Nagybányás képein nagybányás színek és nagybányás téma, de az idillbe valami kis érdesség vegyül. Szép a táj és szép a látvány, mégis valami feszültség motoszkál benne. Rajzaiban is arra törekedett, hogy a látvány leírásán túl megérintessen minden bámészkodóval valami tovább lüktetõt.
Gyermek kapaszkodik anyja kezébe, s kettejüket széles vállú férfi óvja. A háttérben hegyek és folyó jelzésszerûen, elnagyoltan. Szokatlan egy ilyen témájú és komponáltságú szénrajzvázlat a Munka - "kulturbeszámoló szerkeszti - : Kassák Lajos" 1938. január X. évfolyam 58. szám címlapján. Az alkotó nem is tagolódott be - bár nagyon szeretett volna - sem Kassák közvetlen körébe, sem pedig máshová. Kora pedig nem szól másról, csak csoportosulásokról és az együtt-, a közös lét erejérõl. Nem vegyült el, és nem vált ki. Nem voltak követõi, és mégis, életmûve, amely már a halála (1955) elõtti években lezárult, egyre erõteljesebb színekben bontakozik ki elõttünk.

Bár vállalta Nagybánya, a Nyolcak, az aktivisták örökségét, csak egy közösségnek, az 1924-ben megalakult Képzőművészek Új Társaságának (KÚT) lett a tagja. Kapcsolódásai és nyitottsága, számtalan kiállítása (Salon d’Automne, Prága 1920, Drezda 1921, 1922, 1924, 1926, Hamburg 1927, Zürich, s több bemutató Budapesten) s újszerűsége ellenére, valamiféle idegenség kísérte végig életét. Perlrott-Csaba Vilmos 1880-ban született Békéscsabán. Módja volt Budapesten az Iparrajziskolában, majd Nagybányán, azután Párizsban, a Julian Akadémián tanulni, s 1906-tól 1910-ig Henri Matisse magániskolájában képezte magát. Kubizmus és fauvizmus, Cézanne, Van Gogh, Gauguin és természetesen Párizs hatott rá. A Salon d’Automne 1907-es tárlatán már hét képével szerepelt a Fauvok termében, és ettől kezdve rendszeresen részt vett kiállításokon. 1911-ben ösztöndíjjal Spanyolországban járt és elbűvölte El Greco, akinek hatása azután már művein is érzékelhető.

1914-ben tér haza és szeretne akklimatizálódni. A kecskeméti művésztelepen dolgozik, és itt találkozik először Kassákkal. Perlrott-Csaba ekkor cigányokat fest, rajzol. A témaválasztás és a téma formába öntése nem volt összeegyeztethető az aktivisták akkori programjaival. A Tanácsköztársaság bukása után Kassáknak is, Perlrott-Csabának is menekülnie kellett. Országról országra járt, találkozott Bortnyik Sándorral Kassán, majd Berlinben az oda menekült magyarokkal. Élt ezután Nagybányán, Budapesten és Párizsban. Itt törzshelye a Hotel Notre Dame, amelynek ablakából festhette a templomot és a Szajnát. Szeretett volna otthonra és befogadó közegre lelni. Kereste és megtalálta a látványvilágát kiteljesítő társakat. Alkotásaiban sikeresen szintetizálta a francia, a spanyol és a német művészetet a magyarral. Érdeklődéssel és tisztelettel figyelte Kassák munkásságát, de ez akkoriban nem talált viszonzásra. A negyvenes évekre változott Kassák véleménye róla: "Perlrott-Csaba művészete sokkal mélyebb emberi fájdalmakból születik, semhogy érzelmeink felborzolása nélkül közel engedjen magához. Képei láttán nem derülünk föl, de mélyebben magunkba kell pillantanunk, s ugyanolyan szomorúakká és elszántan küzdőkké válunk, amilyen ő. ... A francia kulturáltság meglátszik művein, de a franciák sajátos bája és derűje nélkül. Mindmáig kemény és darabos egyéniség maradt, színeinek fanyarul nyers ereje, formáinak nehézkes esetlegessége félreismerhetetlenül elkülönítik kortársaitól. Sem rajongó magyarázói, sem elbűvölt követői nem akadtak, s ma mégis ábrázoló modern festészetünk egyik úttörője."

Az úttörő és munkássága majdnem feledésbe merült. Nem tudott betagozódni divatokba és irányzatokba, s a hatalom körei sem érdekelték. A festészet érdekelte. Halála után ötven évvel kiállítást rendezett műveiből a Haas Galéria (Haas István műértő munkássága bővebb kifejtést érdemel), majd a szülőváros, Békéscsaba, és most a Kassák Múzeumban látható Csaplár Ferenc értő válogatásának eredményeként ez a kiállítás.

JÓZSA ÁGNES