Budapesti vendégjátékát megelõzõen, november 13-án a temesvári õsbemutató nagy sikert aratott a zsúfolásig megtelt, 700-800 férõhelyes bukaresti Operaházban. A Csiky Gergely Színház a Caragiale Fesztivál utolsó napján, de attól függetlenül lépett fel a román fõvárosban, az Adevãrul címû lap fesztiválbeszámolója mégis kiemelte: "A Temesvári Magyar Színház Alexander Hausvater rendezte, Fesztiválon kívül (?!) bemutatott Don Juan és Faust címû elõadásában tökéletes a látvány, sõt maga a teljes mûvészeti alkotás." Az alábbiakban néhány szemelvényt közlünk a román szakmai visszhangból. Az idézett kritikák szerzõi közül hárman az idei UNITER-zsûri tagjai is.

"Miként egy Chagall-képen, úgy egyesül Christian Grabbe szövegében azon két téma, amely Alexander Hausvatert is foglalkoztatja: a szexualitás és a kutatás."

(Mircea Morariu - REVISTA FAMILIA)

"Grabbe darabját a rendező egyfajta kísérleti, szubjektív, elvont keretbe helyezi. Az előadás már az előcsarnokban elkezdődik. (...) Kicsiny, ketrecekbe zárt élőlények, illetve két rab kutya van itt kiállítva. Kivetítő zárja le a teret, amelyen a két meztelen címszereplő (Don Juan/ Balázs Attila és Faust/Demeter András) képei, csontvázak, illetve különféle számkombinációk láthatók, akárcsak egy szörnyű sci-fiben. (...) A pokoli prológus után a Grabbe-szöveg inspirálta koncepció a színpadon folytatódik, ahol egy kutatócsoport (pontosabban, tudós nők, mert ahogy látni fogjuk, a nemi identitás fontos szerepet játszik) újabb kísérletet készít elő, melynek során a két (erőszakkal kirángatott, ketrecbe zárt) dehumanizált áldozatból különféle misztikus eljárásokkal perszonifikálják a férfiasság két legnagyobb jelképét. Kétségtelenül új homunculus előállításánál asszisztálunk.

(...) a színmű kevés elemzőinek egyike, a két mítoszt összehasonlítva megjegyzi, hogy a szerző valójában ťkét hybrist láttat, s nem annyira általános emberit, mint tipikusan európait, vagyis a latint és a germántŤ. Alexander Hausvater viszont elkerüli a sematizmus csapdáját, épp az előadás keretével ellensúlyozza, midőn energiával, iróniával és nagyon is emberi érzelmekkel tölti meg a színpadot. Alina Reus (Donna Anna) csak az érzékiségbe kapaszkodik. Balázs Attila Don Juanja talán vértelenebb, kevésbé csábító, mint ami ettől a személyiségtől elvárható volna. De mellette Demeter András a legmodernebb eszközökkel játssza Faustot (az ’öreg’ tudós ábrázolásakor intelligens, lekicsinylő, ironikus - hogy csak néhány jellemzőjére utaljunk, míg Don Juan-i karakterének érzékeltetése áthatóan vonzó, mágikus erejű). Tokai Andrea pedig - aki színpadi létének minden pillanatában becsületsértő, kérlelhetetlen, meggyőző erejű Mephisto - jelentősen emeli az előadás érzelmi hőfokát. Hausvater rendezéseinek minden jegye fellelhető a látványban, a térkihasználásban (sikeresen játszik a síkokkal a színpad mélyén, ahol a projektor van, de a közelikkel is, karnyújtásnyira a nézőtől, ahová például a szexuális erőszak jelenetsorát helyezte el egy üvegfalú medencében), a dinamizmusban, a sokszínű játékstílusban, a zenei effektusok eklektikájában, vagy a színpadi mozgásban, amelyet Hugo Wolff revüje képvisel."

(Andreea Dumitru - TEATRUL AZI)

"A rendezői elképzelésen túl - nem tudom, mennyire tudatosan, de növekvő mértékben - a nézőt az előadás művészi szinkretizmusa is megragadja."

(Jurca Rovina - TEATRUL AZI)

"Alexander Hausvater látomásában a szerelem mesterséges kísérlet eredménye. (...) Két igazán élő lény - akiknek a testében lüktet a vágy, két olyan teremtmény, akik hajdan az őket lelkesítő gondolatoktól, érzetektől és érzelmektől annyira erősek voltak, hogy történelmet csináltak - puszta kísérleti állattá degradálódott a sci-fi labor nemtelen robotjai számára. És mégis, azok a jelenetek, amelyeket e személyiségek átélnek, még ha kísérlet közben is, intenzitásukkal minden mást elhomályosítanak.

Don Juan beleszeret Donna Annába, és szolgájával, Leporellóval együtt cselt eszel ki, hogy megakadályozza a lány tervezett esküvőjét. Megöli a vőlegényt, de a ’trófeát’ Faust már megkaparintotta Mephisto segítségével, akinek eladta a lelkét. A forró szeretkezést, amelyben Faust és Anna mint két óriás hal siklanak egymásra a kék fénnyel megvilágított akváriumban, ama fiatal nő halála követi, aki mindkét férfinak revelációt jelent. Don Juan addig egyszerűen hódítani akart, és csak a hiúsága szenvedett csorbát, amiért a kiszemelt áldozatot a másik elhappolta előle, a vég hatására viszont hirtelen felnőtt lesz (...) Faust pedig, aki az emberi létezés rejtett titkainak szentelte magát, megérti, hogy a szerelem marad az egyedüli lényeg, amit nem értékelnek addig, amíg már késő.

A nemtelen tudósok a felfedezés hatására egy utolsó táncra kapaszkodnak össze a laboratóriumban, ahol az egész történet kifejlődött, ledobják magukról a fehér köpenyeket és elkezdik spriccelni egymást abból a vízből, amelyben az aktus lezajlott. Mert a szerelem lehet ugyan kísérlet eredménye, ám ereje oly hatalmas, hogy bármely labort képes a levegőbe röpíteni.

A Hausvater stílusú fináléban a teljes szereplőgárda, (...) csupasz testük és tekintetük animális csillogása természetesen sokkoló. De nem ízléstelenséget szül - amitől azok tartottak, akiket riaszt a meztelen igazság -, sokkal inkább megkönnyebbülést: mert létünk állati természete tagadhatatlan, ám a szerelmen keresztül elnyerhetjük az ember nevet.

Ezt bizonyítja a biztos kézzel felépített előadás, a nagy játékkedvvel rendelkező színészek - különösen Demeter András (Faust) és Tokai Andrea (Mephisto) kiválóan sikerült alakítása - merész képekkel, izgató koreográfiával (Hugo Wolff) és nyugtalanító zenével (zeneszerző: Vlaicu Golcea)."

(Cristina Modreanu - GÂNDUL)

Összeállította és fordította:
DARVAY NAGY ADRIENNE