez a látvány szellemi produktum is. Nagyon élvezetes látnivaló. (Magyar Nemzeti Múzeum)

Konecsni György-plakátokat láthatunk a Nemzeti Galéria grafikai kiállítótermeiben is. Konecsni György alkotásai a múlt század harmincas éveitől a magyar vizuális kultúra emblematikus művei. A Kassák Lajos, Berény Róbert és Bortnyik Sándor által Magyarországra plántált Bauhaus-hagyományt követte. A Főiskolán Rudnay Gyula növendékeként sajátította el a látványalkotás szakismereteit. Ennek köszönhető, hogy az alkalmazott grafika műfajában is biztos kompozíciós készséggel és finom színhatásokkal dolgozott. A reklámgrafika műfajában tízezrek számára közvetítette a harmincas évek korszerű törekvéseit, a szürrealisztikus társítások meglepő vizuális eredményeit, az oldott kalligrafikus vonalvezetést vagy a geometrikus formákat. Reklámtervei közül a harmincas évek alkotásai a legismertebbek: a költői fürdőplakátok, a népművészet színességét humorral fűszerezett kereskedelmi plakátok. Jól ismertek a közvetlenül a II. világháború után készült, az újjáépítést sürgető, társadalmi feladatokat hirdető, a Kommunista Párt és a Nemzeti Parasztpárt megbízásából készült alkotások. A leghíresebb talán ezek közül a Mégis lesz kenyér és a forint bevezetését köszöntő. Munkássága nagy hatással volt kortársaira.1937-ben a párizsi világkiállításon plakátjáért Grand Prix-vel díjazták, 1950-ben és 1952-ben pedig Kossuth-díjat kapott. Konecsni munkásságának tragikus paradoxona, hogy sok kiváló plakátja csak terv vagy festmény formájában létezik. Ezekből is láthatunk szép számmal ezen a kiállításon. (Magyar Nemzeti Galéria)

Nagy kreatív könyv. Plakátművészetről elmélkedve szomorú lapozgatnivaló. A reklámszövetség adja ki ezt az ismertető kötetet immár tizedik alkalommal a kor alkotóinak munkásságáról. Mintha egy kéz alkotása lenne az egész, annyira összefolyós a látvány. Ezt az érzést még az is erősíti, hogy a fotók-rajzok már eleve "maszatosak", elmozdulók. Ezek az ötlethiányos képek néznek ránk hétköznapjaink apróbb használati tárgyainak dobozáról, élelmiszerek csomagolásáról, reklámlapocskákról. Megkülönböztethetetlenek és megjegyezhetetlenek. Nem hinném, hogy tehetségtelenebbek lennének az alkotóik, mint elődeik voltak, inkább azt, hogy engednek a megrendelők vizuális igénytelenségének. Kár.

***

LÉLEK-KÉPEK. Dr. Vizúr János (1955) pszichiáter, jelenleg egy gyógyszercég területi képviselője. Negyed évszázada elkötelezett híve a természetfotózásnak. A természet szenvedélyes szeretete, a szépség megörökítésének és továbbadásának vágya hajtja. Aktív fotóséletet él, tagja a különböző társaságoknak, és rendszeresen részt vesz pályázatokon. 2000-ben az Év természetfotósa pályázaton fődíjat is nyert. Ezen a kiállításon nem a természeti képeit láthatjuk, de ezeket a fotókat is a természet ihlette: egy-egy göcsörtös fatörzs, vagy fűszálak, tócsa és felhők fodra. A látványt megörökítőnek ez a látvány nem elég. Hajdan retustechnikával, vagyis ecsettel, most a számítógépprogramok segítségével lehetőség van a természeti formák és színek továbbgondolására. Ez a kiállítás, ahogy a cím is utal rá, a lélek rezdüléseiről szól, aminek a hátterében az alkotó eredeti - pszichiáter - foglalkozása áll. A művész így vall magáról e kiállítás kapcsán: "ťGnóth szeauton - ismerd meg magad!Ť - mondták a Delphoi szentély papnői. Megismerni magunkat annyi, mint tegező viszonyba kerülni saját lelkünkkel. A megismerés nem csak öröm. Az ember ráébred megannyi hibájára, személyiségében rejlő negatív vonásaira. A megismeréssel szerencsére együtt jár a javítás lehetősége, képessége. Együtt jár a nem változtathatás alázata, a korlátok elfogadása. Ugyanakkor rádöbbenünk, hogy lelkünk nem állandó, megkövült állapotforma, hanem dinamikus, folyton változó, mindig megújuló mozgatóerő. A lélek legmélyebb bugyraiból fakadó érzések, gondolatok, vágyak felszín felé törekedve kitörési pontokat keresnek. Ez a kitörési pont esetemben a fotós alkotó munka, mely szorosan a természethez kapcsolódik. Az expresszionisták óta tudjuk, hogy a műalkotásokban gyakran fejeződik ki belső énünk.

Itt találkozott bennem a pszichiáter és a természetfotós. Így születtek azok a képek, melyekre gyakran mondták ismerősök és ismeretlenek, hogy ťlélek van bennükŤ. Például hervadó virág a képen, mellette az üzenet: Megbékélni a múló idővel - ez a bölcsesség egyik formája. Gyönyörű őszi lombok látványa: Az ősz aranya csak a bölcs embernek csillog. Minden kép mellett egy-egy bölcsesség: A virágok gyakran az árnyékban találhatók, A napos oldal kiszáradt, sivatagos lehet, aztán Álmomban sudár fa voltam, meg a Lelkünk tövisei magunkat is, másokat is megsebeznek." (Angyalföldi Ifjúsági Ház)

***

INST.ÁLOM. Carl Gustav Jung, a mélylélektan analitikus, a komplex pszichológia irányzatának elindítója ihlette ezt a bemutatót. Jung szerint tudattalan működéseinkben olyan elemek jönnek elő, amelyek egy ősibb, nem az egyéni életünkből származó tapasztalatra utalnak. Ő a kollektív tudattalan fogalmából következtetett az emberiség közös gondolkodásmódját kifejező archetípusokra, amelyek a mitológiában, a vallásokban és az álmokban jelennek meg.

Egy kiállítás azonban csupa konkrétum. Hogy lehet a kettőt összehozni? Hát úgy, hogy a bemutatott tárgyak installációk. Ez a irányzat az objektművészet körébe tartozik, amelyben egy adott térnek, térrészletnek a művész által választott tárgyakkal való, s elképzelése szerint történő berendezését, felszerelését s egyben átértelmezését jelenti. A kiállítók - Bakos Ildikó, Balás Eszter, Csíkvári Péter, Gábor Éva Mária, Király Vilmos, Lévay Jenő és Varga Melinda - a legmegfelelőbb helyszínre leltek. A Zikkurat városképileg, kívül-belül csupa mélylélektan, csupa Jung. Zseniális ötlet volt (Torday Hajnalé az érdem) ide ez a bemutató. A fa- és főleg a háncs- és kötélobjektek otthonra lelnek a falak között. Ez is jungi dolog, mert egyértelműen dúsabbnak tűnnek a szögletgazdag környezettől. (Nemzeti Színház. Zikkurat)

- JÓZSA

 

NKA csak logo egyszines

1