Valójában legszívesebben részletes képleírást adnék itt mind a harmincnyolc festményrõl, amely a nagybányai múzeum képtárából érkezett, hozzátéve a mûvek összes adatát, jellemzõit. Ennyit meg is tehetnék, csak - ami egyszerûbb lenne - reprodukciókat nem közölhetünk. De ne legyünk elégedetlenek. Olykor francia, brit vagy amerikai múzeumok is kikötik, hány képet és melyeket reprodukálhatják a különféle sajtóorgánumok a tõlük kölcsönzött kollekcióból.

Most viszont nagy öröm ért bennünket, magyar műkedvelőket, a múzeumi és műtörténész szakmát, a kiállításrendezőket. Megtört a jég, és évtizedes igyekezet, politikai akarat és szolid szakmai elhatározás eredményeképpen megnyílott - ha csak résnyire is - a szomszéd vár kapuja. A szentendrei MűvészetMalom Nagybánya című kiállítására, amely az intézmény Európa Művésztelepei sorozatának első tárlata, Romániából is kölcsönözhetett alapműveket. Olyanokat, amelyek nélkül a nagybányai művésztelep teljessége és folyamatossága szinte bemutathatatlan. Olyan rejtett kincseket, amelyeket Erdély elszakítása óta nem láthattak Magyarországon. Állandó kiállítását megbontva és raktárok mélyéről adta kölcsön a nagybányai múzeum a képeket. Igaz, a kiállítás rendezői sokkal többet szerettek volna elhozni. De csak hosszas egyezkedéssel sikerült képről képre megállapodniuk a kölcsönzésről. S hiányoznak is az alapító Hollósy Simon nagybányai működésének képi dokumentumai, nincs itt olyan fontos mű, mint Ferenczy Károly Keresztlevétel című monumentális vászna, vagy nagyméretű Szinyei Merse-portréja.

De ne a hiányokat emlegessük! Mert itt van az erdélyi gyűjteményből néhány különös Ferenczy Valér-táj, Réti István Thormáról festett portréja, Thormának pedig a Festő és modell, valamint Mosónő című képe. Iványi Grünwald Bélától egy színesedő vásári jelenet és a Gauguin hatását idéző Fürdőzők a Lápos partján képe. Itt van Czóbel Bélának a festőiskola nagyreményű ifjú tehetségéről, Maticska Jenőről készült ragyogó, kissé még naturalista portréja és Maticska két érzékletes tájképe. A második generációt képviselő Jándi Dávid önarcképe és mozgalmas Levétel a keresztről című kompozíciója. Klein József Ebédelők és Szüretelők című jelenetei. Perlrott-Csaba Vilmos karakterisztikus nagybányai tájképe. Krizsán János, Mikola András, Nagy Oszkár, Nyilasy Sándor, Ziffer Sándor, Mattis Teutsch János vásznai. Valamint a nagybányai iskolához csatlakozott román festők, Gheorge Florian, Aurel Ciupe, Eugen Pascu (Pászk Jenő), Aurel Popp művei. Mind a Máramarosi Nemzeti Múzeum Nagybányai Képtárának gyűjteményéből.

"Tíz éve tervezett, örökké meghiúsult elképzelés vált ezúttal valóra - állítja Murádin Jenő műtörténész. - Egymás mellett áll, ami valamikor összetartozott. Egy művésztelep - Kelet-Európa legjelentősebb festőkolóniája - ötven éves működésének a helyszínen megőrződött értékei és a Magyar Nemzeti Galériából valamint magángyűjteményekből a kép teljességéért hozzá kölcsönzött ismert alkotások. E történeti áttörést hozó, páratlanul érdekes szentendrei kiállítás a 2005-ös esztendő kiemelkedő művészeti eseménye."

Hogy is ne. Hiszen most sikerült, ami a budapesti és a bukaresti jubileumi Nagybánya-kiállításokon nem valósult meg. A Nemzeti Galéria nagyszabású tárlatához nem adtak kölcsön, és a bukaresti bemutatóhoz nem fogadtak a magyar gyűjteményből a művésztelepet reprezentáló képeket.

Az egykori fűrészmalom eklektikus épületében, három szinten, a nagybányai művésztelep ötven esztendeje tárul a látogató elé. A földszinten az alapító atyák és tanítványaik tájképeivel, az első emeleten a Nagybányán tanult és 1905- 1906-ban Párizsban dolgozó neósok műveivel, majd a két háború közötti korszak nagybányai ihletésű kísérleteivel találkozhatunk. A válogatás az 1940-es évekig mutatja a művésztelepi tendenciákat. Miközben mindarra példát kapunk, amit a festők Nagybányán megtanulhattak, és amerre tovább léptek.

Az alapítás évének 1896-ot tartják, amikor Hollósy Simon müncheni festőiskolájának különböző nemzetiségű növendékeivel és több, már sikeres magyar művésszel kivonult a természetbe. Az első évben 46, aztán évente egyre több hazai és külföldi festőnövendék követte mesterét a színpompás nagybányai nyárba. Hollósy, nézeteltérések miatt, 1901-ben jött utoljára, utóbb Técsőre vitte tanítványait.

Ekkor Ferenczy Károly, aki a festőkör legerősebb egyénisége volt, Réti Istvánnal, Thorma Jánossal és Iványi Grünwald Bélával megalapította a Nagybányai Szabad Festőiskolát. (Ez Erdély Romániához csatolása után is, egészen 1927-ig működött, amikor is a Nagybányai Festők Társasága vette át az irányítást.)

A naturalizmus, a plein air, az impresszionizmus szellemében alkotó művészek szilárdan elhatározták, hogy elvetik a gipszmintákat, csak természet után, a természetben festenek, fekete színt nem használnak. A Nagybányán együtt dolgozó festők és tanítványaik először 1897-ben mutatkoztak be közös kiállításon Budapesten. Bár "zöld lovaikat és lila fáikat" megszólta a kritika, mégis sikert arattak. Az igazi áttörést azonban a Nemzeti Szalonban 1903-ban nyílt Ferenczy Károly gyűjteményes kiállítás jelentette. A művésztelepi munka és az újító törekvések létjogosultsága nyert itt elismerést.

A XX. század elején a művésztelep fiataljai már Párizsban keresték a példát. Matisse, Gauguin művészete vált ihletővé számukra. Nagybányáról indultak és Nagybányára tértek vissza, ők a neoimpresszionistáknak, röviden neósoknak nevezett festők, akik sötét körvonalakkal, szerkesztett képkivágásokkal törték meg a plein air festészet oldottságát. Elsőként Czóbel Béla hozta magával Párizsból a Fauves-(Vadak) művészcsoport elveit. E körhöz olyan festők csatlakoztak, mint Boromisza Tibor, Czigány Dezső, Perlrott-Csaba Vilmos, Tihanyi Lajos, Ziffer Sándor. Az alapítók közül Iványi Grünwald Béla szimpatizált a fiatalok újító mozgalmával, majd az 1907-es budapesti Gauguin-kiállítás hatására maga is stílust váltott. Elhagyta Nagybányát és az új, kecskeméti művésztelep alapítója lett. Őt választották később, 1928-ban a Szentendrei Festők Társaságának elnökévé. Abban a festői városban, amely a határon túlra került Nagybánya helyettesítésére vállalkozva a helyi hivatalosságok támogatásával művészek - köztük volt nagybányaiak - letelepedését tette lehetővé. Az itt kialakult, szentendrei iskola néven számon tartott művészi irányzatnak nagybányai hagyományokban gyökerező elemei is vannak. Csakúgy, mint a posztnagybányai Gresham-körnek. Kultúrtörténeti jelentőségű ez a most bemutatott tárlat.

KÁDÁR MÁRTA