Príma donna. Az Operettszínház örökös tagja. A Színmûvészeti Fõiskola elvégzése után két évig Szegeden játszott, majd a Fõvárosi Operettszínház következett. Elénekelte ötven operett elsõ asszonyának szerepét. 1965-tõl 1975-ig Ausztriába és Németországba szerzõdött. Európától Ausztráliáig több kontinens színházaiban vendégszerepelt. Moszkvában, a Luzsnyiki stadionban tizenötezer ember elõtt oroszul énekelte a Csárdáskirálynõ címszerepét. A Velencei Nyári Játékokon színpadra alkalmazta a Mágnás Miska, majd a Leányvásár és a Bob herceg címû operetteket. Öt filmet forgatott, öt nagylemeze készült külföldön és kettõ itthon. Az MTV-ben nemzetközi operett- és show-mûsorokat vezetett. Kitüntetései: Jászai-díj (1986), az Operettszínház örökös tagja (1992), Robert Stolz-aranymedália, a Spanyol Rádió nagydíja, MTV nívódíj, Életmû-díj (2005).

A Magyar Operett Napján, október 24-én Tiboldi Mária kapta az Életmű-díjat.

Nagy öröm, de egyben felelősség is egy ilyen elismerés. Azt gondolom, hogy aki sokat kapott, sokat kell adnia, és akire sokat bíztak, attól többet is kérnek számon. A színpadon töltött negyvenöt év után elmondhatom, hogy igyekeztem. Nemcsak a munkámban, hanem a családommal szemben is próbáltam teljesíteni. Két fiam van és három unokám, akikre büszke vagyok, és megpróbálok jó nagymama lenni. Nagyon szerencsés ember vagyok. Az operett volt az a műfaj, amire rátettem az életem, és a rajongók meghálálták ezt. A kitüntetés váratlanul ért. A 2005-ös év egyébként is sok újdonságot és sok örömöt hozott. Ausztriában és Németországban voltak nagyon emlékezetes gálaestjeim, nyáron a pilisszántói Szikla Színházban volt egy ősbemutatóm.

Hogyan kezdődött színészi pályája?

Meghatározó volt számomra az a családi légkör, amelyben felnőttem, és ahol otthon volt a zene. Szüleim, nagyszüleim játszottak hangszereken - Beethoventől Seress Rezsőig mindenfélét, klasszikusokat, operettet, magyar nótát. Nem tettek különbséget a műfajok között. Édesapám is arra tanított: csak jó és rossz zene van. A főiskola után Szegedre szerződtem. Nagyon hálás vagyok a városnak és a közönségnek. Szegeden a prózai szerepektől a zenés műfajokig, az operától az operettig sok főszerepet játszottam, énekeltem. Ott lettem primadonna. Két év után jött az Operettszínház felkérése, ahol a Csárdáskirálynőben Honthy Hannával énekelhettem. Első énekes szerepem itt a Csárdáskirálynő Szilviája volt, majd A Tündérlaki lányokban Olga prózai szerepe.

A sikeres pályakezdés után rövid idővel mégis külföldre szerződött. Miért?
Fiatalon nagyon sok ambíció van az emberben. Nem elégített ki, hogy a délutáni előadásokon én játszom a főszerepeket, az estin pedig már más énekel, Németh Marika vagy Petress Zsuzsa. Bécsbe szerződtem, és tíz évig Ausztriában, majd Németországban maradtam. Nem bántam meg. Ez akkor még nagy dolog volt, magyarként, külföldön primadonnaszerepek sokaságát énekelhettem. Nem volt könnyű egyedül. Szerencsém, hogy nyelvi problémám soha nem volt. Sokat dolgoztam, s a főszerepek sokaságát énekeltem. A német közönség nagy szeretettel fogadott. A kritikák szerint Alpár Gitta óta az újabb magyar felfedezett voltam. Emlékezetes helyeken, emlékezetes előadásokon, kitűnő partnerekkel léphettem fel. Sorolhatnám a neveket Maria Schelltől Vico Torriániig. Tíz év után jöttem ismét vissza az Operettszínházba.

Hogyan fogadta a közönség visszatértét? Milyen volt újból beilleszkedni a hazai viszonyok közé?

Nem volt könnyű, hiszen az itthoni közönség jóformán alig ismert. Akkor volt az operett egyik nagy korszaka, hogy csak Honthy Hannát, Petress Zsuzsát, vagy Németh Marikát említsem. Sikerült! Idézek az egykori kritikából "...egy gyönyörű nő állt előttünk, hosszú, vöröses hajkoronával, csodálatos hanggal, jó színészi képességekkel".

Elkezdődött a harminc éven át tartó sikersorozat. Szirmai Albert televíziós emlékműsorában Honthy Hanna nekem adta át képletesen a stafétabotot, és együtt énekeltük el a Mézeskirálynő dalát.

A több mint ötven primadonnaszerep közül melyek voltak a legkedvesebbek?

A Csárdáskirálynő, a Marica grófnő, A víg özvegy, A denevér Rosalindája, Fedora a Cirkuszhercegnőben, Antónia a Mária főhadnagyban, a Pompadour kikapós márkinője, a Cigányszerelem Ilonája. A nemzet csalogánya a Korona Pódiumon és a tévében. Itt volt egy sorozatom, talán az idősebbek emlékeznek még rá, a Zene az életem című. A muzsika hangja című musicalt háromszáz előadáson játszhattam. Ezzel a szereppel búcsúztam az Operettszínháztól. Szerencsés vagyok, mert szinte valamennyi primadonnaszerepet elénekelhettem színpadon, filmen, lemezen.

Milyenek voltak a partnerei, kik voltak a kedvencek?

Nagyon sok kiváló magyar partnerrel szerepelhettem együtt. Nem sorolom őket, mert nem akarok senkit megsérteni azzal, hogy elfelejtettem. Sajnos színpadi állandó partnerkapcsolat nem alakulhatott ki, mint történt például Németh Marika-Baksay Árpád esetében. Külföldön több neves partnerem volt, például Rudolf Schock, vagy Peter Minich, velük inkább operettfilmekben szerepeltem. Huszonhárom éves koncertsorozataimon Joachim Kraus több mint kétszáz alkalommal volt partnerem Németországban. Az önálló estjeim érdekessége, hogy szinte minden előadás magyar vonatkozású volt: magyar dalok, Bartók, Kodály művei, még Petőfi-verseket is mondtam. Egy magyar partnert mégis említenék. Fiatalkori vágyam volt, hogy egyszer Simándy Józseffel énekelhessek. Kicsit későn, a művész 77. születésnapján teljesült ez a vágyam a Fészek klubban.

Sokan elavultnak tartják az operettet, és mintha sokat veszített volna korábbi népszerűségéből. Hogyan látja a műfaj jövőjét?

Nem mondanám, hogy elmúlik az operett divatja. Sokan, sokszor temették már. Emlékszem, hogy párhuzamosan játszottuk az Erkel Színházzal A denevért. Nálunk mindig telt ház volt, és alig lehetett az előadásokra jegyet kapni. Az operett zenés, táncos, vidám játék. Csupa derűt, nevetést, optimizmust kelt. A történet szinte lényegtelen, időnként még blődnek is lehet mondani. De hát az operaszövegek nem azok? A hangsúly a melódiákon van. Nem véletlen, hogy a szövegírókra senki sem emlékszik, pedig Straussnak még Jókai Mór is írt szöveget.

Nyáron Ausztriában voltam egy az EU által támogatott kurzuson, ahol négy ország huszonnégy tehetséges fiataljával dolgozhattam. Örömmel láttam, hogy az operett műfajában felnő egy új generáció. És valószínű, hogy lesz közönségük. A romantika iránti igény kipusztíthatatlan az emberekből - bár sokan törekedtek erre. Az operett pedig a romantikáról szól.

Mégis visszavonult az operettszínházi fellépésektől.
Azt gondolom, hogy az operettben a primadonna, az első nő őrizze meg az illúziót, és tudjon számolni az idővel. Én ennek a műfajnak reprezentáns képviselője voltam, negyvenöt évig játszottam, énekeltem az Operettszínházban a műfaj szinte valamennyi primadonnaszerepét. Honthy Hanna idejében még divat volt, hogy a művésznő korára átírtak egy-egy szerepet. De nem hiszem, hogy ez helyes. Én szeretném a primadonnaszerepeimmel megőrizni az illúziót. Ugyanakkor vallom, hogy egy művésznek állandóan meg kell újulnia. Amikor 2003-ban kijöttem az Operettszínházból, eldöntöttem, hogy ezt a műfajt befejezem. Nem kértek, nem küldtek, én a színház örökös tagja vagyok. Nyugodtan játszhattam volna tovább. De úgy döntöttem, hogy nem. A lelkem, a bensőm már nem kívánta, hogy egy irreális világban mozogjak...

A megújulás része volt az is, hogy elvégezte az ELTE kulturális menedzserképző programját?

A művész kiszolgáltatott. A színész különösen az, mert csupán másokra hagyatkozhat, a színházára, a rendezőkre. Mások döntik el, hogy kap-e szerepet, s ha kap, milyet. A világ kihívásokkal teli, ezeket nemcsak észrevenni kell, hanem reagálni is rájuk. Szükségem volt arra, hogy megerősödjem, tudatosabb legyek. Az, hogy elvégeztem a menedzserképzőt, nem szüntette meg a kiszolgáltatottságomat, de máshogy látom a világot és több mindent észreveszek.
Még primadonna korszakában is több, az operettől eltérő önálló estjére is emlékszem.

Igen. Több műsorom volt a Korona Pódiumon. Velencei Nyár címmel pedig több évadon keresztül szerveztem rendezvénysorozatot. Különösen emlékezetes siker volt itt a Mágnás Miska színrevitele. Önálló estjeimmel országhatáron belül és kívül nagyon sok helyen felléptem: így A nemzet csalogánya című Blaha Lujza-estemmel és a Francia polonézzel, amely Georges Sand és Chopin szerelméről, vagy a Pink Lady cíművel, amely Alpár Gitta életéről szólt. A Pink Lady világpremierje Izraelben volt, ahova hivatalos volt az akkor 82 éves egykori operaénekes és primadonna is. Sajnos, az amerikai premiert én nem tudtam vállalni a lábműtétem miatt.
Ezen a nyáron egy más típusú műsorral lépett közönség elé.

Rátaláltam a magyar dalra. Én Erdélyből származom. Nagypapám Székelykeresztúron született, a nagybátyám pedig, Tiboldi József zenetanár gyönyörű balladákat, dalokat gyűjtött, amelyek kötetben is megjelentek. Ez a műfaj mindig is közel állt hozzám. Boda László teológus tanártól pedig gregorián énekeket tanultam. Így összeállt a repertoár, illetve az új műsor, ami A magyar dal útja... címet kapta. Én írtam az összekötőszöveget és állítottam össze a műsort a zsoltároktól a dalokon át a népszínműrészletekig az egészet. Az egyórás műsor nagyon sok örömöt okozott. Az ősbemutató nyáron volt, a pilisszántói Szikla Színházban, közel kétezer fő előtt, s már kaptam felkérést a Bartók Béla Emlékháztól egy budapesti bemutatóra a közeljövőben. Szeretném, ha sokan megismerhetnék a magyar dal útját, és sok helyen szeretném bemutatni az országban.

Az interjút készítette:
BÖLCSHÁZY SÁNDOR