"Mindig szerettem Szegedet. Mindig szerettem Reviczky Gyulát. Ez így együtt sok szépet ígér" - írja Egressy Zoltán az elõadás színlapján. A felújított Kisszínházban színpadra állított Reviczky címû elõadás valóban ígéretes. Hargitai Iván rendezése nyilvánvalóvá teszi, hogy Szegeden egyre színvonalasabb a mûvészi munka: a színház már nemcsak közönségét kívánja kiszolgálni, de marad energiája és ereje, hogy saját hangjára is ráleljen. Az elõzõ évadban már volt kortárs magyar opera, most kortárs magyar dráma került színre, s remélhetõleg a jövõben sem lesznek híján Szegeden az õsbemutatóknak. Kezdõ lépések ezek, hogy a Tisza menti város színháza végre ne botrányairól, hanem nívós társulati munkájáról legyen ismert országszerte.

Egressy darabja a magyar lírának elhanyagolt szeletét karolja fel. A magyar "elátkozott nemzedék" költőjének művészi vergődése a középszer ingoványában, és áldatlan szerelmi kapcsolatai nagyszerű drámai anyag. Reviczky Gyula nemcsak költészete, de keserves életrajza miatt is méltán összevethető a világ nagy lírikusaival.

A darab története Dentán kezdődik. Itt figyel fel, Lajkához írt versei miatt, a nyomorgó költőre Emma, a kiábrándult nemes kisasszony (Cseh Zsuzsa), s szerez nevelői állást neki. A Mama (Fekete Gizi) örömére romantikus kapcsolat szövődik kettejük között, de a szenvedélyek beteljesületlenek maradnak. Reviczky visszamenekül Budapestre, barátai közé, s az írásba veti magát: megszületik az Emma-ciklus. Az akadémista irodalmi körök Petőfi-epigon mániája miatt Jóbról írt drámája megbukik, verseit "szennyesnek" ítélik. Reviczky önsorsrontó élete az ivás és a kurvák (Jane: Márkus Judit) közt ingadozik: elkészül a Perdita-ciklus. Végül állást vállal az újságoknál. Lesz pénze, három rend ruhája, s az irodalmi közélet is kezdi számba venni. Jászai Mari szavalja a Pán halálát, s a színésznőhöz fűződő szerelme végleg kitörli belőle Emma emlékét. Reviczky boldog. A felhőtlen állapot azonban nem tart sokáig: hamarosan elhatalmasodik rajta tüdőbaja és meghal. A színmű szerint Reviczky írói kiteljesedését az Emmával való beteljesületlen szerelem táplálja. Ez az írói koncepció az írott drámában egyértelműen megállja a helyét, de a színpadon halványabb expozíciót eredményez.

Az előadás dentai jelenetsora túlságosan hosszadalmas. Túl sok szituáció taglalja Reviczky és Emma viszonyának alakulását, s emiatt lomhán indul az előadás, amit tovább terhelnek egyes jelenetek, például a bál. Jobban összefogott első jelenetek talán sikerültebb kezdést eredményezhettek volna. Persze, ez súlyosabb dramaturgiai beavatkozás nélkül elképzelhetetlen, ami viszont a dráma csorbítását hozta volna magával. Az is igaz, hogy a valóban drámai motívumok az előkészítés után teljesednek ki. Bárhogyan is, az előadás az első kávéházas jelenettől végre igazán beindul. Remek jelenetek váltják egymást, közülük is az egyik legszebb, amikor Reviczky írótárs barátja részleteket mond a Pán halálából. A szín elsötétedik, csak egy gyertya pislákol. Fájdalmas hegedűszólam zendül fel és erősödik a verssorokkal egészen a "Meghalt a nagy Pán! A nagy Pán halott!" refrénjéig. Valódi főhajtás Reviczky virtuóz zsenije előtt.

A jelenetek egyébként sokszor egymásba csúsznak vagy párhuzamosan zajlanak, amit Galambos Péter összetett díszlete is implikál. Denta a színpad hátsó emelvényének asztalkája a rendezői balon. Középen az emelvényen a kocsma táncparkettje, előtte lent asztal, ahol a barátok isznak. Jobb elöl Jászai szalonja, középen két sírkő, baloldalt pedig Reviczky szegényes szobájának ágya, mögötte a szerkesztőség íróasztala. Reviczky életének valamennyi tere a színpadra van zúdítva, de szépen megférnek egymás mellett. Illusztrációk a költő életéből. A berendezési tárgyak nézők felé eső lapja is festett karton. Az ábrázolást kiegészítik a projektorral vetített bejátszások a fővárosról, a temetőről, vagy a költő kinagyított önvallomásai. Hangulatok. A díszletet keret koronázza, amely leginkább az Arany-balladák ihlette Zichy-metszetekhez hasonlít. Gótikus templomromok, lepusztult oszlopfők veszik körbe Reviczky tereit, de az egész teli van ablakkal, s ezért nem nyomasztó, hanem szellős, friss fuvallat járja át. Reviczky versei, amelyek a romantikában gyökereznek, de már tágasabb horizontra is tekintenek.

Kovalcsik Anikó jelmezei is az illusztrálást segítik. Kevésbé utalnak a XIX. század végére, inkább az alakokat teszik karakteresebbé. Jászai Mari például motoros szerkóban, karján egy kosár almával keresi fel Reviczkyt a szerkesztőségben. Extravagáns és nőies, színésznős, de az alak keménységére is utal, és egy adag anyai gondoskodás is megjelenik benne. A ruhák a figurák jellemzőit hangsúlyozzák: a bőrdzseki bölcsész szakossá avatja a költőt, a két lóbolond grófot (Borovics Tamás és Gömöri Krisztián) pedig zsokévá teszi öltözékük.

A színészi játék hullámzó, többen harsányabbak a kelleténél. Az érzelmek felszakadása a Reviczkyt játszó Pataki Ferencnél pontos: egyszerre lendületes és önmarcangoló, poétalelkű. Bajcsay Mária Jászai Mari szerepében üde és mozgékony, vibrál a színpadon és csipetnyit deklamáló stílussal, gesztusokkal különbözteti meg a színésznőt a többi szereplőtől. Rancsó Dezső Koroda Pálként az igaz barát mintapéldánya hűséges nézésével és visszafogott, természetes játékával. Király Levente hiteles, mint mindig - ezúttal Öregemberként. Janik László közhelyeket puffogtató szerkesztője hajlékony mozdulatain is a szerep süt át. Galkó Bence pár mondatos szerepből fantasztikus idős Vajda Pált csinál. Ahogyan ízleli a bort, az idős ember gyerekes tetszésével, rövid játéka a pohárral, vagy ahogyan a botra támaszkodik s felelget Reviczkynek, egész kis etűd a realista színjátszásról.

Az előadás legnagyobb erénye mégis az, hogy kedvet csinál a versekhez. Útban hazafelé az ember okvetlenül elhatározza, hogy fellapozza Reviczky kötetét. Lírát akar olvasni. Meg Flaubert-től is, azt a zöld papagájost.

DENKEY LÁSZLÓ