Oskaras Kor¹unovas Színház

Ha figyelembe vesszük, hogy a rendezõi és tervezõi fantázia határa a csillagos ég, megkockáztathatjuk a kijelentést: egy színdarabot nagyjából bármilyen díszletben el lehet játszani. Bulgakov A Mester és Margarita címû regényének adaptációjához jó helyszín a budapesti Nemzeti Színházban a moszkvai metró, de éppígy megfelelõ lehet az a színpadkép is, amelyet egyetlen kerek asztalra alapozott Jûratë Paulëkaitë litván tervezõ. Hát még, ha az az asztal annyi mindent tud, mint a vilniusiak elõadásában, Oskaras Kor¹unovas rendezésében!

Az asztal forog, fed, rejteget, kitálal. Lehet sétatér, ravatal, ülésterem, mikor, mi kell. A közepén lyuk tud tátongani - abba hal bele Berlioz (Vaidotas Martinaitis), utóbb pedig a feje is kézenfekvően feltálalható tálcán, alulról. Ebben az asztalközépi résben terem meg, innen nő ki Margarita egy szál sárga virággal a kezében. Ez a bútordarab végigteker a hősök történetén, s befejezésül, mint egy tömegsír, magába fogadja majd a szereplőket. Fölötte nagy, kerek csillár - kosztümös, verekedős filmek kocsmáiban látni ilyet -, gyertyák helyett reflektorokkal teletűzdelve. A világítás meghatározó színe a vörös.

Az asztal mögött, szemben velünk, fehér vászon feszül. Erre egyrészt vetítenek (például a tájat, háttér gyanánt a széken ülve repülő, mezítelen Margarita mögé), másrészt árnyjátékra használják. Hontalan Iván a lepedő mögött Jézussá válik - miközben fehér köpenyes ideggyógyásza Pilátussá lényegül -, s a Sátán báljának vad orgiája is árnyfigurák tombolásaként rajzolódik ki a nézők előtt.

Az előadás ráhangolással kezdődik: míg a közönség gyülekezik, a színpadi rádióból korabeli diadaljelentések harsognak oroszul; győzelmek a munka frontján, épül-szépül a szocializmus. A díszlet már említett elemeit függönyök fogják közre. A bal hátsó lepel mögött Sztálin-portré rejtőzik, egy-egy jelenetben olykor kikukkant, vigyázó szemeit Moszkvánkra veti. Jobb oldalon egy könyvekkel bútorozott szoba képe bukkan elő néha - talán Bulgakov dolgozója. A színpad bal oldalán zongora terpeszkedik. Kiváló, szakállas figura ül előtte, Petras Geniušas, aki egyrészt zenével kíséri a színdarabot (maga a muzsika Gintaras Sodeika érdeme), másrészt élénk érdeklődéssel és kedves élvezettel figyeli a játékot. Mindezeken túl, amerre a szem ellát, kisebb-nagyobb Lenin-fej szobrocskák hevernek a földön, mint megannyi gomba az erdőben. (Lehet, hogy akad ott egy-két Marx is, de az láthatóan másik faj.)

A kerek asztalnál szigorú arcú emberek társasága a mű megismerésére készül. Kézről kézre járnak a papírlapok, rajtuk az Írás. (Hontalan, a Mester, vagy akár Bulgakov sorai.) Az egymásnak átadott lapok zizegő, egyre gyorsuló körtánca - a mozgáskoreográfia fontos eleme Koršunovas rendezésének - az előadás végén megismétlődik, keretbe foglalva a történetet. Amelynek voltaképp nem csupán mi vagyunk kíváncsi, kívülálló nézői, hanem az egyik szereplő is. Aki az előadás elején bőszen takarít a színen - dicséretes gondossággal önti bele a lapátjára söpört szemetet a zongorába -, a későbbiekben pedig személyzetként tesz különböző szolgálatokat: ápolónő a diliházban, siratóasszony, gyászhuszárnő. Járkál szorgosan, karakteresen rossz tartással, elszabott kosztümben, és közben egyfolytában mondja a magáét oroszul. Tüsténkedik és dödög, sertepertél és dohog. Egy nagyszerű, nézőt a székhez szögező típusú színésznő játssza Eglë Mikulionytë személyében. (Mondanám, hogy érdemes megjegyezni a nevét, de nehéz.)

Az előadás másik emlékezetes alakja Dainius Gavenonis Hontalan Ivánja. Történetesen övé a nagyobb erő. Rytis Saladžius Mestere - kinek fekete sapkájára gondos női kezek M betűt hímeztek - irodalomban is, színjátékban is inkább csak másodhegedűs lehet Gavenonis mellett. Margaritát a kecses, elgyötört arcú Aldona Bendoriűtë formálja meg, egyszerre elomló lágysággal és kislányos daccal.

A litvánok Bulgakov-adaptációja szolid világsikernek mondható. A létrejöttét nemzetközi összefogás kísérte; a premierre az avignoni színházi fesztiválon került sor 2000 nyarán. Azóta vendégszerepeltek a vilniusiak Lengyelországban és Németországban, megjárták a szarajevói MESS Fesztivált, Belgiumot, Antwerpent, Stockholmot. Legutóbb Torinóban láthatta a produkciót színikritikusok nagyobb csapata az Európa-díj átadásához s a nemzetközi kritikusszövetség XXII. kongresszusához kapcsolódó színházi program keretében. Az előadás ott is helyt állt a jó híréért. Koršunovas rendezése - amelyen természetesen nem kérhető számon a regény egésze, összes rétege, teljes komplexitása - lendületes, szellemes, eleven színházi estét kerít Bulgakov művéből. A Mester és Margarita korrajzából, társadalmi viszonyaiból, helyi színezetéből, szűrt levegőjéből nem sokat érzékít meg a játék. (Meglehet, egyszerűbb is ez így - a világnak ama felén vendégszerepelve, ahol ezek talán kevesebbet mondanak a nézőknek.) De mindaz, ami a könyvben szürreális, ott van a színpadon és életre kel.

STUBER ANDREA

 

NKA csak logo egyszines

1